Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. tár részére vagyont szerezni, vagy pedig valamilyen meglévő vagyontárgyat elidegeníteni csak a kormány, illetőleg a törvényhozás felhatalma zasa alapján lehetséges. Ebben az esetben is igy történt, amint én annak idején hetekkel ezelőtt ezt bátor voltam kifejteni. Akkor interpellált t. képviselőtársam kifogásolta, hogy ennek a háznak rekonstrukciója és azután a reáépitett emeletek építési költsége túl volt méretezve. Erre vonatkozólag válaszom az volt, hogy nem tudok e pillanatban pontosan válaszolni, azonban megindítom eLben az irányban a vizsgálatot, aminthogy meg is tettem. A vizsgálatot megindítottam — szakemberek folytatják ezt a vizsgálatot, még most is foglalkoznak vele, — hogy vájjon az az állítás, amelyet Kiss Menyhért igen t. képviselőtársam annak idején emiitett, és amelyet most méltóztatott szintén megemlíteni, nevezetesen — hogy egészen pontos legyek — hogy az építési költségek körülbelül ötmilliárd koronába kerültek és hogy az épitési költségek ilyen mérete nem indokolt az építés természetével, az anyagok értékévei, a munkabérekkel, valamint általában a munka befejezésére ráfordított és jogosan felszámitható költségekkel, megfelel-e a tényeknek. Ez ismétlem, vizsgálat alatt van. Arról méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy minden építkezés likvidálását megelőzi az úgynevezett számvevőségi szigorolas. A számvevőségi szigoroiást megelőzi a mérnöki szigorolas. Ennek az építkezésnek is tehát át kellett menni előszór a mérnöki szigoroláson, azután a számvevőségig szigoroiáson és csak azután történik a különböző igényelt és szigorolt elfogadható Összegeknek számfejtése, ugy hogy én a magam részéről kénytelen vagyok már most kijelenteni, hogy egyszerű állítás alapján, hogy igy volt méretezve ez a költség, nem tudom magamban bizonysággá erősiteui magát ezt az állítást. Meg kell tehát várnom magát a vizsgálat eredményét. Ha a vizsgálat eredménye azt mutatná, hogy tényleg túl lett volna méretezve, vájjon van-e akkor valamely remédiumnak helye, azt nem tudom ebben a pillanatban eldönteni. Méltóztatott azután a t. képviselő urnák felemlíteni az Auguszta-telepi és más telepi megépített házak rekonstrukciójának ügyét. Tény az, hogy az állami barakkjellegü építkezések során történtek olyan építkezések is, amelyeknek^ egyegy részlete rövid használat után igen erős defektust mutatott, mennyezetbeomlások történtek, a házak állékonysága, lakhatósága került vitába, ugy hogy meglehetős nagy összegekkel kellett nekem és nekünk ezeket az építkezéseket megint rendbehozni és lakhatóvá tenni. Nem tudok e pillanatban adatszerűen pontosan arra válaszolni, hogy épen az Auguszta-telepen és épen a sokszor aposztrofált Steinmetz Samu-féle vállalkozás által épi tett házakban történtek-e ilyen sajnálatos, utólag kiderült mulasztások, azonban amennyire az akkor megejtett vizsgálat eredményére emlékezem, bátor vagyok afelől tájékoztatni a t. Nemzetgyűlést, hogy ezek az építkezések 1923 május elseje előtt történt építkezések voltak és — ha jól emlékezem — 1923 május elsején került át hozzám, az én ministeriumomba az állami lakásépítkezés vezetése, ennek következtében méltóztassanak engem felmenteni az alól a felelősség alól, hogy én feleljek dolgokért, amelyek abban az időben történtek, amikor még az én befolyásom nem érvényesülhetett az építkezés vezetésében. Hogy történt-e ilyen sajnálatos esemény az 1923 május elsejétől kezdve épített állami építkezéseknél, ezekről tudomásom nekem nincsen. Méltóztatott azután említeni azt is, hogy évi november M 18-án, szerdán. 