Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-463

4:2 A nemzetgyűlés 463. ülése 1925. tak, akkor a magam részéről csak azt tudnám mondani, de akkor is felszólaltam volna e megjelölés ellen, mint ahogy már egyszer egy költségvetési vita során bátorkodtam a forradalmi szót, a forradalmi szó presztízsét és becsületét — amely különösen a magyar történelemben szent, — megóvni attól, hogy a Károlyi korszakot forradalom :ak minősítsék ebben az országban, ismétlem, akkor azt mondottam.volna, hogy ez lehetett szubjektív tévedése a t. Nemzetgyűlés t. elnökének. De az történt t. Nemzetgyűlés, hogy a t. Nemzetgyűlés elnöke maga is, azt lehet mondani, az ntolsó órákig ugy érezte, ugy tartotta jónak s nyilván azért is vésette rá arra az emléktáblára, hogy »rémuralmi idők«, mert érezte és nagyon helyesen tudta, tudnia is kellelt, hiszen mint kortárs átesett azokon az esztendőkön, hogy azok > rémuralmi idők« voltak, akár Károlyi Mihály idejének tekintsük, akár Kun Béla és Samuelly Tibor idejének. De amint ez a változtatás megtörtént, azt lehet mondanom, az utolsó 24 órában, tisztán csak azért, nehogy a két forradalomnak — ahogy önök nevezik, — a két rémuralmi időszaknak — ahogy én nevezem — hozzátartozói itt megbotránkozzanak, akkor azt kellelt éreznem, t. Nemzetgyűlés, hogy itt elsősorban gróf Tisza István és Návay Lajos emlékével szemben valami méltatlan dolog történt, mindenesetre éreznem kellett azt, hogy itt ismét fegyverletétel, ismét az ellenforradalmi keresztény nemzeti gondolat fegyverletétele történt azokkal szemben, akiknek az ő múltbeli bűneik után, amely bűneik elsodorták az élők sorából gróf Tisza Istvánt és Návay Lajost, ebben az országban nemhogy diktálni, nemhogy parancsolni, nemhogy óhajokat kifejezni, de egyáltalában megszólalniuk sem lenne szabad. De továbbmegyek t. Nemzetgyűlés! Elnök : Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, kérem tehát, szíveskedjék beszédét röviden befejezni ! Lendvai István : Az lehetetlen. Nem telhetett még el 30 perc ! (Zaj.J Ugy látom, félreértés történt. Én meg voltam győződve arról, hogy a t. Nemzetgyűlés, amely az én távollétemben támadni és azt mondhatom meghurcolni tudott, — legalább is bizonyos felszólalók részéről — részemre, aki nem itt támadtam meg a nemzetgyűlés elnökét, hanem kint, a Házon kivül, módot adva a legsúlyosabb megtorlásra, személyes megtámadtatás címén legalább annyi időt fog adni, amennyi időn belül én a magam védekezését itt kifejthetem. (Kiss Menyhért : Ugy van !) Abból a körülményből, hogy én ezt az időt meg sem kaptam, azt hiszem, az egész ország, amely teljesen mögöttem áll, ítélni fog tudni majd a tekintetben, hogy kinek volt igaza. (Zaj jobbfelől.) Azzal szemben, ami ellenem elhangzott, most csak annyit mondhatok, hogy nem lehet párthatározat dolga az, hogy Tisza István gróf és Návay Lajos emléke, de minden ellenforradalmi halott emléke is megérdemelte-e azt, ami itt vele történt. Az, hogy az én nyilt levelemben foglalt igazságok igazságok-e, szintúgy nem lehet párthatározat vagy többségi határozat dolga, amint ahogy nem natározhat a többség arról, hogy Széchenyi István gróf emléke halhatatlan-e vagy sem. Határozhatnak tehát önök bármiként, az én lelkiismeretemet ki nem vezethetik, nekem elég a vértanuk néma, de annál szentebb plebiscituma, ugy is mint magyar embernek, ugy is mint kereszténynek. Alázatos tisztelettel mondom : elég nekem az Úristen kegyelme ! Elnök : Scitovszky Béla képviselő ur kíván szólni ! ScitoTSzky Béla : T. Nemzetgyűlés ! Kénytelen vagyok Lendvai István t. képviselőtársam felszólalására néhány szóval reflektálni. [Halljuk ! Halljuk !) Ami az érzelmeket illeti : nyitott ajtókat dönévi november hó 10-én, kedden, get a képviselő