Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. évi november hó 13-án, pénteken, 137 látjuk, hogy a magyar biróságok ennek kezdetén a helyükön voltak és a régi tradíció szellemében dolgoztak. Nem az úgynevezett ötös tanácsokra, nem a gyorsított tanácsokra gondolok, mert én azt a munkát nem tartom bírói munkának. Én azt az eljárást, ami a gyorsított tanácsokban folyt, nem tekintem olyan megnyugtató, sőt törvényes eljárásnak, amit birói eljárásnak lehetne nevezni. Én csak a rendes törvények alapján és a rendes eljárási szabályok szerint eljáró és ítélkező bíróságokról emlékezem meg. A fehér terror uralmának első idejében, amikor a legérthetőbb volt a megvadulás és a legérthetőbb lett volna az elfogultság, ezek a biróságok a törvény szerint, a humanizmus, a méltányosság elveit sem" tévesztve szem elől, állottak a maguk helyén. Sőt azt tapasztaltuk, hogy annak a megrettentett társadalomnak, amelynek nyakára a fehér terror ráült, egyes birói Ítéletek szinte biztatói, oltalmazol, reménységei voltak, hogy nem kell félni, kezdődik majd egyszer mégis a jognak uralma. A régi igazságszolgáltatási, birói tradíciók akkor még éltek. És azt látjuk, hogy ma, amikor azóta már egy vagy két év elmúlt, egyszerre visszájára fordult minden. A társadalomban már kezdett a. megnyugvás, a konszolidáció valahogyan bekövetkezni, a magyar szótár szavai kezdték visszanyerni jelentőségüket. Mert amig a fehér terrornak első egy vagy két évében a magyar szótárnak ez a szava, hogy »gyilkosság« azt jelentette, hogy »kereszténység, hazafiság és rablás,« körülbelül két évre visszamenőleg azt láttuk már, hogy a magyar szavak kezdik visszanyerni értelmüket és a gyilkosság szó csakugyan" gyilkosságot és nem kereszténységet, nem hazafiságot jelent. Ma pedig azt látjuk, hogy a szervezett hatalom részéről, mégpedig egyrészt a közigazgatás részéről — ahogyan azt Rakó vszky Iván igen tisztelt minister ur képviseli, — másrészt pedig birói oldalról egy-két tanács részéről támadások intéztetnek a polgári szabadság, jogoknak rendszere ellen, támadások intéztetnek a polgároknak jogbiztonsága, életbiztonsága és becsületbiztonsága ellen. Ennek — ami a bíróságot illeti — az az oka, hogy a bíróságot akarva, nem akarva, belevonták a politikába. Belevonták pedig annak idején, amikor régi törvényes rendünket félretették. Régi törvényes rendünk ugyanis nagyon bölcsen gondoskodott arról, hogy politikai ügyekben ne Ítélkezzék a szakbiróság" Politikai ügyekben, különösen ami a sajtó utján elkövetett cselekményeket illeti, ott volt az esküdtbíróság rendszere. Ez bölcs dolog volt három szempontból. Bölcs dolog azért, mert a politika szennyes munkáját rábízta a polgárokból alakított bíróságra, zsűrire, olyan zsűrire, mely csak egy esetre ült össze, amelynek több érintkezése a hatalmi rendszerrel nem volt, hogy így a bíróság a politika minden megkisértésétől ment maradjon. Bölcs dolog volt azután ez a rendszer azért, mert csakugyan teljesen lehetetlen politikai meggyőződéseket és azoknak megnyilatkozását büntetendő cseJekményi tényálladékká tenni, ammt az abszolutista kormányok legtöbbször ezért szokták üldözni, s ezért teszik meg már magát a meggyőződést is deliktummá, amint ez ma is megtörténik. Hogy ettől mindenki védve legyen, a vádlatt polgártársaira bizta az ítélkezést. De különösen fontos volt az esküdtbíróság a harmadik szempontból, nevezetesen azért, mert amint ma különösen szomorúan tapasztaljuk, vannak esetek, amelyekben egészen nyilván- . valóan ismerjük egy gyilkosság tetteseit, a gyilkosság egész lefolyását és mégsem lehet a megtorlást foganatba venni azért, mert (Propper Sándor : Nem akarják !) nincsenek meg az úgynevezett perrendszerü bizonyítékok. Most nem