Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-470

Á nemzetgyűlés 470. ülése 1925. évi november hó 20-án, pénteken. 311 utolsó és november első napjaiban, a pis^sâ, Iront teljes megsemmisítésével, íelgöngyolitésével és ÖÖÜ.OUÜ Katonánknak iogságDa esésével végződött, az idézte eiő, hogy az ellenzéki pártok eoben a teremben a balkáni front összeomlása után, amikor először ült össze őszi ülésszakra az országgyűlés, a veszélyeztetett Magyarország védelmére a magyar katonaságnak az olasz frontról való hazaszállítását követelték. hiZt a vádat emelte Magyarország és a magyar pártok eJlen legutóbb ez év folyamán egy magyar lapban megjelent hirlapi nyilatkozatában az akkor még életben volt Conrad tábornagy és ugyanezt a vádat emelte a későbbi legtöbb parancsnok, Arz vezérezredes is. T. íviemzetgyüiés! Ha visszaemlékezünk arra, hogy milyen nagy országos kivánsag volt, amiKor a bolgárok a balkan frontból kiléptek és az ottlevö entente haderő előnyomulása Magyarország veszélyeztetésére már folyamatban volt, iiogy legalább a magyar honvédséget vezényeljek haza az ország déli határainak megvédésere, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az ellenzéki pártok súlyos kötelességmulasztást követtek volna el, ha ebben a teremben a felelős kormány figyelmét erre az általában megnyilvánult óhajtásra fel nem hívták volna. Ez meg is történt, a függetlenségi párt határozati javaslatot terjesztett be, hogy köteleztessék a kormány, hogy az olasz fronton, általában az idegen fronton levő magyar csapatokat sürgősen szállíttassa haza, hogy itt az ország megmentésére állást foglaljanak. A függetlenségi pártnak ezt a kívánságát más ellenzéki pártok is magukévá tették. Huszár Károly t. képviselőtársunk, a nemzetgyűlés jelenlegi alelnöke, szintén felemelkedett és ugyanezt a kívánságot fejezte ki. De magáévá tette ezt az állaspontot Károly királynak akkori felelős magyar kormánya is, mert maga Wekerle ministerelnök jelentette be az országgyűlésen, hogy a kormány osztozik ebben a felfogásban, a kormány maga is szükségesnek látja, hogy a magyar csapatok most már a magyar határok megvédésére alkalmaz lássanak s Wekerle ministerelnök ugyanakkor, amikor a függetlenségi párt határozati javaslatban fejezte ki ezt a kívánságot, bejelentette, hogy a kormány ebben az irányban már meg is tette legfelsőbb helyen az előterjesztést. Ha tehát ez a beavatkozás a hadsereg szétosztásában egyáltalán befolyásolhatta a magyar csapatok szellemét, akkor ezért a beavatkozásért nem az ellenzéki pártok felelősek, amelyek csak időrendben fizikailag először adtak nyilvános hangot ennek a kívánságnak, hanem felelős az akkori magyar kormány, amely ezt teljes mértékben magáévá tette (Ugy van! balfelől.) és felelős a legfelsőbb hely, amely a kormánnyal szemben elvállalta azt az obligót, hogy a kormánynak ezt az előterjesztését foganatosítani is fogja s a magyar csapatokat hazarendeli. (Rainprecht Antal: így van ez kérem, szórói-szóra.) Valamennyien tudjuk, hogy abban az időben, amikor Magyarország katonai megvédésének érdekeivel a legfelsőbb hadvezetőségben senki sem törődött, ezzel a problémával senki sem foglalkozott, ellenkezőleg, — amint pár szóval leszek bátor rámutatni — minden ellenintézkedést megtettek, hogy Magyarország védtelenül legyen kiszolgáltatva á bekövetkezendő eseményeknek, volt a magyar vezérkarban egy férfiú, akinek október hónapban minden gondja az volt, hogy a bekövetkező katasztrófát megfelelő katonai intézkedésekkel megelőzze. Valamennyien tudjuk, hogy magának József főhercegnek sürgetésere az akkori uralkodó egyenesen megbízta őt azzal a feladattal, hogy egy uj . frontot szervezzen meg, Bukovinától az Adriáig és hogy ennek a frontnak gerincéül a magyar csapatokat, a honveunaaosztayokat használja . lel. Valamennyien ismerjük az akkori idők történetébői s a nyilvánosságra jutott. emlékiratokból, hogy József főherceg valósággal éjt nappallá téve, minden faradságot áldozva buzgólkodott azon, hogy a kiralynaK ezt a rendeletét végrehajthassa, hogy megfelelő honvéűhadosztáiyoknak Magyarországra való behozatalával egyrészt a forradalmi elemeK törvény te ien feiulkerekedését megakadályozza, hogy idehaza a belső rend fentartására megfelelő katonai erő és megbízható csapatok álljanak rendelkezésre, megoltalmazásáról kellő időben gondoskodhassak. 0 maga számtalanszor sürgette a legfel^ sőbb hadvezetőségnél a király errevonatkozó intézkedéseinek és rendeleteinek végrehajtását, de a legfelsőbb hadvezetőség nem tett eleget a királyi rendelkezéseknek, aminthogy más esetben is egyenesen ellenszegült Károly király intézkedéseinek és azok foganatosítását meghiúsította. Ha tehát volt is abban az óriási nagyfejű sokaságban, mely a háború utolsó idejében a monarchia katonai ügyeit intézte, egy magyar ember: József főherceg, aki minden erejét megfeszítette, hogy az ország megvédéséről gondoskodhassak, ennek a nagy embernek minden hazafias törekvése meghiusnit a legfelsőbb hadvezetőség magatartásán. De hogy ez a legfelsőbb hadvezetőség abban az időben mhyen gyűlölettel viseltetett a magyar nemzet és a magyar csapatok iránt s hogy valósággal milyen nemzetgyiikos politikát folytatott az egyes kötelékeknek a fronton való felhasználásával, azt egy magyar katonai szakíró munkájából tudhatjuk meg, aki a következő rendkívül jellemző. esetet Örökítette meg. Elmondja, hogy a magyar 17-ik hadosztáJy az olasz háború kitörése óta állandóan az első vonalban volt a Doberdón. József főherceg már 1916. évben a hadseregfőparancsnokságtól két ízben kérte, hogy a 17-ik színmagyar hadosztályt váltsák fel, mert már addig hússzor annyi volt a vérvesztesége, mint általaiban a többi hadosztálynak. Figyelmeztette a hadvezetőséget, hogyha ezt az embertelen gyilkos politikáját tovább folytatja ezzel a hadosztállyal szemben, a magyar Alföld legmagyarabb vidékei, Debrecen és Szeged vidéke elveszti virágát és ennek következtében az Alföld elnéptelenedése fog beállani. A hadseregfőparancsnokság nem törődött József főherceg előterjesztésével, továbbra is otthagyta vérezni a Karszton ezt a hadosztályt. Miután ez az előterjesztés süket fülekre talált, 1917 január 21-én József főherceg magának Károly királynak tett előterjesztést Badenben, hogy ezt a hadosztályt váltassa fel a Karszt frontján. A király József főhercegnek az ő személyes feljegyzései szerint a következő választ adta: »A 17-ik hadosztály végett pedig, azt hiszem, hogy kérésed harmadszor talán még sem lesz visszautasítva^« Ezzel szemben azonban a .hadseregfőparancsnokság a 17-ik hadosztályt a harmadszori kérés ellenére is a Karszt-fronton hagyta. József főherceg április 18-án negyedszer ismételte meg kérését s akkor a király a leghatározottabban megígérte, hogy i 45*