Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

76 A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. évi november hó ll-én, szerdán. idegen impérium alá került. S ugyanakkor, amikor a nemzetgyűlés a költségvetést tárgyalja, arról kell gondoskodnia, hogy azt a borzalmas veszteséget, amely anyagiakban és erkölcsiekben érte ezt az országot, a háború és az utána következett események folytán eltüntesse az ország gazdasági és közéletéből. Én a következőkép látom Magyarország jövendő kialakulását. Nem vagyok próféta, nem is akarom senkire se ráoktrojálni az én felfogásomat, de egyet feltétlenül elgondolok és ez az, hogy azokból a kincsekből, amelyektől bennünket a trianoni békeszerződésben megfosztottak, egy bizonyos részt vissza lehet szerezni ennek a hazának, ugy, hogy gyermekei, fiai, a jövő generáció, testben és szellemben olyanná fejlődjék, hogy ennek a hazának munkát és becsületet tudjanak szerezni. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk !) Kérem alásan, talán méltóztatnának a folyosón kaszinózni. Nem azért beszélek, hogy az urak ne hallgassanak meg, hanem azért, hogy meghallgassák beszédemet. (Hegymegi-Kiss Pál : Gyönyörű megnyilatkozás, nagyon szép!) Amikor azt látom, hogy azok a csemeték, azok az emberbimbók, akikből a jövő generációnak kell kifejlődnie, épen a nagyon rossz belpolitika és a nagyon rossz közgazdasági helyzet miatt huszad-harmincadmagukkal laknak nedves, túlzsúfolt lakásokban ; amikor azt kell Mtnom és tapasztalnom, hogy ezek a gyerekek mezítláb járnak és még iskolába se járhatnak, mert a szülőknek nincs megadva erre az anyagi lehetőség és tehetség, akkor elszorul a szivem, elkeseredik a lelkem és akárhogyan mondják is ellenfeleink, hogy mi hazaárulók vagyunk, én mégis siratom a hazámat. (Kiss Menyhért : Éljen ! Éz szép magyar beszéd !) Teljes mértékben tisztában vagyok én is meg társaim is azzal, hogy a magyar kormány, mint ilyen, a maga egészében, vagy pedig a minister urak a maguk reszortjukban nem tudják megcsinálni azt, amit talán szeretnének megcsinálni, De nem is itt van a hiba, hanem ott, hogy a kormány és a háta mögött lévő többség ezideig még nem helyezkedett arra az álláspontra, hogy onnan kell venni, ahol van és ahonnan lehet. (Ügy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Épen az a végtelen nagy baja a mi közgazdasági életünknek, hogy azt a szegény X. Y.-t, vagy bárki mást, a magyar törvényhozás és a magyar kormány agyonsanyargatja fogyasztási adóval, forgalmi adóval, kincstári részesedéssel, kereseti adóval, jövedelemadóval, (Ugy van! balfelöl.) oda azonban nem megy el, ahol van és ahol könnyebben tudnák azt megfizetni. Hiszen, ha én egyik fia is vagyok énnek a hazának, olyan, aki ezt a hazát szeretem, itt születtem, itt élek, itt van eltemetve édesapám, édesanyám, másként nem is tudok beszélni, mint magyarul, de figyelembe kell venni azt is, hogy a haza nem az a fogalom, amely a tizezerholdasok hazájában nyilatkozik meg, aki ebben a hazában dolgozik, munkál önmagának, családjának és hazájának érdekében. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil : Ez az igazi hazafiság !) Én szeretem fajomat, de nem ugy védelmezem, mint ahogy ebben az országban a legutóbbi időkben egyesek védelmezték. Én nem bújok el a názáreti Jézus keresztfája mögé és nem öltögetem onnan a nyelvemet, hanem odamegyek eléje és azt mondom : Tanítómesterem, te názáreti Jézus, aki az emberszeretetet hirdetted, aki azért haltál meg a keresztfán, mert a szegényeknek prófétája voltál, itt vagyok és azt a küzdelmet, amelyet te befejeztél két lator közt keresztre feszítve, én a társaimmal továbbfolytatom. (Kiss Menyhért : Helyes, nagyon szép !) De ebben a küzdelemben, ebben a munkában mindig az igazságosság érzete s mindig az emberszeretet érzete az az érzés, amely engem és társaimat vezet. