Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-470

A nemzetgyűlés 470. ülése 1925. volt!) Én ezt a felháborodást erkölcsi szempontból megengedem, de arra kérem a t. Nemzetgyűlést, kísérelje meg, hogy teljesen tárgyilagosan mérlegeljen mindent és igy döntse el erkölcsi szempontból azt, hogy ha mi tárgyalunk a csehekkel, a románokkal, a jugoszlávokkal (Pikler Emil : A talpukat nyaljuk!) velük összeköttetésben vagyunk, akkor erkölcsi szempontból lehetnek-e oly súlyos aggályaink az orosz szovjet ellen ? (Pikler Emil : A minísterelnök ur együtt vacsorázott Csicserinnel Génuában! Egy asztalnál ült vele!) A közelmúltban mindenki tapasztalhatta, hogy a legbrutálisabban, a legigazságtalanabbul — nem akarok imparlamentáris szót használni — (Lendvai István : Arra ugy sincsen szó !) épen azok jártak el velünk szemben, akikkel a háborúban együtt küzdöttünk. (lîaross János: Ugy! van !) Igaz, hogy a háború alatt is tapasztalhattuk már azt a biztonsági érzést, amely elfogott bennünket akkor, ha cseh csapatok állottak mellettünk. (Pikler Emil: Itt letagadták! Barabás Béla is interpellált, de letagadták!) Bizonyítékokat hoztunk ide arról, hogy milyen nemesen, dicsőén, bántak el velünk épen azok a csehek, akiknek háborús céljai érdekében az ő érdekeikért talán mi küzdöttünk a legtöbbet, mert magyar háború, magyar érdekeket szolgáló háború nem volt. (Baross János : A cseh nagyipar érdekében volt a háború!) Számoltunk azzal, hogy a megtörtént dolgokat elfelejtjük, hogy tovább folyik a tárgyalás ezekkel az államokkal, tehát erkölcsi okok engem vissza nem tartanának attól, hogy mi szerződéskötés érdekében keressük a kapcsolatot a szovjettel. (Baross János : Nagyon helyes, okos és nyílt beszéd !) Egyébként is én az orosz problémát Európa szempontjából is nagyon komoly, nagyon fontos problémának tartom. Az orosz szovjet tőlünk nincs is olyan távol, vonatkozásaiban minket talán közelebbről érint, mint sok más nyugati államot, tehát nekünk semmi esetre sem lehet strucpolitikát folytatnunk. Nekünk arra kell törekednünk, hogy megfelelő szervek utján az ottani helyzetről világosan, nyíltan tájékozódva legyünk. (Baross János : Ennek az ellenkezője tiszta strucpolitika ! Nem akarok tovább belekapcsolódni abba a gondolatba, amelyet itt Gaal Gaston t. képviselőtársam vetett fel a németekkel való szorosabb összeköttetés érdekében, azonban azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés tagjai tudják, hogy a német állam, amely szintén sokat ad a külpolitikai eleganciára, nobilitásra és presztízsre, szintén kérésié az összeköttetést a szovjettel és meg is találta. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy igenis, vannak az életben viszonylatok, amelyek megvannak, amelyeket meg kell oldani, amelyek előírják a cselekvés útját. (Baross János : A német nép nyolcvanmilliós nemzet és mégis keletre támaszkodik !) Azt hiszem, az a körülmény, hogy valamely állam felveszi a szovjettel a nemzetközi kapcsolatot, semmiesetre sem gyakorol magában véve befolyást arra, hogy a belső viszonyai annak az államnak megfelelően alakuljanak, mert ha igy volna, tényleg lehetne azt mondanunk, hogy ha mi Összeköttetést keresünk az orosz szovjettel, ebből Magyarországra nézve a belső viszonylatokat illetőleg következtetni lehetne az ottaniakhoz hasonlókra, de azt hiszem épen ugy abszurd volna ezt állítani, mint azt, hogy mi azáltal, hogy Csehországgal, Romániával, Jugoszláviával diplomáciai viszonyban vagyunk, előmozdítjuk azt, hogy a mi állapotaink hasonlóak legyenek akár a cseh, akár a román, akár a jugoszláv állapotokhoz, amely állapotokat — ugy hiszem — nálunk évi november hó 20-án, pénteken. 