Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-470

A nemzetgyűlés 470. ülése 1925. évi november ho 20-dn, pénteken. 33? magyar gyerekek tanultak ezekben az iskolák­ban. A román állam kötelezővé tette a román nyelvet, a földrajzi, a történelmet, valamint a polgári kötelességek és jogok tanítására, sőt a számtant is kizárólag román nyelven kellett ta­nitani. Amikor ezen tul volt, tovább ment egy lépéssel és végül az összes magyar állami isko­lák román állami iskolákká lettek. Hogy azután a növendékek egységében is bizonyos numerus elausust alkalmazhasson, illetve bizonyos apasz­tást idézzen elő, megcsinálta a faji vegyelemzést. Ezt igen ravaszul és igen erőszakos módon csi­nálta meg. Ravaszul azért, mert minden növen­déket, akinek a neve nem magyar hangzású volt, egyszerűen román származásúnak minősitett. Minden olyan növendék, aki nem tudta pontosan kimutatni azt, hogy ősei magyarok voltak, román származásúnak minősíttetett, és a román állami népoktatási törvény 8. §-ában kimondották, hogy mindazok a román származású állampolgárok, akik anyanyelvüket elvesztették, kötelesek gyer­mekeiket román tannyelvű iskolában tanittatni. E mögött, hogy román származásúaknak minősi­tik mindazokat, akiknek nevük nem vall magyar származásra, és nem is tudnak románul, elfelej­tették ezt a nyelvet egészen, az rejlik, hogy gyer­mekeiknek román iskolában kelljen tanulniok. Azt pedig, hogy valamely család román szárma­zásu-e, közigazgatási utón intézik el. A tanitó vagy a községi jegyző állapitja ezt meg, egysze­rűen kimondja, hogy a család román származású és akkor a gyermekeiket már román iskolában románul kell tanittatniok. Azután még tovább mentek. Hogy a románo­sitást még intenzivebbé tudják tenni, kultur-zónát állapítottak meg. A legtisztább magyar lakosságú vármegyék köré vonták ezeket a vonalakat, és az 1924. évi állami népoktatásügyi törvényben még is teremtették ennek a kultur-zónának törvényes alapját. A zónákon belüli területre regátbeli taní­tókat rekviráltak olyképen, hogy hirdetményt tettek közzé, amely szerint azok a regátbeli tani­tók, akik ezekbe a majdnem tiszta magyar lakosságú vármegyékbe jönnek tanitani, 50 százalékkal több fizetést kapnak, azonkivül 12 r hektár telepes földet is. Természetes, hogy ezért a javadalmazásért oda mentek a román tanitók, ugy hogy az ottani magyar iskolákban is románul tanitanak. A felekezeti iskolák sem tud­nak más tanitót kapni legnagyobb részben, mint román tanítókat. így halad ott a románositás. A felekezeti iskolákkal szemben a román kormány megtalálta a maga módszerét, hogy hogyan lehet a magyar nyelvet innen is kiüldözni, és a magyar nemzeti nevelést lehetetlenné tenni. 771 felekezeti iskolá­ból egy év alatt bezártak 406 magyar elemi isko­lát, 41.000 magyar anya járult Bukarestbe a ro­mán, királynéhoz panaszkodva, és könyörögve, hogy a királyné tegye lehetővé számukra azt, hogy gyermekeik magyar nyelven tanulhassanak. Hiába jártak. Elképzelhetetlen az a lelki kétség­beesés, az a rémséges elhagyatottság, amiben sinylődik az erdélyi magyarság. Amit megcsináltak az elemi iskolákkal, ugyan­azt t fokozatosabban megcsinálták a felekezeti középiskolákkal is. Minthogy magyar állami középiskola már nincs, mert azokat, amikor a földet elvették, egyre-másra beszüntették, hozzá­nyúltak a felekezeti középiskolákhoz. Sorra be­zárták őket, igy az 1542. év óta fennálló mára­marosszigeti református liceumot, az 1703. év óta fennálló róm. kath. liceumot, az 1748. év óta fenn­álló aradi római katholikus liceumot, az 1708. év óta fennálló nagyváradi római katholikus liceu­mot, az 1634-ben létesült szatmárnémeti római katholikus liceumot. A még