Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. dalon.) Szerintem a képviselőknek kötelességük az, hogy idejöjjenek és itt teljesitsék kötelessé­geiket. (Zaj a jobboldalon.) Ez nemcsak az ellen­zéknek, hanem a többségi párti képviselő líráknak is kötelességük. (Felkiáltások a jobboldalon : Hol van az ellenzék?) Én nem vállalok senkiért fele­lősséget, csak magamért. (Kováts-Nagy Sándor: Arra esábitja képviselőtársait, hogy kötelessé­güket megszegjék ! - Szabó Sándor : Az ellen­zéknek ép ugy kötelessége itt lenni, mint nekünk.) A parlamenti elvek szerint a többségi párt köte­lessége gondoskodni a tanácskozásképességrői. (Vasadi Balogh György : A kötelesség egyforma!) Ez igy volt mindig a múltban. (Szabó Sándor : Majd a választóknak azt mondja, hogy'válasszák meg ellenzékinek, de nem kell az üléseken jelen lennie!) Mindenesetre, ha, jobboldali képviselő urak lelkiismerete olyan nagy mértékben amellett volna, hogy látogassák a tanácskozási termet, ab­ban az esetben kevesebb energiát kellene kifejte niök az az ellen való tiltakozásban, amikor én a tanácskozóképesség megálla;jitását kérem. (Zaj a jobboldalon.) Kekem jogom van ezt kérni, mert .még nem volt eset, hogy ne lettem volna jelen a tanácskozásokon. Ha magamra nézve köteles­ségnek tartom, hogy ide eljöjjek minden alkalom­mal, — kivéve azt a néhány esetet, amikor hiva­talosan lent vagyok kerületemben, — akkor elvár­hatom, hogy többi képviselőtársam is hasonló mó­don eleget tegyen kötelességének. (Szabó Sándor: Hiszen alig van jelen! Mindig a kerületében van! ~ Zaj.) Örvendetes dolog ez a zajgás, ellentmondás, tiltakozás és felháborodás, mert az élet jelét látom benne. Megszoktam már magam is, hogy nagyon sok alkalommal teljesen néptelen a nemzetgyűlés tanácskozási terme s igen helyesen mutatott rá egyik szociáldemokrata képviselőtársam, hogy teljesen ráillenék a nagy orosz festő művének címe: A Sipka-szorosban minden csendes. (Erdélyi Aladár : Ott igazán csend van !) Akármennyire is kiabál Erdélyi nagybirtokos képviselőtársam, mégis el fogom mondani, amit akarok. Engem nem fog zavarba hozni, ellenben én majd igye­kezni fogok önt zavarba hozni. Dacára ennek az örvendetes ellenkezésnek és kontradiktórius el­járásnak, amelyre az urak ragadtatták magukat, s amelynek tiszta szivemből örülök, mégis meg kell állapitanom, hogy ez a nemzetgyűlés túlélte magát, hogy ebben a nemzetgyűlésben nincs meg az érdeklődés (Erdélyi Aladár: Csak egyes tag­jaiban!), mert csak akkor jönnek el. ha botrányra vagy szenzációs felszólalásra van kilátás. (Ellen­mondások és felkiáltások a jobboldalon: Az ellen­zék ?) Nem, a jobboldal. (Kuna P. András: Gye­rünk az urak ellen, Kiss Menyhért!) Az ön álla­potáról, t. képviselőtársam, nem beszélek most; jobb lesz, ha hallgat. Puky Endre túloldalon ülő t. képviselő < tár­samnak az egyik újság részére adott interjújával szemben, — melyben azt mondotta, hogy tisz­tán politikai kérdés az, hogy ez a nemzetgyűlés meghosszabitsa önmagát és átalakuljon ország­gyűlésé, — megállapítom, hogy ez a nemzetgyű­lés, amelyből minden kötelességérzett kiveszett, a nemzettel szemben a legnagyobb (Nagy zaj a jobboldalon.). Elnök : A képviselő urat azért a kifejezésért, hogy ebből a nemzetgyűlésből minden kötelesség­érzet kiveszett, kénytelen vagyok rendre utasítani. (Szabó Sándor : Kótyagos beszéd!) Kiss Menyhért : Tudomásul veszem az elnök ur rendreutasitását, de utalok arra, hogy két nap­pal ezelőtt Peyer képviselőtársam ugyanezt meg­állapította, s ezért nem részesült elnöki rendre­utasitásban. Én