Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

174 A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. évi november hó 17-én, kedden. oldalon. — Horváth Zoltán: Ezt Bethlen be fogja vezetni!) Még egy dolgot kell figyelembe venni. Az állam által kiadott hitel sok inkompatibilitást teremthet, pedig már most is sok helyütt nagyon súlyosan itélik meg az üzemek ellenőrzésével megbizott Pénzintézeti Központ egyes tisztviselőit, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) akik olyan intézetekben vállalnak igazgatósági tagságot, amelyeket nekik kell ellenőrizni. Tessék elképzelni, hogy milyen rettenetes káosz lesz az inkompatibilitásokban, ha a mezőgazdasági hitelt államosítják, (Rassay Károly: De hát hol az a hitel?) Egyebekben pár szóval két nagyon fontos és a levegőben lévő kérdésről is meg kell emlékeznem a hitelkérdés megszilárdulásával kapcsolatban. Az egyik a már megszavazott pengőjavaslat, amelyre feltétlenül szükség volt, de nem tudom, vájjon nem nagyon hamar rögzitettük-e le az aranynak és a pénznek egymáshoz való viszonyát? Az államnak súlyos terheket fog jelenteni az érmék tezaurálása, félek attól, hogy bizonyos mértékig magunk fogjuk az inflációt előidézni, mert a múlt tapasztalatai nyomán a kisebb, de a nagyobb ember is, szivesebben ragaszkodik az ezüstpénzhez, mint a bankópénzhez. (Ugy van! Ugy van!) Négy-öt esztendő kell, amíg oda tudjuk nevelni közönségünket, hogy teljes egyenértékűnek vegye, sőt előnyben részesítse a papírpénzt az ércpénzzel szemben. Pedig meg kell a kisebb és nagyobb emberekben is szilárdítanunk azt a hitet, hogy az állam készfizetési Ígérete, amelyet a bankjegy tartalmaz, valódi igéret. Itt kapcsolódom a majd tárgyalásra kerülő valorizációs javaslathoz. Nem akarok ahhoz hozzászólni, hogy azt általánosságban és részleteiben mikép formulázza a kormány, de mindenkinek figyelmébe ajánlom, hogy a német kormány súlyos áldozatokat hozott a bizalom helyreállításáért. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bár Németország a békeszerződésben nem vállalt kötelezettséget arra nézve, hoa-y Hollandiával szemben tartozásait valorizálja, mégis bizonyos mértékig megtette ezt, mert számított Hollandiának jövőbeni hitelezésére. Méltóztassanak megfontolás tárgyává tenni, hogy ha nem is az általános valorizáció mellett foglalnánk állást, — hiszen az állam ezt nem bírja meg — de azoknak a kisembereknek, nagyrészt a felsőbb társadalmi osztályhoz tartozó kisembereknek jórésze. akik az egész életükben kuporgatott pénzből nyusrodt öregségre számítottak s most mindent elvesztettek, nem nagytőkés és ami tőke a kezükben volt, ezt nagyrészt közhasznú intézményeknek adták át. A reális mezőgazdasági hitel a záloglevelet vásárló közénosztályon nyugodott. Nem akarom sem a zálogleveleket, sem a takarékbetéteket érinteni, mert azzal jöhetnek, hogy aki el tudott adni valamit, miért nem adta el. Be tessék azokat a nyomorult árvákat nézni, akik nem is tudtak hozzájutni nénzeikhoz, mert nem rendelkeztek felettük. Ezeknek nénzeíhől a hatóságok hadikölcsönt vásároltak. Tudjuk nagyon jól, hogv n frontról nem eresztettek haza tisztet, vaírv közlegényt, lia nem jegyzett hadikölcsönt Tudjuk, hoa-y n szövetkezeti köznon+ok direkt kénvszeritették a szövetkezeteket, hop-y alaptőkéjüket Völe.sönbe fejtessék. Ezek a jea-yzések nem inflációs jegyzések voltak, mert