megmaradt iskolákat különböző rendelkezésekkel sújtották, amennyiben ezekben a felekezeti iskolákban elrendelték, hogy a román nyelvet, a történelmet, a földrajzot, az alkotmánytant román nyelven kell előadni. De még tovább mentek. A kisebbségi tanárok szá­mára lehetetlenné tették a tanitást. A múlt esztendőben történt, hogy a magyar tanárokat ad hoc román vizsgáló-bizottság előtt román nyelvi vizsgára kényszeritették és a tanárok csak akkor taníthattak tovább, ha a román nyelvi vizsgát letették. A vizsgán 47 magyar tanárt buktattak el, köztük dr. Antalffy Endre tanárt, aki pedig románnyelvü műfordításai révén kitűnő névre tett szert román irodalmi körökben. Borzalmas, amit ott végigszenvedett a magyar­ság. Még a tanulókat is megakadályozták abban, hogy pályájukat folytathassák. Úgynevezett abszol­váló vizsgát is kreáltak, amennyiben a negyedik osztály végén a felsőbb osztályba menő tanulók részére megteremtették az abszolváló vizsga rend­szerét. Az ifjak, a tanulók kénytelenek voltak külön vizsgát letenni, hogy román nyelvű isme­reteiket megállapítsák. Szeri-száma nem volt azoknak a tanulóknak, akiket elbuktattak és igy lehetetlenné tették, hogy a magyar ifjúság egy része felsőbb osztályba mehessen. Ugyanezt meg­csinálták a nyolcadik osztály végén, úgyhogy nagyon sok magyar tanuló nem tudott felsőbb is­kolába kerülni. Jellemző az is, hogy milyen metódus szerint vizsgáztattak és buktatták el ezeket a diákokat, amit egy groteszk eset illusztrál a legjobban. Egy román tanár magyarul tette fel a diák előtt a kérdést: mondjon egy szőrös állatot; a gyermek igy felelt: medve, amire a tanár szó nélkül meg­buktatta a tanulót. Pár nap múlva az egyik helyi lap magyarázatát adta annak, hogy miért olyan silány az erdélyi magyar gyerekek előhaladása. A tanár ugyanis azt akarta kérdezni a tanulótól, hogy mondjon egy csőrös állatot s mivel nem tu­dott magyarul, csőrös helyett szőröst mondott és a tanuló ezért válaszolta, hogy: medve és ezért bukott is meg. íme, ilyen rettenetes attrocitások, ilyen rettenetes igazságtalanságok történnek Er­délyben az iskolai nevelés terén. Igy teszik tönkre a magyar iskolákat, igy szüntetik meg a magyar nyelv használatát és igy teszik lehetetlenné, hogy a magyarság kultúrája fejlődjék, hogy a magyar­ság kultur életet élhessen, (Szakács Andor : Az is szomorú, hogy a Népszövetség ezt tűri!) A román kormány eltulajdonított, kisajátitott egy csomó mag3^ar kultúrintézményt, közöttük a kolozsvári tanitók leányotthonát, a kolozsvári menza-akadémiát. Azonkivül elvette a kolozsvári kereskedelmi akadémiát, a kolozsvári nemzeti színházat, a marosvásárhelyi, aradi és máramarosi kultúrpalotákat, amelyek mind magyar pénzből épültek. A t. román kormány pedig ezeket szó nél­kül elsajátította. Engedje meg a t. nemzetgyűlés, hogy a kul­turális sérelmek után arról beszéljek, hogyan pró­bálta a román kormánj^ ezt a törvénytelen rend­szert törvényesíteni. A felekezeti iskolák műkö­dését ugy kívánta egészen román vezetés alá helyezni, hogy elkészítette a magánoktatási tör­vényjavaslatot. Anghelescu közoktatásügyi minis­ter ur ezzel a törvényjavaslattal az egyházi főha­tóságok ellenőrzése alól teljesen kivonta az egyházi iskolákat, és ő maga lett a közvetlen ellenőre az ott folyó oktatásnak. E sérelmek miatt természe­tesen felzúdultak az egyházak képviselői, maguk a politikai pártok vezetői is. Instanciáztak, min­denféle módszerrel próbálkoztak, hogy ennek a törvénytelen szellemű törvényjavaslatnak törvény­erőre emelkedését megakadályozzák, ezt azonban a szenátus már elfogadta. Sok Ígérgetés után végül Anghelescu közoktatásügyi miniszter tanáesko B

Next

/
Thumbnails
Contents