Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. dasági életében is sok volt a 2000 ügyvéd, ma a megcsonkított és gazdasági életében is megbénított Magyarország Budapestjének 3000 ügyvéd kétségenkivül elbírhatatlan súlyos teher. S ennek a súlyos tehernek vannak olyan súlyos következményei, amelyek valósággal beláthatatlanok. Nemcsak anyagi kérdésekről van szó, hanem ennek a kérdésnek igen súlyos erkölcsi jelentősége is van épen az ügyvédi társadalom szempontjából, (Ugy van! jobb felől.) Azt a 3000 ügyvédet Budapest megfelelő társadalmi pozícióban eltartani teljesen képtelen. Mi ennek a további következménye 1 (Rupert Rezső: A kijáró ügyvédek miatt!) Az, hogy a legbecsületesebb, legtisztességesebb ügyvéd is kénytelen olyan foglalkozások után nézni, amelyek igen sokszor sajnos inkompatibilisek az ügyvédi foglalkozással. (Rupert Rezső: Nem kénytelen!) Itt nem jelölhetem meg azt r a panaceát, mert jól tudom, hogy a probléma csaknem megoldhatatlanul nehéz. Semmiesetre sem sze retnék, — hogy egy közkeletű szóval éljek — reakciós megoldásnak hangot adni az előadói székből. De leszögezem azt a tényt, hogy ennek az óriási túltermelésnek valamilyen módon, — hogy milyen módon, azt majd a törvényhozás bölcsessége mindenesetre meg fogja állapítani — meg kell találnunk a gyógyszerét, mert ennek a rettenetes túltermelésnek — ismétlem — az erkölcsi reakciója előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. (Propper Sándor: Talán még egy numerus clausust!) A bíróság kérdésének valamivel több időt kell szentelnem. Egészen érdekes tünete a régi országgyűlés igazságügyi költségvetési vitáinak is az, hogy állandóan és kivétel nélkül, ' jobb- és baloldalról a külön birói státus követelményét állították fel a szónokok. (Ugy van! jobbfelöl.) Most pedig, amikor a külön birói státus épen a forradalmak utáni törvényhozás egyik legfontosabb törvényhozási alkotásaként megszerveztetett, jobbról és balról, — ezt nem á nemzetgyűlésre értem, hiszen örömmel kell megállapítanom, hogy legalább a pénzügyi és a szanálási bizottságban ellenzéki és kormánypárti oldalon egy volt a vélemény abban a tekintetben, hogy a birói függetlenségnek és a bírói külön státusnak intézménye továbbra is abban a formában biztosittassék, amelyben eddig volt — mégis egy érdekes, talán inkább lélektani tünet folytán napról-napra szaporodik ennek a külön birói státus ellenségeinek száma. Nem tehetek róla, — ismétlem, tárgyilagos szeretnék lenni — nem tudom ezt a bizonyos averziót, hangulatot a külön birói státussal szemben másban találni, mint egy nagyon véges emberi tulajdonságban, — az irigység szót nem akarom, használni — de abban a bizonyos rossz szemmel való nézésben, amellyel a megállapított birói státust, amelynél fogva valamelyes anyagi előnyben részesültek a birói státus tagjai, szemben a többi köztisztviselői ágazatokkal, illették. De akinek csak egy csepp érzéke van á birói funkciónak az állami életben való nagy fontossága iránt, akinek egy csepp jogfilozófiai véleménye van s aki tudja, hogy milyen fontos a hatalmak megosztottságának elvénél fogva is az igazán független magyar bíróság szerepe, az, azt hiszem, az önálló bírói státus kérdését nem teheti komolyan vitathatóvá. (Ügy van! jobbról.) Mert ismétlem és örömmel megállapítom, hogy a nemzetgyűlés minden oldalán ennek a státusnak csak barátait találtam a bizottsági tárgyalásoknál s köztudomású, hogy az igazságügyminister ur évi december hó 1-én, kedden. 