Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

À nemzetgyűlés 466. ülése 1925. ahogy az ma már minden alkotmányos, művelt és becsületes országban biztosítva van.« Amint méltóztatnak látni, ebben a határozati javaslatomban javaslom azt is, hogy a felsőházi javaslat vonassék vissza. Erről a kérdésről sem igen beszélnek, sem a túloldalról, sem az u. n. liberális­ellenzék részéről és sajnosán kell nélkülöznünk ebben a kérdésben is az igen t. sajtó hatalmas ere­jét. Életösztónünknek minden megmaradt utolsó vitális erejével is tiltakoznunk kell azon merénylet ellen és küzdenünk ellene, hogy itt egy felsőház állittassék fel, mert ez a felsőház semmi mást nem jelentene, mint állandósítani a reakció hatalmát, mint megtartani az országot azok kezében, akik ezt az országot nem a közérdek magaslatára fel­emelkedve, hanem tisztán a magánérdek szem­pontjait véve figyelembe, tartják kezükben. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez olyan egyszerű probléma. Odakint a nép tudja, hogy mi készül, odakint a nép maga mondja : — méltóz­tassanak az ország minden részében meghallgatni az egyszerű embereket — látjuk uram, mi készül ; látjuk azt, hogy ez a rendszer most már nem fogja tudni tartani magát azzal, hogy még egyszer a szu­ronyok közé állítsa a népet vagy hogy pénzzel vagy hatalommal megvegye. Ez a rendszer egyszer mégis el fog bukni a választásokon. S ez a rendszer mégis azt akarja, hogy ugyanazok, akik ma hatalmon vannak, az a néhány család és ezeknek slepje ma­radhasson hatalmon, ezért akar felállítani egy arisztokratikus felsőházat, amely azután a nemzet döntését gyakorlatilag minden alkalommal lehe­tetlenné tegye, ez pedig a demokrácia halálát jelenti és ennek az országnak pusztulását, mert ha meglesz az a felsőház és két rétegre bontja fel az országa törvényhozó hatalmat s ezzel nagy köz­jogi antagonizmust támasztana a nemzet egyik rétege, a felső osztály és az azt kiszolgáló uszály, másrészt pedig a nemzet között, ez a nemzet halá­lát fogja jelenteni, mert ennek a nemzetnek egysé­gét fogja megbontani ugy, hogy az elkövetkezendő igen nehéz órákban és napokban, amelyek igen közel is lehetnek hozzánk, de nincsenek is olyan nagyon távol, nem lesz meg a szükséges nagy egység. Ehelyett azt látjuk, hogy ezen a címen a költségvetésbe költségeket is állítanak be s a ma­gyar népet, amelynek elnyomására, rabigába való szorítására van hivatva ez a felsőházi javaslat, máris megterhelik. (Erdélyi Aladár : Nemcsak ezek­ből fog állani a felsőház !) Ön t. képviselőtársam az ezer holdjával jól érzi magát s ott lesz helye a felső­házban. Ha mindenki Erdélyi Aladár volna ebben az országban, akkor én magam követelném, hogy ne legyen semmi más, csak felsőház. (Erdélyi Aladár : Amennyivel kevesebb van nekem, adja ide, nagyon hálás leszek I) Méltóztassanak meg­engedni, de ebben az országban vannak mások is, nemcsak ezer holdasok. A politikai konszolidációt, a politikai hatalom­nak a nemzet részére való visszahódítását célozza egy másik határozati javaslatom. Az a hir terjedt itt el — és a kormányelnök hallgatása tápot ad ennek, — hogy ennek a nemzetgyűlésnek mandá­tumát meg akarják hosszabbítani. Már annak idején, amikor azt a hires választójogot tárgyaltuk, amelynek volt egy kétes szakasza, hogy vájjon abban nincs-e elrejtve a kormánynak az' a szán­déka, hogy ennek a nemzetgyűlésnek élettartamát 1927-en túl öt évig még meghosszabbítani akarja, már akkor felszólaltam ennél a szakasznál és til­takoztam az ellen, hogy ez a szakasz esetleg oda­magyaráztassék, hogy ennek a nemzetgyűlésnek élettartama e szakasz alapján öt évvel meghosz­szabbitható. Farkas Tibor t. barátommal együtt indítványoztuk, — illetőleg indítványához hozzá­járultam, — hogy a nemzetgyűlés mondja ki, hogy ez a szakasz nem értelmezhető ugy, hogy a nemzet­ed november hó 13-án, pénteken. 