343 megvalósítani senki sem kivan. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) A magyar állam nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy amikor azt látja, hogy ellenségei ellenségesen^ vagy legalább is nemtörődömséggel kezelik és az egész művelt nyugat abszolút nem bir fogékonysággal a magyarságfontos világproblémája iránt, akkor a nyomorult gyenge magyar állam fennen verje a mellét és túltegye magát érzékenykedésben és finomságban rajtuk azzal, hogy már előre megmondja : kikkel áll szóba, nem törődve azzal, hogy az, akit lenéz, mint a magyar állam jövője szempontjából semmibe veendő erőt és nemzetet, esetleg fontosabb lehet számunkra, mint úgynevezett barátaink vagy a „Gloire" nagy nemzete és igy tovább. (Helyeslés a baloldalon.) Szükségét éreztem annak, hogy ezt a kérdést érintsem, (Baross János : Nagyon helyes !) mert ezt a kérdést azzal, hogy kerüljük, vagy azzal, hogy a sajtóban elhallgatjuk, a napirendről le nem vehetjük, csak látszólag vehetjük le napirendről, mert nem vehetjük le a napirendről az életet. Engedje meg ezek után a t. Nemzetgyűlés, hogy^ annak ellenére, hogy végeredményben a költségvetést mégis elfogadom, súlyos aggályaimat a jelen költségvetéssel kapcsolatban néhány rövid szóval elmondjam. A költségvetés tulaj donképen két részből áll : a közigazgatás és az üzemek költségvetéséből. Kérdem, lehetséges-e az üzemekről rendes költségvetést beterjeszteni, ezt a költségvetést tárgyalni anélkül, hogy annak, aki véleményt akar magának alkotni, valami mérleg a kezében ne legyen! (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Már a múlt költségvetés tárgyalásakor kértem a kereskedelmi minister úrtól valami mérleget az államvasutakra és a vasgyárakra vonatkozólag, (Baross János : És a dohány jövedékre nézve is !) A dohányjövedékre nézve is, de ennek összege mégsem akkora, mint azé a másik két üzemé. Ezt sajnálattal nélkülözöm. Azt hiszem, ha tudnók azt, hogy mekkora összeg fekszik ebben a két vállalkozásban, akkor ez az eredmény, amelyet itt látunk, még szomorúbbnak tűnne fel, mint amilyen. Ezek az eredmények a tőke kamatozásnak figyelembevétele nélkül hozattak ide, pedig hiába, ha valamiben tőke fekszik és valami értéket képvisel, akkor mielőtt azok jövedelmezőségét vagy passzivitását megállapitanók, tudnunk kell, hogy mekkora is az a tőke, amely normális kamatozást nem biztosit, amelynél normális jövedelemről egyáltalában nem lehet szó. Az indokolás céloz is arra, hogy ilyen feltételek az államvasutaknál folyamatban vannak, azonban még az eredményt nem tudták közölni. Az államvasutaknál még egy nagyon különös dolog is íigyelemreméltó, s ez az, hogy rendkivüli beruházás címén vesz figyelembe vasúti kocsikat és ez a költségvetés egyáltalán nem emliti a mozdonyokat. Már a múlt évi költségvetés szükségét jelezte annak, hogy nagyobb méretű mozdony beszerzésre van szükség. Ebből a költségvetésből ez kimarad. Ennek a költségvetésnek alapján tehát az az abszurd helyzet állana elő, hogy ez a nagy magyar vasúti üzem képes az üzemet folytatni anélkül, hogy a normális kopás és a használás pótlására egy év alatt még lokomotivokat is szerezzen be. Ez teljesen abszurd és irreális, mert egy bizonyos kopási százaléknak pótlása semmiesetre sem tekinthető rendkivüli beruházásnak, amit az nagyon helyesen a másik üzemnél, a postai költségvetésnél keresztül vittek. De abszurdum az, hogy az egyik üzemnél igy tárgyalunk, a másiknál meg ugy tárgyalunk. Egy másik eléggé fontos és nem épen ked49*