Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-468
A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. a kérdéseket sem közbeszólásokkal, sem lármával elintézni, (Propper Sándor: A zsidó ezredorvossal mi van! — Zaj.) Én önökről kivánok szólani, az antimilitarista, pacifista szociáldemokráciáról, amely antimilitarista és pacifista szociáldemokráciának, amint a hatalmat a kezébe tudta keríteni, első dolga volt, hogy a szakszervezetek automatikusan átalakultak keretparancsnokságokká és felhangzott a lelkesitő jelszó, hogy: be a vörös hadseregbe! (Ugy van! jobb felől. — Propper Sándor: Akkor a területi integritásért harcoltak! — Zaj.) De nem látom, hogy ezt a pacifizmust olyan nagyon méltóztatnának ezekből a baloldali padokból a csehek, jugoszlávok és románok felé hangoztatni. (Propper Sándor: Maga barátkozik Cuzáékkal!) Mes: fogok felelni a közbeszóló képviselő urnák. Honnan veszi ön azt az orcátlanságot, hogy azt állitja rólam, hogy én Cuzáékkal barátkozom. Én Cuzát soha nem láttam és nem is barátkoztam vele. Elnök: Nagyon kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék -Darlamentáris kifejezéseket használni és a sértő kifejezésektől tartózkodni. Amennyiben beszéde későbbi folyamán a sértő kifejezésekét mégis ismételné, kénytelen leszek a kénviselő urat rendreutasítani. Lendvai István: Mindenben a parlamentarizmus hangjához kivánom tartani magamat, de nem hiszem, hogy a tények tudatos meghamisítása, valótlanságok tudatos állítása a mentelmi jog védelme alatt megfelelne a parlamentarizmus szellemének. (Propner Sándor: Az önök barátai barátkoztak Cuzával! Ez tény! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Az egész vádat annak tulajdonítom, hos^v önök egyszerűen el akarnak zárkózni az elől, hoey az önök nemzetközi szociáldemokrata pacinzmusára. és antimilitar izmusára adatokkal rávilágíthassak. ÍPropner Sándor: Csak tessék! — Zaj.) Nem fnp- sikerülni- t. kénviselőtársaim, ön engem ebben nem fofr tnrhii mésr rágalmakkal sem megakadályozni! ÍHorváth Zoltán: Nem újságok ezek' A békesz AV ződés ^ antímjlitarista ! Miért irták alá?.— Zaj, — Halljuk! Habjuk!) Eln^k: Csendet kérek! Horváth Zoltán ké^nselő urat kérem, méltóztassék n kö^hacTÓlásoktnl tartózkodni! ÍFnthenstein Mór: Hadd ölelkezzenek Lendvai val!) Emlékezünk azokra a külföldi szociáldemokrata vezérekre és agitátorokra, akik à, la Vanderwelde, eljöttek ide és harcot hirdettek a háború, ellen, pacifizmusra oktatták a szociáldemokrata tömegeket és azután à la Vanderwelde, hazautaztak és saját hazájukban, a világháború alatt hadügyminiszterek lettek. Arról azonban nem tudok, hogy innen mentek volna agitálni a magyarországi szociáldemokraták Belgiumba, Franciaországba, Angliába és ottan hirdették volna az angoloknak, franciáknak, hogy ne fogjanak fegyvert, hogy legyenek pacifistáik. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Lendvai István: Ezt nem lehet ellármázni! Az bizonyos, hogy sejtették, hogy más nemzetek nem tűrnének ilyen agitációt, mert — ismétlem — innen nem mertek kimenni Franciaországba, Angliába és Belgiumba agitálni a fegyveres véderő ellen a, világháború közelében, annak árnyékában. (Propper Sándor: Azt hiszik, hogy Locarno valami finom likőr? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Halász Móric: De rosszul vannak! — Propper Sándor: A magyar évi november hó 18-án, szerdán. 213 parlamentben ilyeneket beszélni! — Horváth Zoltán közbeszól.) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék csendben maradni! Lendvai István: Méltóztassanak figyelembe venni, hogy amikor 1914 július 23-án Poincaré köztársasági elnök meglátogatta a Francéhajón az orosz cárt, semmiesetre sem pacifista, semmiesetre ^ sem antimilitarista célból, akkor az ő kiséretében ott volt Viviani szociáldemokrata elvtárs is. (Propper Sándor: Ezt sem tudja! Már régen nem volt szociáldemokrata! - Zaj.) Ezek konkrét adatok, amelyeket még az önök fejlett technikájával sem lehet letagadni. (Derültség a jobboldalon.) Kérdem a t. szociáldemograta képviselő urak tudnak-e arról, hogy 1914 augusztus 27-én Jules Guesde és Marcel Sembat beléptek-e a francia hadi kormányba? (Propper Sándor: Igen! Hazafiasak voltak! Ez is baj?) Kezdik bevallani. Arra akarok rámutatni, hogy amikor az országnak ebben az összetört helyzetében annyira sokalják a mi véderőnket. akkor ön hazafiságnak minősiti azt, hogy az ön elvtársai a háborús kormányzatokban benne voltak; ezzel tehát ön nyilván elismerte azt, hogy most ilyen helyzetben ennek a nemzetnek vederé je ellen izgatni, azt sokallani, az ellen dolgozni- hazafiatlanság. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ebben önnek igaza van. ön önmagára mondotta ki a sirverset. (Derültség jobbfelöl. — Propper Sándor: Ne mondja! Én irtam alá a békeszerződést és nem a maga kurzusa?) Nagyon is tisztában voltam azzal, hogy mihelyt a szociáldemokrácia ellentmondásait, hibáit és bűneit szóváteszem, akkor itt hangtani terror-különitmény fog felvonulni (Derültség a jobboldalon.) hűen az ő pacifista, békés, demokratikus gondolkodásához, de ez nem akadályoz meg abban, hogy a legnagyobb elismeréssel adózzam annak a beszédnek, amely itt legutóbb az egységespárt soraiból hangzott el, Viczián István igen t. képviselőtársam beszédének. (Propper Sándor: Viczián! Mindjárt gondoltam! — Pikler Emil: Gleich und gleich gesellt sich!) aki tökéletes igazságokat mondott a szociáldemokrata szakszervezetekről. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Forradalmi államtitkár! — Viczián István: Szovjettagok rágalmaznak! — Pikler Emil: Moziból sevista! Kun Béla elveit ön gyakorolta!) Elnök: Pikler Emil képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Propper Sándor: Forradalmi államtitkár ur! — Viczián István: Nem igaz! — Szeder Ferenc: A Károlyi-kormány nevezte ki. — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Propoer Sándor: Elfoe-adta a kinevezést a forradalmi kormánytól!) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Lendvai István: Amikor az én t. kénviselőtársam a szakszervezetek diesőséges alkotmányáról beszélt, tökéletesen igaza volt. A szervezett munkásság egyre inkább torkig van azzal a szabadsággal, amellyel a szakszervezetekben találkozunk. 'Pronner Sándor: Azt bizza a szakszervezetekre!) A dole-ozó munkásság alievárna hosv a szakszervezeti pasák terrorja alól felszabaduljon. (Propper Sándor: Csak usy tolakszik mas-ukhoz! — Malasits Géza: Elhiszi? — Zaj.) Tökéletesen igaza volt a t. képviselő-
