Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

82' A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. évi november hó 11-én, szerdán. vagyonváltságát természetben vagy pénzért ékben keli-e lerónia? Van-e tudomásuk a minister uraknak arról, hogy az a pénzügyi szerv, mely dönteni lenne hivatott, hogy bizonyos nagybirtokok ne természetben, hanem pénzben fizethessék be a vagyonváltságot, immár három év óta nem működik, és igy nemcsak az illető birtokosok, hanem az Országos Földbirtokrendező Bíróság is a legnagyobb bizonytalanságban vergődik ? Van-e tudomásuk arról, hogy igen sok helyen a földbirtokreform végrehajtásának akadálya azon körülmény, hogy a földművelésügyi és pénzügyi kormányzat ismeretlen és titokzatos okokból máig sem mondta ki, vájjon az illető nagybirtok, hogyan köteles vagyonváltságát leróni ? Hajlandó-e a pénzügyi és földmivelésügyi kormányzat a va gyón váltságról szóló törvényt mindenfajta vonatkozásában végrehajtani azáltal, hogy a kétes esetekben döntését haladéktalanul meghozza ? Szándékozik-e a pénzügyi és földmivelésügyi kormányzat a vagyonváltságföldek megmaradt részének likvidálásáról törvényjavaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé, avagy tovább türi-e, hogy a vagyonváltságföldek ezerholdjai a senki földje legyen ?« Elnök : Az inlerpelláló képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Magyarországon minden törvényt igyekeznek minél hamarább végrehajtani. Különösen a véderőről és az adókról szóló törvények részesülnek gyors végrehajtásban. Az adótörvényeken még vitatkozik a Ház és a protekciós nyomda vállalatok már nyomják az adólajstromokat ; még nincs is kész a törvény s a vidéken már érdeklődnek aziránt, hogy az adótörvényt miként hajtsák végre minél gyorsabban. Ha arról hozunk törvényt, hogyan kell katonái szerezni, ezt is a legrövidebb idő alatt végrehajtják, de ha olyan törvényt hoz ez a nemzetgyűlés, amely jogokat biztosit a magyar népnek, ameby a (öJdhözragadt milliÓK jogait biztosiíja, akkor ezeket a törvényeket esztendőkön kérésziül sem tudja végrehajtani a kormányzat, mégpedig azért nem, mert mindig eltűri, hogy azokat valamelyik oldalon elgáncsolják. így vagyunk a földbirtokreformtörvénnyel is, amely a magyar törvénykönyvnek úgyszólván legszebb törvénye. Szent István uralkodása óta kb. 8000 törvényt hoztak ebben az országban, de talán egy sincs közöttük olyan nagyjelentőségű szociális törvény, mint ez. Ezt a törvényt sem lehet azonban végrehajtani, mert más törvények és más intézkedések ezt lehetetlenné teszik. íme itt van a vagyonváitságtörvény, amely a földreformtörvény keresztülvitelét úgyszólván lehetetlenné teszi. Amíg ugyanis ez a törvény részben egyforma mértéket szab és azt mondja, hogy vagj^onváltságot tartozik fizelni mindenki, akinek vagyona van, másrészt olyan intézkedéseket tartalmaz amelyek alapján bizonyos nagybirtokok máig sem tudják azt, hogy tulajdonképen hányadán vannak, vájjon természetben kötelesek-e leadni a vagyonváltságot, vagy pedig pénzben fizethetik-e. Amig a kisbirtokos, az 1—10 holdas kisgazda kénytelen volt leadni vagyonváltságát, amig az iparostól, a kereskedőtől a kormányzat ezt a vagyonváltságot szigorúan behajtotta, addig azt látjuk, hogy a vagyonváitságtörvény meghozatala utáni negyedik, ötödik esztendőben még mindig vannak Magyarországon óriási számban nagybirtokosok, akik maguk is szeretnék tudni, hogv tulajdonképen mennyit tartoznak fizetni. (Gróf Hoyos Miksa: Tévedés Nagyon is tudják !) Az igen t. közbeszóló