Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

80 A nemzetgyűlés 464. Mése 1Ô25. évi november ho 11-én, szerdán. téré és hivatkozással az 1914. évi XVII. te. 29. §-ára? Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a hivatkozott 1914 : XVII. te. 29. §-ára helytelenül hivatkozott a főkapitányság, mert, ez a vasutas egyesületek alakítására vonatkozik? Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a gyűlés betiltása, tekintettel az 1914. évi XVII. te. 28. §-ára, törvényellenes? Hajlandó-e a belügyminister ur a kereskedelmi minister úrral egyetértőleg a budapesti főkapitányság végzését a belügyminister úrhoz intézett fellebbezés folyamán hatályon kivül helyezni és a főkapitányságot a gyűlés engedélyezésre utasítani? Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a vasúti alkalmazottak 1922 március 1-én kiadott lapjának a Vasutasnak címlapjára a ministerelnök ur kívánságára vétetett fei a »Szociáldemokrata vasutasok lapja« alcím megjelölése, amellyel a ministerelnök kifejezésre kívánta juttatni azt, hogy a lap a szociáldemokrata vasutasok lapja, amelynek kiadatása, avagy előfizetése nincs ellentétben szolgálati rendtartással és semminemű káros következményekkel nem járhat azokra, akik előfizetik vagy olvassák? Hajlandó-e a kereskedelmi minister ur a belügyminister úrral egyetértőleg a fent hivatkozott törvény betűjének és szellemének megfelelően a nemzetgyűlésen kijelenteni, hogy a vasutasok politikai állásfoglalásuk miatt semminemű hátrány nem érheti és őket az egyesülés és gyülekezés joga ép ugy megilleti, mint minden más társadalmi osztályt?« Elnök : Esztergályos János képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! A magyar szabadságjogok kezeléséről ismételten és számtalan esetben történt már felszólalás a nemzetgyűlésen. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor alelnök foglalja el.) Ismételten felhoztuk azokat az eseteket, amelyekkel bizonyítani óhajtottuk és kívántuk, hogy Magyarországon a polgárság egy részének, Magyarország dolgozó népének szabadságjogát a kormány nem tiszteli, és a kormány közegei, a közigazgatási hatóságok a lehetetlenséggel határos indokolással iparkodnak lehetetlenné tenni ezek részére, hogy polgári jogaikkal és azzal a szabadsággal éljenek, amellyel a kormányzat a munkásokkal és a dolgozókkal szemben él. Mi már számtalan esetben rámutattunk ezekről a padokról arra, hogy a szabadságjogoknak ilyen irányú kezelése nem lehet nemzeti érdek. Nem lehet a külvilág, a külföld előtt a dolgozóknak, az ország polgárainak szabadságjogát ugy kezelni, mint a hogyan azt a kormány teszi. Mi hosszú időkön keresztül azt gondoltuk, hogy ezekben az esetekben egyedül csak az egyes közigazgatási hatóságok túlkapásairól, vagy túlbuzgóságáról van szó. Számtalan esetben — lehet, hogy egészen naiv hitben — felálltunk itt a nemzetgyűlésen és elpanaszoltuk sérelmeinket, elmondottuk, hogy a Dunántúl, Tiszántúl, a Duna-Tisza közén egyes szolgabirák vagy rendőrkapitányok miként kezelik a munkásság "gyülekezési szabadságát. Sajnos azonban, az utóbbi időben arra kellett rájönnünk, hogy nem is annyira egyes szolgabiráknak, nem is annyira egyes rendőrkapitánjóknak túlbuzgóságáról" vagy tudatlanságáról van szó, hanem a kérdésnek a kormányzat részéről következetesen és előre megfontolt szándékkal való rosszindulatú kezelése, az, ami a téren történik. A legvilágosabban igazolja és bizonyítja ezt a következő eset. A magyarországi vasutasok, akik a szociáldemokrata