Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-475
A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. 7815 főben állapította meg 1 . Én ebből a létszámból ezideig már elbocsátottam 1242 főt, s még 641 fővel több a létszámom a takarékossági bizottság által megállapított létszámnál. Ez a többlet onnan ered, hogy a fogházőri személyzet létszáma még 280 fővel nagyobb a megállapítottnál, de nagyobb a bírói és ügyészi létszám is 148 fővel. Ebből a 148 főből az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál beosztott Í03, a lakásügyek intézésére beosztott 16 és egyéb különleges alkalmazásban lévő 8 biró nem jön számításba, ngy hogy ezek levonása után mindössze 20 fő az, amelyet nekem a takarékossági bizottság által megállapított létszám eléréséig a meglevő létszámból apasztanom kell. (Propper Sándor: Az akasztás sokkal több volt, mint az apasztás! — Lendvai István: Már megint a Szamuelli idejéről beszél?) Nem tudom, hogy ennyi akasztás lett volna, azonban az én időmet megelőző forradalmi időkben több volt! Erről tudok, igen tképviselő ur! (Igaz! — Ugy van! — Derültség jobb felől és a középen.) Nekem az a tervem, hogy est a 20 főt a teljes szolgálati idővel rendelkezők elbocsátásával lecsökkentsem, ugy hogy már ez év végén abban a helyzetben leszek, hogy a takarékossági bizottság által megállapított kereteket elértem és a jövő évben megüresedő^ bírói állásokat már a státusrendelet értelmében betölthetem s ezzel megindul az a fluktuáció, amelyre szükség van, hogy egészséges testületi szellem alakuljon ki. (Helyeslés.) A bírósági segédszemélyzet létszámának redukciója már megtörtént annyira, hogy 48 fővel kevesebb volt a létszám a takarékossági bizottság által megállapított létszámnál és ezt a 48 állást már a most foganatosított joggyakornoki kinevezésekkel be is töltöttem. Ugyanez volt a helyzet a telekkönyvvezetői állásoknál, ahol a státusrendelet kibocsátása után 14 fővel volt kevesebb a létszám. Ezekre a pályázatokat már is kiírtam és be fogom azokat tölteni. Ez az az általános kép, amelyet a bíróság, a bírósági testület és a segédszemélyzet helyzetéről adhatok. Azt hiszem, ha ezek a kinevezések már a megállapított uj keretekben megtörténhetnek, és ezzel a fluktuáció is megindul, szociális szempontból is lényeges lesz az eredmény, mert egy magasabb bírói állás megüresedése, illetőleg betöltése azt jelenti, hogy 4—5 ember helyzetében áll be javulás, és jelenti azt, hogy egy intelligens ember — akinek eddig exisztenciája biztosítva nem volt — az uj kinevezés révén exisztenciához jut. (Rupert Rezső: Mi lesz azzal, akit apasztanak?) Igent, képviselő ur, előrebocsátottam, hogy a teljes idejüket kiszolgált emberekről van szó, akinek exisztenciális helyzetében per absolutu nincs változás, (Rupert Rezső: Nem hallottam kérem!) sőt javulás áll be, mert nyugdíjjárulékaik levonásának megszűntével anyagilag is előnyösebb helyzetbe jutnak. Legyen szabad ezek után áttérnem a bíróságok ügymenetének ismertetésére. (Halljuk! Halljuk! — Strausz István: A státusrendezésre!) Erről majd később fogok pár szóval megemlékezni, igen t. képviselőtársam. (Strausz István: Szomorú státus). Nagyon szomorú adatokról kell beszámolnom a bírósági forgalmat és ügymenetet illetőleg. A helyzet az, hogy öszszevéve és összehasonlítva az összes bíróságokhoz beérkezett ügyek számát, azt kell megállapítanom, hogy az emelkedés általában 33%-kai nagyobb, mint a múlt évben. A m. kir. Curián és az ítélőtáblán különösen nagyok ezek az évi december hó 1-én, %edden. 