Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

3Ô6 A nemzetgyűlés 469. ütése 1925. évi november hó 19-én, csiitörtöhon, második öt évben 240 kg búzát, vagyis az első öt évben 48 koronát, a második öt évben 57.60 korona bérösszeget, ami 720.000, illetőleg 864.000 papirkoronának felel meg. (Baross János : Hallatlan ! 250 kg búza holdanként !) Hogyan alakul a vételár? Ez a mindenkori haszonbérnek huszonötszöröse. Tehát a vételár a hatkoronás földnél lenne az első öt évben 5,400.000, a második öt évben 6,300.000 korona. A nyolckoronás föld után a vételár az első öt évben 6,450.000, a második öt évben 8,640.000. Tizkoronás földnél az első öt évben 9 millió, a második öt évben 10,800.000. Tizenkétkoronás földnél az első öt évben 10,800.000, a második öt évben 12,960.000 korona és igy tovább. Az idő rövidsége miatt nem olvasom fel az egészet. Mit akarok ezzel bizonyítani? Azt hiszem, ha bárki vissza gondol saját 'tapasztalataiból a békeidőkre, emlékezni fog arra, hogy Magyraországon a huszkoronás kataszteri jövedelem, a húsz koronás bérlet, a bérfizetés szempontjából a ritkaságok közé tartozott. (Baross János :' Az békében volt !) A húsz koronás bérösszreg már magas bérösszeg volt, most pedig ezt a huszkoronás bérösszeget, már ennél a táblázatnál elérjük a nyolc korona kataszteri tiszta jövedelmű föld után, még pedig már az első öt esztendőben, vagyis abban az időben, amikor annak a kisembernek alig van még berendezése, kellő forgótőkéje és amikor a legjobban rá van szorulva arra, hogy az állam a hóna alá nyúljon és támogatásban részesítse. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Létay Ernő : A nyolckoronás kataszteri jövedelmű föld valójában igen silány minőségű föld, mert hiszen a jó föld 12 koronán felül kezdődik azon a vidéken, ahol az 1890-es évek után történtek meg a kataszteri felmérések, ezt minden gazda tudja. Mert csak ott nincsenek ilyen magas kataszteri tiszta jövedelmek kitüntetve, ahol az 1870-es években történtek a kataszteri felmérések, igy az ország egyes vármegyéiben, Veszprémvagy Somogy megye egyes részeiben, de a TiszaDuna közén, a felső vármegyékben, azután a Tiszántúli vármegyékben, mindenütt a kilencvenes évek után készültek el az uj kataszteri felmérések és ezek sokkal erősebben minősítették a földet felfelé ugy, hogy azokon a vidékeken a kisemberek legnagyobb része, legnagyobb hányada, ahol jó földet tudott kapni, 12 koronás földet kapott. Ha vizsgálom ezeket a haszonbéreket, azt látom, hogy nincsen olyan közép- vagy nagybérlője Magyarországnak, aki ilyen árakon ezeket a földeket akár egy tömegben is kibérelni merné. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Lehetetlenség önnek t. íöldmivelésügyi minister ur szó nélkül eltűrni ezt és rá nem kényszeríteni a kormányzatot arra, hogy ezeket a lehetetlen haszonbéreket és vételárakat leszorítsa. Lehetetlenség, hogy a kormányzat érzéketlen maradjon a gazdasági konjunktúrák iránt és ne lássa azt, hogy a föld forgalmi értéke lényegesen lecsökkent, hogy nagy embertelenség kicsiny emberektől olyan haszonbért követelni, amely mellett lehetetlenség volt a földeket bérbeadni és amilyen összegekért teljesen lehetetlenség volna azokat a földeket értékesíteni. (Baross János : A kicsitől mége'gyszer annyit követelnek, mint a nagytól !) Ezért nem kap pénzt az igen t. pénzügyminister ur, és kérdem önöket, mi lesz a szankciója annak, ha ezek a kisemberek nem fizetnek ? Elhiszik-e önök, hogy a pénzügyminister urnák vannak olyan költségvetési fedezetei, amelyek révén annyi csendőrrel tudja szaporítani a biztonsági szerveket, a csendőrörsöket, hogy elegendők legyenek