Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. évi november hó 18-án, szerdán. 215 Közgyűlést pedig nem tartanak! — Zaj és de­rültség a szélsőbaloldalon. — Csontos Imre: A türőké és szenvedőké a mennyek országa, azt tartják! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Lát­szik, bogy munkásember levelét nem szivesen hallgatják. (B. Podmaniezky Endre: Nem! Azt már nem!) Pedig letehetem a Ház asztalára és meggyőződhetnek abból, hogy ezt valóban nem olyan ember irta, aki Ischlben szokott nya­ralni, vagy aki hatszobás lakásban hirdeti a szociáldemokrata igazságokat. (Pikler Emil: Inkább Ischlben, mint a korcsmában itt Buda­pesten! — Zaj ) Idézem még ennek az egyszerű dolgozó munkásembernek a leveléből a következőt (olvassa): »Azt irja a Népszava: Máskor is fordultak elő kizárások, de ezt még sem tették meg a kizártak, hogy denunciáiják a szakszer­vezetet. Hát a szövetségi titkároknak és a Nép­szavának is közvéleményt lehet csinálni, még rágalmak árán is, hiszen egy munkást önök sem kezelnek másként, mint máshol, egy mun­kásnak még a sajtótörvény a:] apján kötelező nyilatkozatát sem közlik le. Hiszen értjük, a kizárt és denunciált munkások ne csináljanak közvéleményt, igy lenne önöknek abszolút iga­zuk. De hiszen még egy rablógyilkost is védenek ország-világ előtt- Tudjuk, borzasztó kellemet­len, ba a fejét találják a szögnek. Hanem van egy kérdésünk. Milyen eszközök azok, amikor a bőripari munkásszövetség titkárai telefonon vagy személyesen felkeresik a munkaadókat és arra birják, ahol sikerül, hogy bocsássák el a kizárt munkástársat. Szóval a bosszú, a kenyér­től való megfosztás, ez szocialista erkölcs. Ha mi bolsevisták vagyunk, és ahogy irja^ fajvédő eszközökkel — mert még azt is ránuk mondják, hogy fajvédők — dolgozunk, a fent emiitett csinytevés milyen eszközök közé tartozik 1 ? Erre vagyunk mi kíváncsiak,, mert akárhogy tanul­juk az urak tanítását, soha nem tudiuk meg­tanulni, mert saját szempontból mindig mások a tanítások és az erkölcsök. Most jut eszembe, sokat olvastam a Népszavának a B-listázások elleni cikkeit. Sokat irtak, hogy a kurzusnál a bosszú dol­gozik, kenyértelenné teszi a családos apákat, No lám, miért nem irja meg ezt most a Nép­szava ugy intim módon a bőripari munkás­szövetség titkárainak, hogy halljátok elvtár­sak, ez nem a mi erkölcsünkhöz való, hogy bosszúból nem elégszünk meg, hogy szakszer­vezetebői kizártuk, hanem munkájuktól is meg­fosztjuk a munkástestvéreket. Azt sem értjük, hogy azok az urak, akik annakidején kádert állítottak fel a szakszervezetben és ők voltak a káderoarancsnokok, méltóztatnak emlékezni iménti kijelentésemre, most ugyancsak ezek az urak kiabálják azokra a munkásokra, hogy bolsevisták, amely munkások nagyrészben még csak a vörös sorozásra el sem mentek. Ez tör­ténik mindazért, mert nem mentek abba bele, hogy a szakszervezet néhány embernek meg­élhetési bázisul szolgáljon. Tehát a kis Bodóné másról beszél. Hiába, igy parancsolja a szo­cialista erkölcs. Mivel a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás ideát a szakszervezet kö­rül nagyon nagy, kérem, a nevemet ne közöl­jék. Egy kizárt cirtészmunkás.