101 emelkedések, mert a Curián 17%, az Ítélőtáblán pedig 6*5% az emelkedés. A törvényszéknél ezzel szemben csak 1"5% S az emelkedés. (Rupert Rezső: Itt a hiba!) Viszont igen nagy az emelkedés a járásbíróságoknál, mert a járásbíróságnál a polgári és büntetőügyeket tekintve az összes emelkedés 41-4%. (Östör József : Csak Budapesten?) Nem, az összeseknél együttvéve. (Rupert Rezső: Ez a 25 milliós értékhatár következménye!) Majd külön ki fogok térni Budapestre. Nagyon emelkedett még a forgalom a telekkönyvi ügyszakban. Az emelkedés 36-4%. T. Nemzetgyűlés! Hogy kuriozitással éljek, fel kell említenem a budapesti központi járásbíróság ügymenetére vonatkozó adatokat. Már az előadó ur is utalt arra, hogy a budapesti központi járásbíróságnál az emelkedés 99%. Ezt közelebb is részletezve, megállapíthatjuk, hogy 95%-kal emelkedett a vagyonjogi perek száma, 446%-kal^ a váltókeresetek száma és 387%-kal a fizetési meghagyások száma. Ezek oly szomorú és oly súlyos számok, amelyekkel a bíróságoknak meg kell küzdeniök, hogy én igen is aggódással nézek a jövő elébe és komoly aggódásom tárgya az, hogy miként és hogyan tud ennek a nagy feladatnak a bíróság megfelelni, (östör József: Ez a kérdések kérdése! — Rupert Rezső: Mindenekelőtt le kell szállitani a 25 milliós értékhatárt!) Nem mulaszthatom azonban el. hogy köszönetet ne mondjak erről a helyről a felsőbb bíróságok tanácsainak és bíráinak azért a munkáért és eredményért, amelyet a torlódó munkával szemben elértek. Aki egy ilyen hierarchiában szolgál, az tudja, hogy milyen deprimáló hatással van az illető munkásra, ha folyton látja maga előtt a folyton torlódó munkát. Meg kell állapitanom, hogy az elintézés tekintetében ugy a Curiánál, mint a budapesti táblánál örvendetes javulás mutatkozik, mert a hátralékokból is százszámra dolgozták fel a pereket. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha azt keresem, hogy hol itt a megoldás, azt találom, hogy helyes nyomon járok, ha azzal foglalkozom, hogy miből ered a perek nagy száma. Itt különféle okokat vélek megállapítani ... Az első — hogy ugy mondjam, — a konjunkturális időkben felburjánzott könynyelmü gazdasági vállalkozás eredménye egyrészt (Propper Sándor: A faüzlet!) másrészt, hogy az ország közgazdasági életében nem tértünk vissza még ahhoz a realitáshoz, megfontoltsághoz, amely megfontoltságot a gazdasági élethez, gazdasági munkához és gazdasági tevékenységhez kívánunk. Azt hiszem, a perek nagy számának és a torlódó munkának ez a főeredője. Eredőié az a nehéz helyzet, amely a valorizációs kérdésekben, a trianoni szerződés eg-yéb követelményeinek elintézésében reánk hárult. Ez kettős hatású eredményt vált ki, mert ezek a perek nemcsak a számukkal hatnak, hanem olyan bonyolult kérdések foglaltatnak bennük, hogy ezeknek a pereknek, az ezekbe tömöritett kérdéseknek megoldása kétszeres terhet ró a bíróságokra. Nevezetesen a valorizációs perben figyelemmel kell lenni mindakét fél helyzetére. Amíg a rendes polgári perben, hogy ugy fejezzem ki magamat, csak az egyik fél szempontjából kell a helyzetet tisztázni és a kérdést eintézni, hogy áll-e az igazság, vagy nem, a valorizációs perekben mindakét félnek helyzetét kutatva,, kiderítve és megállapítva lehet csak határozni. Ez kétszieresen nehézzé teszi ezeknek a pereknek elintézését. Azt hiszem, ha