263 milyen gyorsan sikerült az emiitett vállalkozó építkezésében folylatutt egyik építkezésnél felmerülő azt a nehéz helyzetet az illetőnek elhárítania, hogy nem a tervben előirt méretű ajtókat próbálta be helyezni az épületbe. Ezt a mozzanatot én nem ismerem, ellenben azt hiszem, nem tévedek, ha mégis megpróbálom a magyarázatát megadni. Mióta t. i. ezek az állami úgynevezett tömegépitkezések a népjóléti ministerium kezében voltak, ismétlem, 1923 május elseje óta, amennyiben terveink szerint még barakkrendszerü építkezéseket kellett folytatnunk a főváros perifériáin, a népjóléti ministerium kebelében mükodő lakásépitő állandó bizottság, karöltve a ministeri biztossággal, bizonyos tipusajtóknak és tipusablakoknaK készítését adta ki különböző kis- és nagyiparosoknak azért, hogy ilyen módon egyrészt olcsóbban jussunk hozzá az asztalosmunkák tömegéhez, másrészt pedig munkát adjunk a munka nélkül levő műhelyeknek. Mármost könnyen megtörténhetett, hogy a népjóléti ministeriumnak készletben volt bizonyos méretezésű ajtó- és ablakmennyisége és természetes, hogy az illető barakkrendszerü építkezésnél ezeket az ajtókat és ablakokat igyekezett elhelyeztetni mert hiszen erre a célra készültek. Azt hiszem, ennek a fellépésnek, amelyet méltóztatott előbb említeni, valószínűleg ez lesz a magyarázata. Egyébként in concreto nem ismerem a dolgot. De akármennyire vidám, vagy keserűen vidáin volt is igen t. képviselőtársam interpellációjának első fele, én ezt az interpellációt rendkívül nagy komolysággal hallgattam végig, különösen második részében és magát az interpellációt igen komoly dolognak tartom. Itt végre is arról van szó, hogy tőlem, a felelős ministertől az kívántatik, (Halljuk ! Halljuk !) hogy felhozott adatok és tények alapján vonjam kérdőre az adminisztációs testület valamelyik ágazatának vezetésével megbízott egyik főtisztviselőmet, ebben az esetben képviselőtársamat is. Meg kell vallanom őszintén, hogy én a^ lehető legnagyobb objektivitással, elfogultságtól teljesen mentesen vártam a képviselő urnák egyik mondatát a másik után, hogy tudniillik igazolását kapjam annak a rendkívül súlyos vádnak, amely nem is volt egészen konkrét formában megszövegezve és megfogalmazva előadásában, azonban annyi mégis kicsillant és kihangzctt igen t. képviselőtársam előadásából, amennyi engem igen nagy meggondolásra késztet, — nem abban az irányban, mintha én a t. képviselőtársam által interpellációja folyamán felhozott adatokból azt a benyomást merítettem volna, hogy nekem tényleg el kell járnom az én munkatársam és főtisztviselőm ellen, mert meg kell objektive állapitanom, hogy erre vonatkozólag adatokat tényleg nem szolgáltatott nekem a t. interpelláló képviselő ur. (Ugy vart! jcbbfelől.) Ellenben rendkívül nagy komolysággal hallgattam az interpellációt azért, mert magát a tényt, hogy a nemzetgyűlés egyik tagja feláll itt a házban, interpelláció alakjában mond el dolgokat és von le következtetést ha nem is öltözte íte egészen precíze abba a formába, amely engem megdöbbentett volna, de mégis mond el dolgokat és von le következtetést, amely dolgok magával a következtetéssel nincsenek arányban. Én nem tudok egyebet kijelenteni, mint azt, hogy helyemet és helyünket próbáljuk megállni embertől kitelhető becsületességgel, viszont azonban azt is meg kell állapitanom, amint az egyik per alkalmával, mint tanú kihallgattatván, a törvényszék előtt kijelentet-