ők nem lombarflirnztnk. hanem nagyrészt aranyban fizették a hadikölcsönt. Ezeknek a nemzeti becsület védelme alatt álló tartozásoknak valamely rendezéséről, nemcsak karitatív, hanem intézményes rendezéséről gondoskodni kell, (Helyeslés.) ami nem borítja fel az államháztartás rendjét, de viszont a bizalmat helyreállítja az iránt, hogy amit a magyar állani igért, azt beváltják, bárki legyen is a pénzügyminister, vagy bárki legyen is a kormányon. (Ugy van! Ugy van balfelől.) A gazdasági jövő kérdése különben feltétlenül az értékesítés szervezésében dől el: vagy meg tudom tartani a külföldi piacokat a magyar mezőgazdaság számára az amerikai és orosz versennyel szemben is legalább a mostani mértékben, vagy ha ezt nem bírom biztosítani, akkor itt az egész gazdasági élet szivbénulást kap. Sokszor azt mondják, hogy az agráriusok kereskedelemellenesek. Ez tévedés. Azok a kereskedők, akik piacokat tudnak nyitni és külföldi relációkat tudnak szerezni, minden tiszteletet megérdemelnek, ezek úttörői a mezőgazdasági haladásnak is. (Malasits Géza: Egyszerre megbocsátanak a zsidónak! — Rassay Károly: Nem erről van szó! — Szabó József: Nem a zsidóról, hanem a kereskedőkről beszél!) Én nem ismerek sem zsidó, sem keresztény kereskedelmet, én csak kereskedelmet ismerek. (Élénk helyeslés jobb felől. — Strausz István: Kár ilyen közbeszólásokkal mérgesíteni a helyzetet!) Az értékesítés szervezésére pedis

1 határozottan szakképzett elsőrangú férfiak kellenek. Iskolai oktatásunkban eddig, különösen ami az agrároktatást illeti, mindig az üzemtechnikai kérdések játszottak szerepet. Nagy örömmel látom azt, hogy különösen az alföldi oktatás kérdésében a kultuszminiszter ur a tanyai iskolák építése terén oly sok szépet és már régóta megvalósitandót akar valóra váltani a most tárgyalt költségvetés keretében. Az általános műveltség emelése nélkül nem tudjuk kisgazdáinkat arra rávinni, hogy ők is lássák, hogy I miféle termények számára nyilik piac, hogy megértsék annak az igazán elsőrendű, művelt exportkereskedőnek intését: ilyen és ilyen irányban kell termelni. Kívánom, hogy az alsófoku mezőgazdasági oktatásban a kereskedelmi ismeretek nagyobb tért foglaljanak, mint a múltban. És itt az aarároldálról szórványosan megnyilvánuló azon kívánsággal szemben, hogy a mezőgazdaság legfelsőfoku oktatása kizárólag csak agrárius, kizárólag csak üzemtechnikai legyen, utalnom kell arra. amit már más helyütt mondottam: a magyar közéletnek szüksége van arra, hogy minden termelési ág megértse. ho.°v mi egy sülyedő hajón vagyunk, mi egy körülzárt várban vagyunk, (Ugy van! Ugy van!) itt nem lehet megengedni azt a luxust, hogy e°~vik termelési ág, vagy annak vezetői a másikkal állandó harcot vívjanak, (Iaaz! Ugy van!) amikor minden termelési ágnak egyetemleíres érdeke az, hogy kifelé utakat nyisson és igy a magyar nemzet erazdasági haladását meg tudjuk alat^ozni. (Helyeslés. — Horváth T^ltán: Demokratikus kormányzást kérünk! — Helyeslés a baloldalon.) Én megelégedném még azzal is, ha már a legalsóbb fokon ezt a megértést htfe lehetne nevelni a termelőkbe. (Ugy van! a baloldalon.) Azután talán el fos- következni az. amit az urak kivannak. Fundamentum nélkül építeni nem lehet. A fundamentum nedig az, hogy a legkisebb és legnagyobb ember is a termelésben tudía. mi az ő dolsra és mi a másiknak a dolga, ne a másilaiak adjon