a földbe behelyezett kicsiny embereket bérnemfizetés ürügye alatt kiverni ? önök elhiszik, hogy százezreit a nemfizető magyar kisembereknek ki lehet majd verni azokból a földekből, amelyekbe itéletileg belehelyeztettek, jóllehet önhibájukon kivül, sújtó ministeri rendelet hatása alapján jutottak abba a helyzetbe, hogy bérfizetési, megváltási kötelezettségüknek nem tehetnek eleget ? Én az állam" fiskális szempontjait is nézem, amikor méltányos árat követelek. Nem ingyen kell ezeknek az embereknek a föld, hanem bizonyos méltányos árért, olyan árért, amely a forgalmi értéinek, forgalmi árnak megfelel, amely nem konjunkturális ár arra a célra, hogy a pénzügyminister ur költségvetésében magasabb árban szerepeltethesse a va.gyonváltság bérjövedelméből eredő földek jövedelmeit, hanem igenis konjunkturális ár, amely azoknak a normálviszonyoknak felel meg, amelyek az egész ország mezőgazdasági életében szokványosak. (Szakáes Andor : A biztos kevés többet ér a bizonytalan soknál !) Talán rettenetesen nagy radikális követelés mitőlünk, mikor azt kívánjuk, hogy normális áron kapják meg azok a kisemberek a földet addig, amig ki tudják fizetni bérben és azután megváltási áron? A középbirtokhoz és a 100 holdon felüli birtokhoz nem engedünk hozzányúlni, de igenis hibáztatjuk azt a rendszert, amely a nagybirtok rovására a középbirtokos osztály nagy részét tönkretette a földreformmal, hibáztatjuk azt a rendszert, amely ehhez módot és alkalmat, nyújtott, mert ennek a középbirtokos, kisbirtokos elemnek megerősödése, ami elgondolásunknak és politikai irányzatunknak főerőssége. Talán radikális javaslat az, amikor azt mondjuk, hogy azok az 1000 holdon felüli földbirtokok, amelyek a földrendezési törvények intézkedései folytán mentesülnek a további igénybevételtől, és akiknek birtokaira nézve az Országos Földbirtokrendező Bíróság befejezettnek nyilvánította az eljárást, további földeket adjanak szabadon. Mi is óhajtjuk, hogy széles vonalban menjen keresztül a földreform, hogy ezáltal a birtokok szabad forgalma előidéztessék és a mezőgazdasági hitel elnyerése lehetővé tétessék. De talán hiba az, ha mi azt mondjuk, hogy nem ugy kellett volna csinálni, mint ahogyan Bethlen ministerelnök ur csinálta, hogy a vagyonváltságtörvényben 20%-át ingyen vette el ezeknek a földeknek, vagyis igen radikális javaslattal jött a ministerelnök ur a Nemzetgyűlés elé — hanem azt kívánjuk, hogy az ilyen nagybirtok szabadkézből adjon el még 20%-ot annak, akinek akarja, csak azt vizsgáljuk, hogy vájjon mezőgazdasággal foglalkozó egyén-e, az, aki ezt a földet megveszi, mert nem akarjuk, hogy mezőgazdasághoz nem értő más elemek kezébe kerüljön a hazai föld. Mert mi ezt a hazai földet teljesen szivünkhöz nőtt földnek tartjuk, mert a hazai földben nem lehet különbség, hiszen mindegyik a mi szivünknek tápláléka. Mi azt óhajtjuk, hogy 20%-ot a már leadott földterületek után a nagybirtokos köteles legyen bizonyos határidőn belül — amit mi két évben állapítottunk meg — szabadkézből, nem kényszer utján, nem annak, akinek mi kijelöljük, nem bürokratikus utón vagy felügyelet utján, hanem szabadkézből, önkénytesen eladni azoknak a kisembereknek, akik jelentkeznek, legfeljebb 50—60 holdas parcellákban. Ezáltal mi helyesebb megoszlást akarunk előidézni. Nem a radikalizmus vezet bennünket, hanem a nagybirtokosnak is jól felfogott érdeke. Mert ha gondolkozik, rájön arra a nagy igazságra, hogy csonka Magyarországon a birtokstatisztika különös képet mutat, mert két szélsőség áll igen nagy tömegben egymással szemben. (Baross János : Ellentétek állama !) Közbül nincs senki. Fent van 1100 ember, alul van és alul