Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

A nemzetgyűlés 464. illése 1925. évi november hó 11-én, szerdán. 55 esése, stabil lett a korona s a pénzügyminister ur eminens kötelessége az lett volna, hogy az adóprést rögtön hozzáidomitsa a stabil koronához. Ezt azonban a t. kormány elfelejtette, ellenben most idejön a nemzetgyűlés elé azzal a hamis argumentációval, hogy : hja, azért emelkednek a bevételek, mert a fogyasztás emelkedett. Nem akarok a vitában csupán saját állításaimnál maradni, hanem idézem a t. előadó ur szavait, aki maga nagyon helyesen megindokolja, hogy a bevételek miért emelkedtek (olvassa) : »A deficit« — mondja Temesváry képviselő ur — »az 1924/25. költségvetési évben már teljesen megszűnt, sőt abban az időben a zárszámadás már 63 millió korona felesleggel zárult. Ha ennek a véletlenül kedvező eredménynek okát keressük, azt abban kell meglátnunk, hogy adórendszerünk, a folyton sülyedő korona kedvezőtlen hatását igyekezvén kiparirozni, olyan magas adóbevételeket volt kénytelen alkalmazni, amelyek a bevételeknek arany-alapra fektetése által az adózó polgároknak egyáltalán nem szándékolt megterhelését idézték elő.« Maga Temesváry képviselő ur mondja tehát azt, hogy az adóbevételek emelkedésének egyetlen oka az, hogy az adóprés romlandó koronára volt beállitva és, fájdalom, elfelejtette a kormány az adóprést megáilitani, amikor stabilizálódott a korona. De tovább mehetek és bizonyithatom magával a költségvetéssel is a kormány hamis és téves álláspontját. Mert mit kell tapasztalnunk? Ugy-e bár, ha igaza volna az előadó urnák és a pénzügyminister urnák, hogy a fogyasztás emelkedése jelzi a magángazdaságok megszilárdulását és ez a bevételek emelkedésének oka, (Beck Lajos : De ez nem is áll !) ugy-e bár, eltekintve attól, hogy nem áll, — akkor ennek természetszerű folyománya és következménye az kellene, hogy legyen, hogy a fogyasztási adókból eredő bevételek az 1925/26. évi költségvetésben magasabbaknak kellene lenniök, amilyenek az 1924/25. éviben voltak. Ezzel szemben mit kell látnunk? Azt, hogy a t. kormány az idén a múlt évi tényleges bevétellel szemben csökkentette a forgalmi adót, mint tipikus fogyasztási adót 152-8 millió aranykoronáról 103-1 millió aranykoronára, az illetékeket lecsökkentette 59-9 millió aranykoronáról 52-5 millió aranykoronára, a fogyasztási adókat lecsökkentette 57-8 aranykoronáról 55-2 aranykoronára, a vámokat pedig 104*8 millió aranykoronáról 85-8 aranykoronára. Ezek a tények nem azt bizonyítják, hogy a fogyasztás emelkedett volna, mert akkor a kormány ezt a tényt boldogan zsebelné be és könyvelné el a maga javára, hanem azt bizonyítják, hogy a t. pénzügyminister ur és a t. kormány elinditott ezelőtt három esztendővel egy borzalmas adóprést, amelynek szörnyű következményei voltak, mert annyi bevétel volt, hogy maga a kormány megriadt tőle, és kénytelen mesterségesen lecsökkenteni a fogyasztást papiron és a költségvetésben. Méltóztassék megengedni, hogy ezekután rátérjek arra a kérdésre, vájjon örvendhetünk-e annak a 27-6 millió aranykorona költségvetési feleslegnek, amelynek annyira örvend a pénzügyminister ur és a t. előadó ur. Az én felfogásom az : igenis egy költségvetési felesleg mindig örvendetes jelenség abban az esetben, ha ez a felesleg olyan adóbevételekből áll elő, amelyek nem veszik el a szájjak élői a kenyeret, nem veszik le a lábakról a cipőt és nem veszik le a testekről a ruhát. De én igazat adok Várnai Dániel t. képviselőtársamnak abban, hogy ez a költségvetés, ennek az adóbevételei, amelyekből ez a felesleg előállott, ezt cselekszik: levetkőzteti a magyar dolgozótársadalmat. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Márpedig ilyen költségvetési feleslegből mi nem kérünk. Magában véve az a tény, hogy az egyenes adók az állani bevételének 22%-át, a" közvetett, a fogyasztási adók pedig 78%-át teszik ki, minden állitásnál szebben beszél. De ehhez még hozzá kell vennünk, hogy ezekben az egyenes adókban tulaj donképen tipikus fogj