képviselőtársam közbeszólását komolyan lógom venni, nem ugy mint annak a t. képviselőtársamnak a közbeszólását, aki az előbb Vasadi t. képviselőtársammal spriccerezett a büffében. (Lendvai István közbeszól.) Az előbbi közbeszólásra azt válaszol <m, hogy méltóztassék utána érdeklődni a dolgoknak, én mondok ezerholdasokat saját kerületemből, akikben nincs meg a rossz szándék, de akik még máig is hiába igyekeznek megtudni, hogy készpénzen fizetnek e vagy természetben kell-e leadniok a vagyonváltságot (Mándy Samu: Termeszeiben tartoznak, benne van a törvényben !) A törvényben az van benne, hogy ezer holdon felül természetben tartoznak leadni a vagyonváltságot, de a törvény után érkezeit egy rendelet, amely arról szól, hogy bizonyos esetekben a pénzügyi kormányzat a földmivelésügyi kormányzattal közösen dönthet a fölött, hogy az ezét holdon felüli birtokoknál is megengedi-e azt, hogy azok pénzben róják le a vagyonváltságot és nem földben. Ilyen birtokok közé tartoznak példának okáéift az egyházi birtokok, amelyek iskola-alapitváiryok. Ezek az iskola-alapítványok, amelyek a földbirtokreform kövelkeztében szinten megcsonkíttatnak olyan formában, hogy kárpótlásban részesülnek a legközelebbi nagybirtokból, abban a kellemetlen helyzetben vannak, hogy azok a földigénylők, akik azokból a községekből rekrutálódnak, amelyek birtokuk szélén vannak, máig sem tudják, hogy tulaj* donképen a vagyonváltságföldet viszik-e el, vagy pedig s-iját birtokukat fogják-e megcsonkítani csak azért, mert nincsen tisztázva ez a kérdés. (Zaj a jobboldalon.) Ne méltóztassanak t. képviselőtársaim mindjárt olyan tendenciával gyanúsítani engem, mintha felszólalásom a nagybirtok ellen irányulna. Szó sincsen erről, a nagybirtokosok akarják elsősorban tudni, hogy tulajdonképen mit fizetnek. Én elhiszem és méltányolom a nagybirtokosoknak azt a panaszát, hogy ahol a vagyonváltságföldeket a mai napig sem vette el a kormány természetben ott nem tudják a nagybirtokosok, hog}^ mit csináljanak vele, hogyan gazdálkodjanak, trágyázzák-e tovább a földet, intenzív gazdálkodás alá" vegyék e azt, v:.gy megfizessék-e azt a haszonbért, amit a kormány kivan. Elismerem, hogy ez a nagybirtokosoknak is kellemetlen, de sokkal kellemetlenebb a kisemberek, a nincstelenek számára, akik várnak arra a földreamelyeket a vagyonváltságföldből az O. F. B. a föld, birtokreformtörvény alapján számukra kiutalhat. Azt kell tapasztalnom, hog}' a kormány egyik oldalára gutaütésben szenved. Amig egyik oldalába nagyon fürge és adakozó a nagybirtokossal szemben, a másik oldalával, amely beteg, nem nyúl a kisemberek felé, azokat nem gyámolítja, azok hóna alá nem teszi segitő kezét. Azzal a kérdéssel fordulok az igen t. pénzügyminister urnoz, — miután már nem akarom a felolvasott interpellációmat mégegyszer felolvasni — vájjon az a bizottság, amelyet annak eldöntésére kreált, hogy a vagyonváttságtörvény bizonyos általános eseteiben döntsön, miért szüniette be működését, ha pedig nem szüntette be működését, akkor azoknak az eseteknek a tömegében, amelyekről tud — ha kívánja a minister ur, másokat is elmondok — miért nem hozta meg végre valahára döntését'? Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani! Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A földmivelésügyi minister ur nevében is válaszolni kívánok az elhangzott interpellációra. Megjegyzem, eléggé kellemes helyzetben vagyok, mert hiszen igen t. képviselőtársam interpellációjában mind olyan tényeket állított, amelyeknek épen az ellenj