Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. ember meghallgassa azokat, ez rávall az igen t. képviselő úrra. Mondhatom, hogy ami a formai műveltséget illeti, valamivel többet ta­nultam, mint ő. Nekem formailag legalább is az egyetemen több vizsgám van, amelyek az épeszüséget illetőleg feltétlenül igen jó bizo­nyítvánnyal szolgálnak. Az igen t. képviselő ur ahhoz nagyszerűen értett, ha az élet isko­láját nem is járta végig, csak bizonyos fokig, hogy azt a keveset, amit tanult, mindig jól fel­használja. Különösen Molnár János mellett tanult és azt olyan nagyszerűen tudta kama­toztatni, hogy amikor választania kellett ke­resztény szempontból gróf Apponyi Albert és Huszár Károly között, akkor képes volt azt tenni, hogy Apponyival szemben Huszár Ká­rolyt választja. Apponyi Albert az ő szemében és sajtójában nem volt eléggé keresztény, ma­gyar és szociális, ő azonban az volt és ezt ki is verekedte magának. Az igen t. képviselő ur, aki Ausztriában született és ugy jött be Magyarországba, itt nagy karriert csinált, a zengő turáni magyar nyelvet megtanulta, — ezt dicséretére mon­dom — azután az ellenforradalom zavaros, nem. mindig tiszta hullámai között olyan rugalmas­ságról tett tanúságot, hogy ebben a tekintet­ben a magyar politikai életben páratlanul és egyedül áll. Ami a rigyáci párbajunkat illeti, annak 400—500 ember volt a tanuja (Huszár Károly : Ötvennél nem voltak többen !) és tanuja volt Eckhardt Tibor, Ulain Ferenc és Anka János szerkesztő is, akik tudják, hogy én ott nem Ígértem a csillagokat, holdat stb., mint ahogy a képviselő ur mondotta. Arról van szó, hogy a kénviselô ur be akarta ide ültetni a parla­mentbe sógorát a háta mögé, de én, aki a rokoni érzelmeket még ellenfelemnél is tiszte­lem, ezzel nem törődöm. Önök elvesztették azt a csatát, mi megnyertük. Eckhardt képviselő ur megmondotta az igen t. képviselő urnák, hogy milyen hatása volt a rigyáci beszédnek. Annak ellenére, hogy én majdnem kikiáltot­tam a proletárdiktatúrát, mégis a választők nagy része hozzánk csatlakozott és bár a t. kénviselő ur jelöltjét a grófné, a bérlők és má­sok támogatták, az ő ragyogó nagy múltjával és nagy ideális szereplésével nem tudott ered­ményt elérni. Ami azt_ illeti, hogy összeférhe­tetlenségi bejelentést jelentettem be ellene a nemzetgyűlésen, feltétlenül vállalom, mert én minden indok nélkül, egyszerűen azért- hogy ezt ki kell mutatni és a részleteket a nemzet­gyűlés elé kell hozni, összeférhetetlennek ta­láltam azt hogy a nemzetgyűlésnek egyik al­elnöke ebben a magas közjogi méltóságában olyan kimondottan zsidó bank élére álljon, mint elnök, mint amilyen a Magyar-Amerikai Bank volt. Nekem arról is tudomásom volt, igen t. túloldal, hogy azok az urak több keresztény képviselőt akartak megnyerni és többen uta­HitelesitettéJc : Héjj Imre s. h. naplóbiráló­évi november hó 17-én, kedden. 207 sitották vissza ezt a magas állást. Hogy ő fogadott-e el tiszteletdíjat vagy nem, az en­gem nem érdekel. Engem csak egy érdekel: máshol fogadott-e el —- mert máshol is benn van az igazgatóságban az igen t. képviselő ur, majd el fogom mondani, ide fogom hozni az adatokat, legyen nyugodt efelől. Strausz István t. képviselőtársam ma elpanaszolta nekem, hogy ő ott veszítette el egész vagyonát, mert látván, hogy milyen jó keresztény patinás ne­vek szerepelnek a bank vezetőség-éhen, vásá­rolt ilyen papírokat és ezek teljesen semmivé lettek. Én ezt összeférhetlennek tartom. Semmi körülmények között sem venném az elnökség egyik tagjától sem jónéven, hogy egy ilyen vállalatnak — hogy milyen volt, megmutat­tam — a Magyar-Amerikai Banknak az elnöki székébe üljön és ezáltal nÖA^elvén annak presztízsét, azt a hitet keltse az ország lakos­ságában, hogy nyugodtan mehet oda, ott ke­zeltetheti vagyonát és pénzét, mert ott meg­bízható keresztény emberek kezelik a bank dolgait. Ezt igenis kifogásoltam és ha százszor kimondja is az összeférhetlenségi bizottság, hogy ez összeférhető, akkor is az én lelki­ismeretem előtt ez teljesen összeférhetlen és szerintem egy közjogi méltóságot viselő kép­viselő _ erre nem vállalkozhatik. (Huszár Ká­roly: És arra vállalkozhatik vájjon, hogy men­jen a bankoktól kedvezményes részvényt kérnie) Arra sem vállalkozhatik! (Huszár Ká­roly: Mert ön vállalkozott!) Nem vállalkoz­tam! (Huszár Károly: De igen, bizonyítani fo­gom!) Ez nem áll, teljességgel nem áll! Nem is vagyok rászorulva! (Hn ,«/£•«• T-Tároly: Az más kérdés! — Derültség a jobboldalon. — Huszár Károly: Jelentse ki becsületszóra, hoery nem kért!) Kijelentem becsületszavamra, hogy nem kértem! Azt Dréhr Imre megmondja macának. Ami azt a piszkolódást és azt az utcai ha­sonlatot illeti, amelyért az igen t. elnök ur rendreutasította a képviselő urat, ezt csak szóvá teszem, hogy mutassau"». hoey ^a valaki nagy karriert csinált is politikai értelemben, olvan körülmények között, mint amilyenek kö­zött Magyarország volt a Proletárdiktatúra után, ha szivében és a lelkében egyformán nincs meg az az etikai tartalom, amelyet meg­kívánunk egy áll am férfiú tói, akkor igenis, meernarad olyannak, mint Huszár Károly, aki csak sértegetéssel, bohóckodással és aljas metaforákkal tudja megtámadni az embert. Eïuok : Hátra van még a mai ülés jegyző­könyvének biteleeitésp. Kére™ a jegyző urat, hogv azt felolvasni szíveskedjék. FORGÁCS Miklós jegyző : (olvassa az ülés jegy főkönyvét). Elnök : Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott ipErv^őVönvv elWi ? (N^nrs !) Ha nincs, azt hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 7 óra 25 perckor.) Rothenstein Mór s. k ígi tagok. NAPLÓ. XXXVI. SO

Next

/
Thumbnails
Contents