konkrét esetről beszélek, hanem iskolapéldáról, hogy miért volt indokolt az esküdtbíráskodás. Azért, hogy ilyen esetekben, amikor mindenki tudja, hogy gyilkosság történt, és kik a gyilkosok, ne legyen a bíróság annak a kénvszernek alávetve, hogy perrendszerü bizonyítékokat nézzen és ne legyen arra kényszerítve, hogy nyilvánvaló gonosztevőket, gyilkosokat szabadonbocsásson. Ezért vétetett igen alkalmas kiegészítő segítő eszközként az esküdtszék rendszere, amely mellett a polgártársak Ítéletére bízatott, hogy belső lelkiismeretük meggyőződése szerint mondják ki a valóságot. E nélkül egy társadalom magát nem védheti. Különösen a mai idő az, amely nagyon súlyos tanulságot szolgáltat nekünk abban a tekintetben, hogy milyen iszonyú nagy fontossága és hivatása van az esküdtbiráskodásnak. Itt van a csongrádi eset. Mindenki tudja, hogy azokat a gyilkosságokat ki követte el. Nyilvánvalók a tettesek, az elkövetés módja,, minden. Nyilvánvaló az is, hogy a legperfidebb és legszemérmetlenebb módon hiúsítják meg a bíróság előtt a bizonyítás eredményét. Nyilvánvalóan, kézenfekvően egészen szemérmetlen "az az alibibizonyitási mód és rendszer, amellyel ezek ott a bíróság előtt fellépnek. Ugy mondják, a bíróság tehetetlen, nem tudja megtalálni a perrendszerü bizonyítékokat és most a világ csúfjára meg kell érnünk azt, hogy akikről mindenki tudja, hogy gyilkosok és akik maguk is dicsekedtek ezzel a gyilkossággal, akiknek gyilkos volta abból is nyilvánvaló, hogy ezzel az alibibizonyitással tréfálkoznak — mert egész tréfa az, amit csinálnak a bírósággal szemben — de abból is, amit a rendőrséggel szabad csinálniok : azok a gyilkosok nem büntethetők meg, mert a bíróság kezeit mossa, hogy perrendszerü bizonyítékokhoz van kötve és tudja ugyan, hogy ezek a gyilkosok, de mert perrendszerü bizonyítékok kellenének, felmenti őket. (Halász Móric : Esküdtszéknél is megtörtént !) Ezért van nagy fontossága az esküdtbiróságnak. Igaz, amit t. képviselőtársam mond, hogy ilyesmi akkor is megtörtént. Ha azonban vissza méltóztatik gondolni az esküdtbiróságok idejére, meg kell állapítania a t. képviselő urnák, hogy igaz, hogy megtörtént akkor is ilyen felmentés, de. ezek az esetek akkor kivételes esetek voltak (Propper Sándor : Most pedig ez a szabály !), nagyon kivételes esetek és még akkor is mindig megvolt a módja annak, hogy azok a súlyos tévedések reparáltassanak. Maga az esküdtbíróságról szóló törvény is gondoskodott erről. Hiába mentette fel a szabadkai esküdtbíróság Haverda Máriát, lehetett gondoskodni arról, hogy az igazságot ilyen módon arcul csapni az esküdtnek se lehessen és amikor egy pár évi tanítás után már látták az esküdtek, hogy csakugyan lelkiismeretük és a törvény szerint kell itélkezniök, a végén bizony nagy biztonságban érezhettük magunkat mindazokban a kérdésekben, amelyek az esküdtek votumára bízattak rá. (Halász Móric : Az előadói és az elnöki emelvényen látható golyónyom mást mutatott !) Az is megtörténhetett. Azokat a golyónyomokat csakugyan fel lehet említeni, mert beletartoznak ebbe a témakörbe. Akkor azonban olyan időket éltünk, amikor olyan hangulat volt, hogy ugyanazt a szakbiróság is megtette volna, amint láttuk, hogy más esetben meg is tette. Ha egy kortól, annak atmoszférájától függ, hogy valami efféle megtörténjék, amit normális atmoszférában nem engednénk meg, akkor is jobb, ha ezért a Mkus bíróságra hárul az ódium, mintha a szakbiróságra hárul. Hiszen megvadult, bolond időkben azután ez mindegy. Ha pedig nem bolondok is az idők : lázas időkben, az eszmények harca közben eltelő időben sokszor nem számit az objektivitás, azigazság, a törvény, és vagy valami jóért, vagy valami rosszért megsértik à törvényt. Normális NAPLÓ. XXXVI.