megnyugszom az elnöki rendre­utasitásban, de tiltakozom az ellen — minthogy NAPLÓ. XXXVI. évi november hó 17-én, kedden- 199 ennek a nemzetgyűlésnek születési hibáját is is­merem, — hogy ez a nemzetgyűlés erkölcsi jogot vindikál ion magának ahhoz, hogy átalakítsa magát országgyűléssé és meghosszabbitsa az életét. (Va­sadi Balogh György : Miért hagyták bent a válasz­tójogi törvény ta vaslatban azt a paragrafust % — Zaj.) Az a paragrafus, amelyre a túloldal hivat­kozni kivan, teljesen homályos paragrafus, abba ezt nem lehet belemagyarázni. (Erdélyi Aladár: Miért nem kérdezte meg akkor!) Minden nyugateurópai államban, ahol a há­ború lezajlása után különféle mozgalmak és elé­gedetlenségek ütötték fel a fejüket, ezeket ugy csapolták le a kormányok, hogy időközönként választásokat rendeltek el. Egyedül a magyar nemzetgyűlés és a magyar kormány az, amely teljesen nyugodtan, jól érzi magát, erőszakkal, pénzzel összeverbuvált magának egy óriási több­séget és annak támogatásával tartja fenn ural­mát. — (Élénk ellentmondások jobbfelől. — Vasadi Balogh György : Letenyén ki költötte a pénzt 1 — Zaj). Csak utalok arra, hogy mibe került önök­nek a hatvani választás, ahol nagymérvű pelenka­és nyalókaosztogatások folytak. Benne volt a Magyarságban, hogy mennyit tettek ki csak a korcsmai számlák. Utalok a letenyei választásra, amelyről majd később fogok beszélni, hogy meny­nyibe került a kormány részére a választás le­folytatáss. (Zaj. — Szabó Imre : Halijuk a szó­nokot! Miért olyan türelmetlenek egyszerre ! Talán mégis az övé volna a szó! — Szijj Bálint: Hogy sikerült a földosztás, Letenyén ? — Zaj. — Elnök csenget). Engem nem hoznak zavarba, kiabálhatnaK ugy, ahogy jól esik, mégis el fogom mondani, amit el akarok mondani. En ezt a nemzetgyűlésit nem tartom arra valónak, hogy saját életét meghosszabbitsa, ez ellen tiltakozom. Es hogy nem állok magamban ezzel a felfogásommal, e tekintetben utalok Apponyi Albert gróf t. képviselőtársamra, aki Jászberényben választói előtt a nép jogai meg­rablásának jelentette ki azt, ha megtörténnék az, hogy a nemzetgyűlés a maga életét meghosszabbí­taná. (Vasadi Balogh György : Követi a képvi­selő úr Apponyi példáját ?) Azok, akik a kormány támogatásával, főszolga­birák segítségével s a vármegyék alapos támo­gatásával szerezték meg mandátumaikat. (Zaj a jobboldalon) természetes dolog, hogy szeretnék müködés-üket itt továbbfolytatni, mert félnek a nép elé menni, mert a néptől nem remélhetnek semmit, s mert a nép akarata ellenére bizakod­nak abban, hogy választási ravaszkodással, fon­dorlatokkal rá tudják magukat erőszakolni a kerü­letekre. (Zaj.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Ellenben azok a képviselő urak, mint Erdélyi Aladár képviselőtársam is, aki az ébredőknek leg­hathatósabb és erőszakos támogatását is igénybe­vette ... (Erdélyi Aladár : Téved ! Kijelentettem, hogy a kerületemben erőszak soha nem volt és nem is lesz !) Engem igy informáltak. (B. Prónay György : Az a baj, hogy magát mindig rosszul informálják.) Legyen nyugodt, t. képviselőtársam én jól vagyok teljesen informálva, hiszen szemé­lyesen jártam ott. népgyüléseket tartottam és tudom hogy .. . (Erdélyi Aladár : Ha igaza van, akkor én mondok le, ha nincs igaza, ön mondjon le a mandátumról !) Rendben van. (Szabó Sán­dor : Még inkább Makón is megválasztatná magát ! — Folytonos zaj.) Elnök (csenget.) : Csendet kérek. Kiss Menyhért : Tudom, hogy a képviselő ur az ÉME támogatásával szerezte meg a man­dátumát. 29

Next

/
Thumbnails
Contents