párthoz tartoznak, bejelentettek egy, ez évi október 1-én délután öt órára a fővárosban, a régi képviselőház termében tartandó gyűlést, amelynek napirendje : a politikai és a gazdasági helyzet. A világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember azt higyje, hogy a vasutasságnak az egyesülési és gyülekezési jog ugyanolyan mértékben kijár, mint más társadalmi egyesületeknek. Azt hinné az ember, hogy a természetes észjárás azt diktálja és parancsolja a kormányzatnak, hogy ne gördítsen az állami alkalmazottak egyetlen kategóriája elé sem olyan akadályokat, amelyek lehetetlenné teszik részükre a polgári jogok gyakorlását. Ezzel szemben utonutfélen azt látjuk, hogy amit a kormányzati raffineria, amit egy reakciós politika csak ki tud találni, mindazt elkövetik és megteszik. Ebben az esetben pl. a vasúti munkások joggal azt hihették, hogy semmi akadálya nem lesz annak, hogy bejelentett gyűlésüket megtartsák. Legnagyobb meglepetésükre a gyűlést mégis betiltották és Budapest főkapitánya 1907. évből való ministeri rendeletre hivatkozva kimondotta a betiltási végzés indokolásában, hogy a vasúti alkalmazottaknak tilos a szociáldemokrata pártba belépniök és tilos a szociáldemokrata párt kebelén belül politikai gyűlést tartaniok. (Bâtiez Gyula : Paragrafusért nem mennek a szomszédba.) Érthetetlen előttem ez az egész kérdés, mert ahogy én tudom, — és feltételezem Budapest főkapitányáról, hogy ezt ő is tudja, mert tudnia kell — 1907 után hét esztendővel törvényhozási utón szabályozták a vasúti alkalmazottak egyesülési és gyülekezési jogát. Ennek a törvénynek, amely 1914 : XVII. te. néven ismeretes, 28. §-a a politikai jogokra vonatkozólag kimondja, hogy az alkalmazott törvényadta politikai jogait saját meggyőződése szerint szabadon gyakorolhatja. Ez érthető, világos, annyira, hogy még Budapest főkapitányának is meg kellene ezt értenie (olvassa) : »Az alkalmazottat fellebbvalójának — mondja a törvény — vagy más alkalmazottnak nem szabad semminemű módon befolyásolni olyirányban, hogy valamely politikai párthoz csatlakozzék, annak körébe belépjen, ülésein résztvegyen, vagy valamelyik jelöltre szavazzon, vagy ne szavazzon, vagy a szavazástól tartózkodjék, s nem pedig megakadályozni abban, hogy politikai jogait gyakorolhass a. Az alkalmazottak azért, mert politikai jogait a törvényes határok között bizonyos irányban gyakorolta, bárminemű hátránnyal sújtani tilos.« Mármost, mélyen t. Nemzetgyűlés, mi a helyzet a kérdésben ? Van egy reakciós, gonosz és rosszindulatú ministeri rendelet, amely a törvény előtt hét esztendővel született. A bosszú rendelete volt ez, és a vasúti munkások gúzsbakötését célozta. Hét esztendővel később a haladottabb és fejlődöttebb időknek megfelelően rendezték végre a vasúti alkalmazottak egyesülési és gyülekezési szabadságát, illetőleg a politikai felfogás nyilvánításának szabadságát. Ez azt jelenti, hogy a vasúti munkásoknak szabad bármilyen párthoz csatlakozniuk, szabad tehát a szociáldemokrata pártnak is tagjává lenniök. szabad a szociáldemokrata párt keretén belül politikai és gazdasági kérdésekről gyűléseket tartani. És mégis azt látjuk, hogy Budapest rendőrfőkapitánya egyszerűen felrúgja ezt a törvényt, egyszerűen nem akar tudomást venni arról a törvényről, amelyet a magyar képviselőház alkotott és az akkori király szentesitett, hanem előkeres az előbbi időkből rendeletet, amelynek minden rosszaságát és gonoszságát felhasználja a vasúti alkalmazottakkal szemben.