97 is kabinetkérdést csinált ebből ismételten, valahányszor ezt a kérdést felvetették. De tárgyilagos akarok lenni. Elismerem azt, hogy a biró is ember, sőt tovább megyek talán, addig a határig, ameddig egyáltalában elmehetek: történhettek és történtek is téves birói ítélkezések. (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Nem tudom megállapítani erről a helyről, hogy ezek az ítélkezések nem voltak-e bizonyos hangulat következményei. Megállapítom, hogy téves birói ítélet mindig volt, de egy ellen tiltakoznom kell: hogy ezekből az igen szórványos jelenségekből (Propper Sándor: Nem nagyon szórványos!) egy általános generalizálást csináljanak, és hogy épen EL nemzetgyűlés házából támadják meg az egész intézményt, amely — ismétlem — fundamentuma a magyar állam épületének, amely intézmény bizony nehéz időkben, a forradalmak alatt és a forradalmak után is emberfeletti munkát végzett és talán az egyetlen fix pont volt, amelyet, át tudtunk menteni a régi érából a maiba. (Horváth Zoltán: Politikai ügyekből kapcsolják ki a bíróságot és akkor rend lesz! — Felkiáltások a jobboldalon: Ki ítéljen politikai ügyekben? — Horváth Zoltán: Esküdtszék! — Rubinek István: Akkor jól néznénk ki! — Zaj.) Ha a bíróságok munkáját nézzük, számszerűleg megalapíthatjuk, hogy az igen erős restrinkció dacára is a bíróságnak generaliter épen az idei év első tiz hónapjában igen erős munkaszaporulata volt. A külön birói státus ellenére is nehéz anyagi helyzettel küzdő bíróságok túl vannak terhelve. így megállapíthatjuk azt, hogy nemcsak a Curián, ahol 17 százalékos, elég tekintélyes emelkedés van

% hanem különösen az alsóbbfoku bíróságoknál, legkülönösebben pedig a járásbíróságoknál olyan horribilis ügyforgalom-emelkedés mutatkozik, amely emberfeletti munkái hárít a bíróságra, de az érdemleges restanciák — meg kell állapítani — mégsem igen változtak, ami újra azt bizonyítja számadatokkal, hogy a bíróság emberfeletti munkát végez. (Rupert Rezső: Igaz!) Tessék megnézni a járásbíróságok ügyforgalmát az első tiz hónapban. 41%-kai emelkedett a forgalom, majdnem 50%-kai, nem is beszélve a budapesti központi járásbíróság ügyforgalmáról, hiszen ezt a bíróságot valósággal eltemette az óriási ügyforgalom,, amennyiben 99 %-os emelkedés van. Ne méltóztassék az ítéletekkel kapcsolatosan a bíróságok szociális munkáját sem lekicsinyelni. Méltóztassék csak megnézni azoknak az ítéleteknek számát és tartalmát, amelyeket a bíróság ujabban pl. a munkásbiztositási és nyugdíjvalorizációs ügyekben hoz. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Fábián Bé^a: Ellenkezőleg, mi kérjük a birák jó fizetését!) Ezek a szociális tartalmú ügyek most már nemcsak fontosságuknál, hlánem számbeli mennyiségüknél fogva is valósággal elözönlik a birói ügyforgalmat, és ha méltóztatik érdeklődni különösen a budapesti bíróságok vezetőinél, akkor méltóztatik megtudni, hogy épen ezek a tisztviselő perek, ezek a szociális természetű perek azok. amelyek a bíróságok tekintélyes részének teljes munkaerejét igénybe veszik. Mindezek mellett is épen a takarékossági bizottság javaslatára további létszámapasztást is óhajt az igazságügyi kormányzat keresztülvinni. Amikor ezt megemlítem, kénytelen vagyok bizonyos aggodalmat is kifejezni abban a tekintetben, hogy ha ez a további lé*tr iszámapnsztás tényleg 'keresztülvitetik, vájjon a bíróság abban a helyzetben lesz-e, hogy a