Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-472

A nemzetgyűlés 472. ülése 1925. költségvetését a részletes vita anyagául elfoga dorn. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Héjj Imre jegyző: Szeder Ferenc!. Szeder Ferene : Tekintettel az idő előrehaladott voltára, tisztelettel kérem, méltóztassanak megengedni, hogy beszédemet a holnapi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Azt hiszem, határozatként kimondhatom, hogy a Ház hozzájárul ahhoz, hogy a képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésen mondja el. Az idő előrehaladván, a vitát megszakitom. Bemutatom Szatmár—Ugocsa és Bereg vármegyék közönségének feliratát testnevelési pótadó behozatala tárgyában. A felirat a házszabályok 226. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Most pedig napirendi javaslatot fogok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, folyó hó 26-án, délelőtt tiz órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki az 1925/26. évi állami költségvetés kultusztárcájának folytatólagos tárgyalása. Kivan valaki a napirendi javaslathoz hozzászólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, az elnöki napirendi javaslatot elfogadottnak jelentem ki. Következik a kereskedelemügyi minister ur Írásbeli válaszának felolvasása Pikler Emil képviselő urnák a magyar királyi postatakarékpénztár által nyújtott zálogkölcsönök után fizetendő kamatok tárgyában előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy a ministeri választ felolvasni szíveskedjék. Héjj Imre jegyző (olvassa) : »Tisztelt Nemzetgyűlés ! Pikler Emil nemzetgyűlési képviselő ur a nemzetgyűlés folyó évi október hó 28-án tartott ülésében hozzám intézett interpellációjára válaszolva, van szerencsém a következőket előadni : A magyar királyi zálogházak és azok közvetítői békeidőben is a rendes kamatlábnál jóval • magasabb összegű kamatláb szedésére voltak feljogosítva, annál a kockázatnál fogva, amely ezen üzletággal mindig kapcsolatos volt. — Békeidőben a zálogházakban adott kölcsönök után járó kamatláb, ideértve a kezelési, gondozási és egyéb költségeket is, évi 97o-ot tett ki. Az inflációs időben, amikor a zálogkölcsönök kihelyezése — annak következtében, hogy a korona értékcsökkenésének mérvével előre számolni még csak hozzávetőlegesen sem lehetett, igen kockázatos üzleti vállalkozás volt és igy az előre látott veszteségeknek legalább némi ellensúlyozását a magasabb kamatláb és kezelési dij megállapításában kellett keresni, szükségessé vált a kamatláb és a kezelési dijak mérvének időnkénti felemelése. Ez a felemelés az 1923. év folyamán, amidőn pénzünk vásárló ereje a legnagyobb csökkenésnek volt kitéve, akként hajtatott végre, hogy a kamatláb az állami jegy intézet által megállapított kamatláb mindenkori mértékben szabatott meg, ezenkívül azonban az engedélyezett kölcsönösszeg mérvéhez képest negyedévenként 2, 6, 8, 10,12 és 15 % kezelési díj felszámitása engedélyeztetett. — A 15 %-os kezelési díj a 250.000 koronát meghaladó kölcsönösszegen felül szedetett. — Az 1924. év második felében, amikor a m. kir. zálogházak a postatakarékpénztárral egyesittettek, s amikor már attól, hogy a korona értékében nagyobb hullámzások következnek be, többé tartani nem kellett, az emiitett és túlságosan magas kezelési díjak ismételten leszállittattak, s a folyó évi november hó 1-jei időponttól kezdődő hatállyal életbelépett rendeletem értelmében a zálogkölcsönök után évi 14 %-os kamat szedendő, s ezenfelül még úgynevezett folyósítási jutalék címén az 1—500.000 NAPLÓ. XXXVI. évi november hó 25-én, szerdán. 