Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

202 . A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. kisemberek millióinak rovására nem lehet. (Zaj jobb felől. — Várnai Dániel : Azt csak nem tagad­hatják, hogy ez a rendelet megmentette a nagy­vagyont a vagyon váltság, földek leadásától ? — Ellentmondások a jobboldalon és a középen. — Gr. Hoyos Miksa : Tévedés, nagy tévedés ! — Erdélyi Aladár : Tessék megmondani, hogy hány esetben fordult elő ! — Várnai Dániel: Azt a ren­deletet ide kellett volna hozni jóváhagyás végett!) — Azt a rendeletet ide kellett volna hozni a nemzetgyűlés elé. (Erdélyi Aladár: Majd ide­hozzuk. — Zaj. Elnök csenget). Meg vagyok győződve róla, hogy akár ezt a két rendeletet olvasom fel, akár a törvény bár­melyik szakaszát veszem elő és kommentálom, (Kováts-Nagy Sándor : Jó lenne a törvényt tudni !) az igen t. jobboldal abszolúte nem fogja meggyőzetni magát. Nagyon jól tudom, hogy mi nem azért vagyunk itt, hogy egymást meggyőz­zük, (Erdélyi Aladár: Pedig azért kellene !) hogy a parlamenti elv értelmében az ellenzéki és kormánypárti beszédek és tárgyalások eredőjeké­pen kijöjjön az igazság, hanem azért vagyunk itt, hogy mi egyoldalulan kérjünk, követeljünk, kritizáljunk, ellenben az urak szintén egy oldalú ­lag kormányozzanak saját belátásuk és bölcsesé­gük szerint, Az utolsó pakulártól kezdve végig az ország legelső méltóságáig mindenki tisztában van azzal, hogy itt nem is burkolt diktatúra, hanem nyílt diktatúra van s hogy az egész parlamentet csak arra használják fel, hogy időnkint egyes dolgokat idehozzanak, azt a maguk frazeológiája s a maguk nomenklatúrája szerint megmagyarázzák, hogy azután akár tetszik nekünk, akár nem, törvénnyé váljék. Mi nem azért jövünk ide, hogy az urakat meggyőzzük, mert ennek a ragyogó feladatnak megoldásával nem merünk dicsekedni, hanem kizárólag csak azért, hogy a sajtón keresztül az ország népe felfigyeljen és hogy azokból a pana­szokból és sérelmekből, amelyeket szóvá teszünk, felvilágosítsuk a tömegeket, hogy majd akkor, azon a napon, amelytől önök nagyon félnek és amelyet minél későbbre akarnak kitolni, a válasz­tások idején, ha tudják, ha képesek lesznek rá, a szuronyok és egyéb terror, megfélemlítés ellenére megmondják véleményüket, hogy helyesnek, jónak tartják-e ezt a nagyszerű Bethlen-kormányzatot. el vannak-e ragadtatva tőle és ismét ilyen díszes, imponáló, hatalmas számban fogják-e önöket ide beküldeni, mint ahogyan 1922-ben megtörtént. T. Nemzetgyűlés! Amilyen antiszociális érzés nyilatkozik meg a legfontosabb kérdésben, a föld­reform kérdésében a kormány részéről, ugyanazt a felfogást és szellemet látjuk a kormányzat min­den egyes ágazatában. Nagyon örülök, hogy itt van az igen t. hon­védelmi minister ur, aki ezt hallja, mert nekem teljesen jó és hiteles helyről egy dologra hivták fel a figyelmemet, (Halljuk ! Halljuk ! a szélső­baloldalon.) Arra, hogy Nagy Pál elment állásá­ból, nyugdíjba vonult annak dacára, hogy még továbbra is maradt volna és nem szívesen fogadta a nyugdíjaztatását. (Derültség és zaj r a jobbolda­lon.) Már három-négy hete megtörtént a nyug­díjaztatása, de még mindig nem nevezték ki az utódját. Arról is van tudomásom, hogy olyan törekvések nyilatkoznak meg a honvédelmi minis­ter ur és a kormány részéről, hogy szeretnének olyan intézkedést tenni, hogy a hadsereg feletti rendelkezési jogot vegyék ki a kormányzó úr Őfőméltósága hatásköréből és a ministertanács rendelkezése alá helyezzék, - (Br. Prónay György : Bosszul informálták megint ! — Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Ezt a törvény szabályozza! Ezt csak törvényhozási utón lehetne megváltoz­tatni ! — Zaj.) Lehet vitatni, hogy rosszul infor­évi november hó 17-én, kedden. máltak-e vagy sem, de megnyugtathatom önö­ket, olyan ember részéről kaptam a megbízatást, hogy ezt itt szóvá tegyem, akinek személye iránt a legteljesebb megnyugvással és tisztelettel visel­tetem. — (Erdélyi Aladár : Világosítsa fel azzal, hogy olvassa el a törvényt !) Igenis, a kormány részéről olyan politikát kivannak érvényesíteni, hogy a mi kicsiny had­seregünk — mert hiszen 35.U0Ö főből és néhány emberből áll — feletti rendelkezési jogot a jelenlegi kormányzó ur kezéből ki akarják venni és a mi­nisztertanács kezébe akarják tenni. — fGr. Csáky Károly honvédelmi minister : Abszurdum !) Nem tudom elképzelni, hogy ez milyen célt szolgál és ezért ezzel módot kívánok adni a miniszter ur­nák, hogy felvilágosítást nyújtson ebben a kér­désben. — (Gr. Csáky Károly honvédelmi minis­ter : Mondom, hogy abszurdum ! — Br. Prónay György : Magyarul : zöldség 1 — Kováts-Nagy Sándor : — a Ház asztalára tesz egy törvény­könyvet — : Tessék elolvasni a vagyonváltság­törvény, itt van ! 65 paragrafus ! Azután beszél­jen itt ! — Zaj !) Szükséges volna itt órákon át foglalkozni mindazokkal a bajokkal, amelyek a népjóléti mi­ni sterium részéről nyilvánulnak meg. Az előttem szólott Peidi Gyula t. képviselőtársam teljes részletességgel ismertette ezt a tabellát, amely szerint a hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák illetményeiket kapják. (Felkiáltások jobbfelöl : Na, itt vagyunk! Ez az ő kenyere !) Akkor a jelenlevő br. Petriccevieh-Horváth Emil államtitkár ur közbekiáltotta, hogy most már dupláját kapják ennek az illetménynek. Irataim között megvan az a másfél évvel ezelőtt kiadott táblázat, amely szerint másfél éven keresztül kapták a rokkantak illetményeiket. Minthogy a Rokkant Újságot hétről-hétre megküldik részemre és a rokkantakkal összeköt­tetésben is vagyok, tudom azt is, hogy a rokkan­tak a miniszter ur által a sajtóban meghirdetett kétszeres felemelést még nem kapták meg. Ami Magyarországon a rokkantak ellátása terén törté­nik, az tényleg a nemzeti becsület megtagadása és megcsúfolása. Ezeket az embereket virágos vonatokon, a legszebb hazafias nóták, dalok ének­lése mellett vitték ki annak idején, hogy az or­szág területi épségét megvédelmezzék és azután, amikor haza jöttek, teljesen magukra hagyták őket. Anak idején megígérték, hogy a vitézek és bátrak arany és ezüst érmeikre majd pontosan megkapják illetményeiket. Két esztendő f telt el azóta, hogy a kormány ezekre az illetményekre egyetlen fillért sem folyósított, nem gondoskodott arról, hogy ezeket a vitézségi érem-illetményeket megkapják, Ezzel szemben olyan más intézkedé­sek történnek, amelyek abszolúte nem alkalma­sak arra, hogy a nép bizalmát és hitét a kormány­zattal szemben emeljék ; egyáltalán nem alkal­masak arra, hogy a nép lelki világát oly irányban befolyásolják, hogy ha még egyszer veszedelem következnék be az országra nézve, azzal a vesze­delemmel szemben a magyar nép újból oda aljon és teljesítse kötelességét. (Zaj a jobboldalon. — Br. Prónay György : Hogy lehet egy képviselőnek igy beszélni í) Lelkiismeretlenség, slendriánság és majdnem megdöbbentő cinizmus az, amit a kormány a hadirokkantakkal szemben tanusit. Ugyanez a bánásmód nyilatkozik meg az árváknál és özve­gyeknél, s ugyanezt teszik azokkal a szerencsétlen páriákkal, kisemberekkel szemben, akiket annak idején Teleszky pénzügy minister ur és társai felszólítottak, hogy jegyezzenek hadikölcsönt, mert ezzel hazafias kötelességet teljesítenek. Külön pontokban emlékeztek meg arról, hogy a legjobb tőkebefektetés a hadikölcsön-jegyzés. Most épen

Next

/
Thumbnails
Contents