ur. Mégpedig nemcsak abban a részben, ami az én egyetértésemre vonatkozott, mert felfogásom teljességében megegyezik a képviselő ur felfogásával, de talán abban a részben is, ami az u. n. blokkal szemben fennáll. Azok a képviselő urak ugyanis, akik nálam megjelentek volt, kijelentették, hogy közöttük sincs eltérés abban, hogy ugy Tisza István gróf, mint Návay Lajos házelnökök meggyilkolását gyalázatos tettnek minősitik. (Dénes István : Ugy van !) Kijelentették azt is, hogy a bolsevizmus idejét épugy rémuralomnak tekintik, mint ahogy annak tekintem én. Kifogásuk csak az ellen volt, hogy az emléktáblán — s ha szorgosan meg méltóztatott volna nézni a táblát, a t. képviselő ur is láthatta volna ezt — két évszám van bevésve: 1918—1919. Azt hangoztatták, hogy a »rémuralmi« szó nem vonatkoztatható egészen a Károlyi-érára. Mikor én az emléktábla szövegét megállapítottam, négy lehetőség állott előttem, hogy ezt a »rémuralomi« szót mással helyettesítsem. Elsősorban szó volt a »forradalom« és a »rémuralom« szó alkalmazásáról, azután az »anarchia« szóról és végül egy körülírásról. A körülírást, nem lévén határozott; mellőztem, ; az »anarchia* nem volt magyar szó, tehát ezt is mellőztem. így vagy a »rémuralmi«, vagy a »forradalmi« szót kellett választanom. En a »rémuralmi« szót választottam azért, mert magukra a gyilkosságokra akartam vonatkoztatni, ezt akartam poentirozni. De már akkor éreztem, hogy az évszámokkal ez nem egészen kongruens és ezért, amikor a t. képviselő urak megjelentek nálam, önmagamban nem kellett valami nagy kritikai argumentáción átesnem. Bensőmben, amikor az emléktábla szövegét megállapitottam, én már gyakoroltam ezt a kritikát, s megtettem ezt a kis koncessziót, amellyel én nem akartam történelmet írni — mert nem a mi feladatunk a történetírás, azt a jövő lesz hivatva elvégezni. Különben is a »forradalmi« szó nem mindenki, érzésében >az, aminek igen t. képviselőtársam jelezte volt, hiszen aki a francia történelmet ismeri, tudja, hogy a nagy francia forradalmat is forradalomnak hivták, holott annak igen sok epochája volt, amelyekre teljesen illik a rémuralom megjelölése. (Ugy van!jobbfelől.) de azért a történelemben mindannyian ugy tanultuk, hogy: »Francia forradalom.« (Ugy van! jobbfelől.) Abban a gyűjtőnévben találtam én meg magát a rémuralmat is, amely benne foglaltatik ebben a »forradalom« szóban, maga az összeomlás ideje, maga a Károlyi-féle éra és maga a bolsevizmus is. Mivel kiéreztem a képviselőtársaim szavaiból azt, hogy megzavarnák azt az egyetértést, azt a harmóniát, amelyre nekem mint elnöknek elsősorban kell törekednem (Ugy van! jobbfelől), ezért is erre az elhatározásra kellett jutnom. A képviselő ur e tekintetben teljesen független és teljesen szabad, teljesen szuverén, hogy ugy mondjam. Nekem mint elnöknek méltányolnom kell olyan kívánságokat, amelyek méltánylásával én a nemzetgyűlés békéjét, összhangját és harmóniáját megteremteni tudom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon./ Annál is inkább kellett erre súlyt fektetnem, — és ezt nyomatékkal mondom, — mert én voltam az, aki három és fél évvel ezelőtt a saját iniciativámból tettem meg a nemzetgyűlésnek azt a propoziciómat, hogy a hősök emlékét becsülje meg elsősorban maga a nemzetgyűlés (Ugy van ! jobbfelől) és adózzék méltó kegyelettel Tisza István gróf és Návay Lajos emléke iránt, anik az országgyűlés képviselőházának elnökei voltak. (Helyeslés jobbfelől és a baloldalon.) Akkor én azt hiszem, legkevésbé engem illethet az a vád, hogy én gyaláztam meg ezeknek a mártíroknak és hősöknek emlékét (Ugy van ! jobbfelől), amikor épen én magam voltam az, aki ennek a nemzetgyűlésnek megtettem a javaslatot arra nézve, hogy, igenis, méltóképen szenteljen a