135 gyűlés élettartamát a mandátumának lejárta után is meg lehessen hosszabbítani, akkor azonban a t. Nemzetgyűlés ezt a határozati javaslatot nem fogadta el. Ebből a szakaszból ugyan még nem nyilvánvaló, hogy a nemzetgyűlés életét meg akarják hosszabbítani, de ugylátszik mégis ezt az értelmet akarják belemagyarázni s ezért — mivel ezt a kérdést tisztázni kívánom — tisztelettel beter­jesztem a következő határozati javaslatot (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, nyilatkoz­zék arról, mi a szándéka a legközelebbi választáso­kat illetőleg. Nevezetesen igaz-e az a híresztelés, hogy a jelen nemzetgyűlés mandátumát alkotmány­ellenesen 1927-en túl is meghosszabbítani akarja ? E terv ellen a nemzetgyűlés már eleve tiltakozik és utasítja a kormányt, hogy tervét ejtse el és tegyen nyilatkozatot arra nézve, hogy semmiféle man­dátummeghosszabbitás szándékában nincs.« (Er­délyi Aladár : Miért nem kérdezte meg ezt a para­grafus tárgyalásánál ?) Tisztelt képviselőtársam, ön nem volt jelen itt, amikor az előbb épen arról beszéltem, hogy annál a paragrafusnál is megkér­deztük. Sőt nemcsak megkérdeztük, hanem fel­szólaltunk ellene, és tiltakoztunk, hogy annak a paragrafusnak esetleg az legyen az értelme. (Erdélyi Aladár : A paragrafusnál nem !) Talán én jobban emlékszem a magam dolgára, mint ön. Itt voltunk és írásban is indítványt terjesztettünk be arra nézve, hogy mondja ki a nemzetgyűlés, hogy erre a nemzetgyűlésre nézve azonban nem áll az, hogy a felsőház összeülésétől számítva öt évig tart a mandátuma. (Erdélyi Aladár : Ez más !) De nemcsak a nemzet szabadságát, a nemzet jogait, az ő akaratának érvényesülését és szuvere­nitását kell nekünk visszaszereznünk. Egyéb sú­lyos problémák is megoldásra várnak, amelyekről beszéltem is már. Itt van pl. a polgári szabadság­jogok és a jogegyenlőség kérdése. Lehetetlenség elképzelni ennek az országnak politikai és gazdasági konszolidációját — akár az államháztartás, akár a társadalomgazdaság rendjéről legyen szó, — lehetetlenség elképzelni azt, hogy ennek az ország­nak kulturális problémái rendeztessenek, amíg itt a polgári szabadságjogoknak kultusza végleg biz­tosítva nincs, amíg nincs biztosítva az, hogy ennek az országnak mindenki egyenlőjogu polgára s min­den polgár számára az érvényesülésnek egyforma lehetőségei biztosítva vannak. Látjuk, hogy a tör­vényhozási praxisban is — ott van a numerus clausus, ott van a földreform, a földreformtörvény novellája, —• elejtették a polgári jogegyenlőségnek nagy alapelvét, elpusztították a magyar 40-es éveknek hatalmas tradícióját, visszamentek megint a középkorba, vallásfelekezetek szerint különb­séget tesznek a polgári szabadságjogok mérve te­kintetében is a tanszabadság területén. Ezt az állapotot a nemzetnek becsületbeli és különösen politikai érdekei szempontjából tűrni nem lehet. Sokszor hangzik itt és másutt is jogos panasz, hogy a magyar testről leszakított kisebbségekkel hogyan bánnak az uj urak, a leszakított részek megszállói. Ez ellen természetesen nekünk tenni kell, fel kell emelnünk szavunkat s természetesen mindent meg kell tennünk arra nézve, hogy mind­azok a jogok, amelyek részükre biztosíttattak és különösen amelyek a minden országot és minden embert kötelező legnagyobb törvényrendszerből, hámanizmusaól fakadnak, tényleg biztosíttassa­nak. De hogyan tudjuk ezt a feladatunkat elvégezni mikor magunk tesszük lehetővé, hogy ha kint az idegenben bárhol panaszkodunk, mindenütt sze­münkbe vágják azt, hogy : ti se vagytok külömbek. A magyar kisebbségi problémáknak a tragikuma épen ez ; ezért nem tudunk mi teljes súllyal fel­lépni, azért nem vesznek bennünket s ezért nem veszik külföldön a mi nemzetünket e tekintetben komolyan, mert hiszen az egész világ abban a köz-

Next

/
Thumbnails
Contents