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek néhány dologra. Itt van például minden ország népének legeminensebb érdeke, a sajtószabadság. Olvasgattam Magyarország történetét és tudom, hogy édesapáink, amikor 1848-ban belementek a magyar szabadságharcba, először 12 pontból álló követelést állítottak fel és e követelések között az első volt a sajtó szabaddá tétele. Azt mondották, hogy : »Sajtó utján gondolatait pedig mindenki szabadon nyilváníthatja és terjesztheti.« Természetesen ez nem azt jelenti, hogy sajtó utján mindent lehet nyilvánítani és terjeszteni, (Ügy van ! Ugy van ! jobb felől.) hanem jelenti azt, hogyha a sajtószabadsággal valaki esetleg visszaél, azt a független magyar biróság vonhatja csak felelősségre. (Ugy van ! jobbfelől.) Igen ám, t. képviselőtársaim, de napjainkban ez nem így történik. Napjainkban a belügymmister ur vonja felelősségre az embereket, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) sőt nemcsak az emberekéi vonja felelősségre, hanem lapokat szüntet be s lapok utcai árusítását tiltja el azért, mert valamelyik lapban megjelent valami, ami a belügymmister urnák nem tetszik. Ez nem sajtószabadság, t. Nemzetgyűlés, alkotmányos államban igy dolgozni nem lehet ! Ha igy dolgoznak egy államban, akkor az nem alkotmányos államforma, hanem burkolt abszolutizmus, amely burkolt abszolutizmust azután külföldön szeretnék feltüntetni nagyszerű demokráciának. A sajtószabadság hiánya mellett ott van Magyarországon az egyesülési és gyülekezési jog hiánya, illetve korlátozott volta is. Szeretném tudni, van-e ezen a földön alkotmányos állam, amelyben meg volna szüntetve, vagy pedig korlátozva volna a lakosok egyesülési és gyülekezési joga. (Viezián István : Korlátozva van többékevésbé mindenütt ! — Rakovszky Iván belügyminister : Sorban a szomszéd államokban ! Németországban is, Franciaországban is. csak Angliában nem ! — Kiss Menyhért : Franciaországban Cachin nyíltan lázit Î — Esztergályos János : Csak annyi szabadság legyen, mint Franciaországban és Angliában ! Nem kevesebb !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Klárik Ferenc : T. minister ur, legyen olyan kegyes és vezesse be a mi szerencsétlen országunkban azt a rendszert az egyesülési és gyülekezési jog terén, amely rendszer Angliában van. Abban a pillanatban én a magam részéről meghajlom a belügymmister ur előtt. (Rakovszky Iván belügynnnisier : Ha itt is olyan fegyelmezett publikum lesz, akkor igen 1) T. belügymmister ur, felülről leadni a rendeleteket a rendőrkapitányoknak, a főispánoknak, meg az alispánoknak — igaz, hogy azokkal nem nagyon rendelkezhetik, de mégis leadja a rendeleteit — hogy a gyűléseket, amelyek be vannak jelentve, minden ürügygyei, minden elfogadhatatlan indokkal tiltsák be (Esztergályos János : Politikai pártnak nem szabad politizálni ! Szolgabírói bölcsesség !) s hogy ezeknek a titkos rendeleteknek az alapján az alakítandó szakcsoportokat ne engedélyezzék (Rakovszky Iván belügyminister : Nem adtam ki olyan rendeletet !) ezt mindenki megteheti, csak olyan belügyminister nem, aki azt vindikálja magának, hogy egy alkotmányos állam belügyministere. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Már mondottam egyszer egyik nemzetgyűlési beszédemben, hogy az Üdvözítő azt mondotta, hogy : »Engedjétek hozzám a kisdedeket !« (Csontos Imre : Az Üdvözítőt is idehozzátok ?) Nem a duplamalmosokat, hanem a kisdedeket. (Derültség. — Kiss Menyhért: Ilyen kisembernek két malom nagy dolog. — Zaj.) Épen ezért a t. Nemzetgyűlésnek igen nagy mértékben ajánlom szíves figyelmébe ez alkalommal a csecsemő-