r

asztási adók foglaltatnak. mint amilyen a lakáspénzekből szedett kincstári haszonrészesedés — mert ez is fogyasztási adó, és ha megengedik, én a földadónkat is fogyasztási adónak minősítem, mert a föld hozadékát adóztatja meg, ezt az adót pedig igen gyönyörűen átruházzák a fogyasztókra (Halász Mórié : Szépen ruházzák át ! A búza ára esik !), akkor végül arra az eredményre jutunk, hogy tulajdonképen 10—15% az, amit a nemzetvagyon és a nemzet jövedelem 80%-ával rendelkező nagytőke és nagybirtok fizet és az adóknak 85—90%-a'az, amit a nemzetvagyon és a nemzetjövedelem 20%-ával rendelkező dolgozó munkásság, a tisztviselő-osztály és hasonló rétegek viselnek ebben az országban. (Halász Mórié : Csakhogjr ez a százalék nem igaz, az a baj !) T. képviselőtársam, méltóztassék kimutatni az ellenkezőjét, mi kimutattuk azt, amit én alítottam. Ezekkel a szomorú tényekkel szemben jön az igen t. pénzügyminister ur és a t. előadó ur és azt mondja : Kérem, mi iparkodtunk csökkenteni az adókat, mi iparkodtunk meliorálni a terheket. Ez, azonban nem fedi a tényeket. Önök, igenis, a tényleges bevételhez viszonyítva csökkentették az adókat, de nem csökkentették az 1924/25. költségvetés előirányzatával szemben. Ha önök valóban jót akartak volna, ha önök joggal akarnak hivatkozni arra, hogy csökkenteni akarják a bevételeket, az állami terheket, amelyek a tömegeket sújtják, akkor önöknek férfiasan és bátran azt kellett volna mondaniok, hogy »miután mi leszegeztük magunkat amellett, hogy az 1924/25. évi költségvetési bevételek már óriási bevételeket jelentenek, tehát ha több folyt be, mint amennyit előirányoztunk, mert nem voltunk előrelátók, akkor visszatérünk az 1924/25. évi költségvetési alapra, megmaradunk a 656 millió aranykorona bevételnél és nem fixirozzuk, nem szegezzük le a tényleges bevételeket, mert ezek úgyis nem várt bevételek voltak a kormányzat szempontjából«. (Temesváry Imre előadó : Ezt tette a kormányzat, amikor lejebb szállította a forgalmi adót ! Ezt épen azért tette !) T. képviselőtársam, önök ezt csak részben tették meg. Ha önök valóban hivatkozni akarnak erre és érdemeket akarnak szerezni az adók csökkentése terén, akkor azt kellett volna mondaniok : megmaradunk az 1924/25. évi költségvetés alapján s megelégszünk a 656-6 millió aranykorona bevétellel. Ezzel szemben azt csinálták, hogy fixirozták a tényleges bevételek jelentékeny részét és az állami bevételeket 790 millió aranykoronában szegezték le. Ezt, t. képviselőtársam, jóakaratulag sem lehet adócsökkentésnek nevezni. (Beck Lajos : A forgalmi adó jövedelem 2% mellett sokkal több lesz, mint volt !) Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után rátérjek a t. pénzügyminister urnák egy igen különös kijelentésére. A t. pénzügyminister ur az ellenzéki beszédekkel szemben azt a kijelentést tette, hogy a tőkét nem adóztathatja meg jobban és erősebben, mert a tőkének erősebb megadóztatása annak kipusztulását jelenti. Felteszem a kérdést, vájjon a t. kormány megadóztatta-e eddig a nagytőkét ; háborút folytatott-e eddig az adóztatás terén a nagybirtok vagy a nagytőke ellen ? Szomorúsággal kell leszögeznem azt, hogy a t. kormány hadjáratot folytatott a magyar tisztviselői osztállyal szemben, mert igenis éveken keresztül nem átalotta és most sem átalja — ezt hangsúlyozni kell — a magyar kormány elvenni a tisztviselői osztály és a szerencsétlen nyugdijasok fizetésének és jövedelmének 50%-át (Ugy van! Ugij --