« Azt hiszem*, eléggé bemutattam a szociál­demokrata igazmondást, a szociáldemokrata szólásszabadságot és a szociáldemokrata munkaszabadságot és végezetül ennél a kérdés­nél ismételten csak arra kérhetem az igen t. kormányt, méltóztassék gondoskodni arról, hogy minél előbb tételes törvény biztosítsa, hogy aki olyan embert, aki dolgozni tud és akar, munkájában meggátoL megfenyeget, megfélemlít, yagy munkaeszközétől megfoszt, azt a legdrákóibb börtönnel bünteti. (Helyeslés a jobboldalon és a balközépen. Zaj a szélső­baloldalon. —• Malasits Géza: Akkor lesz olcsó a napszám! — Viczián István! Ez ellen nem lehet kifogása senkinek! — Propper Sándor: Most két hatost fizetnek, majd azután semmit sem fizetnek! Még ráfizettetnek a munkások­kal!) Kérem tehát a kormányt, siessen segít­ségére annak a munkásságnak, amely a maga szabadságharcát vivja a szakszervezet vezető­ségével szemben. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Lendvai István: Méltóztatik most már megérteni, (Dobóczky Dezső: De a nyolcszobás lakás az igaz! — Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy értelmeztem én itt az imént azt, hogy nem szabad a defetizmus szellemének erőt venni rajtunk azzal a vörös felforgatással szemben. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztas­sanak csendben maradni. Lendvai István: . . . anielv a világ legnagyobb képmutatását viszi végbe ebben az országban. Állandóan arról panaszkodik, hogy nincs sajtó­szabadság, és ugyanakkor nincs nan. hogy a leg­képtelenebb rágalmakkal, hazugságokkal és izga­tásokkal ne lennének orgánumai megtömve. (Ugy van! a jobboldalon.) Arról panaszkodik, hogy nincs egyesülési és gyülekezési szabadsága, és ugyanakkor szabadon és nyugodtan szervezkedik, és — mint példákkal illusztráltam, — a legször­nyűbb szolgaságban, vörös terror alatt tartja ő, a fehér terrort panaszló szociáldemokrácia a dol­gozó, kérgestenyerü munkásságot. (Ugy van ! a jobboldalon.) Állandóan a tekintély^ a nemzet­gyűlés szuverenitásának megtámadásával gya­núsít mindenkit, aki a keresztény magyar igaz­ságot meg meri mondani, de ugyanakkor parla­mentben és parlamenten kivül a legféktelenebb izgatást űzi a független magyar bíróság tekin­télye és intézménye ellen. (Ugy van! a jobbolda­lon. — Propper Sándor: A kis denuneiáns!) A szélsőbaloldalról azt vetették szememre, hogy én szabadon járok még akkor, amikor az ő egyik elvtársuk börtönben ül. Az az adat, amelyet onnan felhoztak, nem helyes, no de hiszen ez náluk természetes dolog velem szemben. A tény­állás az. hogy a független magyar biróság azért a ceglédi levélért, amelyben a magyar nemzet­gyűlés és magyar kormány sérelmére elkövetett becsületsértésben bűnösnek talált, két és félmillió korona pénzbüntetéssel sújtott. Nem áll tehát az, amit ők mondottak és arait sajtójukban is hirdetnek, hogy potom két­háromszázezer koronával szabadultam egy olyan rettenetesen lázitó cikk miatt. Hozzá kell még tennem, hogy amikor az első fórumon csakugyan 360.000 korona pénzbirságra Ítéltek, akkor 24 órán belül a csepeli keresztény munkásság volt az, amelyik akkor A Nép szerkesztőségébe ezt az összeget behozta, hogy annak a szegény embernek, aki a keresztény magyarságért dolgozik és nem tartozik a hatszobás próféták, az Ischlben fürdő­zők és nyaralók közé, (Derültség és zaj a jobb­oldalon.) legyen miből lefizetni azt a bírságot. Én, aki elégszer állok a független biróság előtt, aki eleget tartózkodom a vádlottak padján, kijelen­tem, hogy ha szubjeklive akármilyen igazság­talanságot éreznék magamban a biróság részéről, akármilyen igazságtalannak találnám is szubjek­tive az Ítéletet, amely engem sújt, soha a^ független magyar biróság tekintélye és intézménye ellen

Next

/
Thumbnails
Contents