441 papirkoronáig terjedő kölcsönök után évi 10%, az 500.000 koronán felüli kölcsönök után pedig évi 15 % számítandó fel, úgyhogy jelenleg a zálogkölcsönök után szedett összes kamatok és egyéb költségek összege évi 24, illetve 29 %-ot tehet ki. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak a ministeri választ csendben meghallgatni. Héjj Imre jegyző (tovább olvassa): »Ez a járandóság is kétségtelenül magas, de nem kétlem, hogy a postatakarókpénztár költségvetésének öszállitásánál megtaláljuk a módot annak további csökkentésére. Az interpelláló képviselő ur által kifogásolt kamat és kezelési díjak mérvének leszállítására előbb, vagyis még az elmúlt költségvetési év folyamán azért nem kerülhetett a sor, mert a m. kir- postatakarékpénztár költségvetésének fedezeti része ezen kamat és kezelési díjak figyelembevétele mellett állíttatott egybe és igy azoknak a költségvetési év alatt történt leszállítás a költségvetés egyensúlyát megzavarhatta volna. Ami ezek után az interpelláló t. képviselő uraltál nem ugyan magának az interpellációnak keretében, de annak indokolásában támasztott azokat a kifogásokat illeti, hogy a m. kir. postatakarékpénztár zálogüzleti osztálya ékszereknél a nagyon alacsonyan megszabott becsérték 50%-át, egyéb ingóságoknál pedig csupán a becsérték 30%>-át folyósítja kölcsönképen, valamint, hogy a kölesönök lejárati ideje a háború előtti hat hónap helyett három hónapban van megállapítva, azokat jogosultaknak kell elismernem ; már most kijelenthetem azonban, hogy a szóvá tett ezeken a visszás állapotokon már a legközelebbi jövőben v?ltoztatni fogok. Annak ugyanis, hogy eddig az elzálogosított tárgyak becsértékéhez viszonyítva túlságosan alacsony kölcsönök folyósittattak, kizárólag az az oka, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint a zálogkölcsönök után járó kamatokat és egyéb költségeket a fél utólag tartozik fizetni, aminek folytán a zálogtárgyak az arra folyósított kölcsön, valamint a zálogkölcsön-kamatok és kezelési költségek címén, amely utóbbiak folyó évi november hó l-ig még a zálogtárgyak értékéhez viszonyítva is jelentékeny összegekre rúgtak, már az elzálogosítás alkalmával olyan nagy követelés terhelte, hogy a m. kir. postatakarékpénztár zálogüzleti osztálya az egyes zálogtárgyakra azok becsértékénél 50, illetve SO'/o-nál magasabb kölcsönt, a kölcsön visszafizetésének kockáztatása nélkül nem folyósíthatott. A zálogkölcsön-kamatok és egyéb költségek mérséklése folytán természetesen az ezután folyósítandó kölcsönök már a becsértéknek megfelelő magasabb °/o-ában lesznek megállapíthatók, sőt, miután folyó évi november hó 1-től kezdődő hatállyal a zálogkölcsönök után — kezelési díj helyett — folyósítási jutalék szedetik, amely a dolog természeténél fogva a kölcsön folyósitása alkalmával, tehát előre fizetendő, s ennek folyományaképen a zálogtárgyat az elzálogosítás alkalmával az eddiginél jóval kisebb követelés fogja terhelni, nem fog járni a postatakarékpénztár zálogüzletére kockázattal, ha az eddiginél nagyobb összegű kölcsönök folyósittatnak. A zálogtárgyak lejárati határidejét a háború előtt érvényben volt hat hónapról azért kellett 3 hónapra leszállítani, mert pénzünk vásárlóerejének állandó és nagymérvű ingadozása, továbbá az ingóságok forgalmi értékében rövid időközökben beállott változások a hosszabb hathavi lejárati határidő fentartását kockázatossá tette volna. — Ezidőszerint már a háromhónapi lejárati idő fentartására az említett okból nincsen szükség, mert hiszen pénzünk vásárlóereje időközben sta63