Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. évi november hó 13-án, pénteken. 129 pektálnunk kellett, t. í. azt, hogyha a politikai hatalomhoz nyulunk először, akkor idegen fegyverekkel találjuk magunkat szemközt, lehetett efölött vitatkozni. Széchenyi István és Kossuth Lajos elindulhattak más és más utón, a jóhiszeműség dicsérete és dicsősége mindakettőt megilleti. Ma azonban már nem lehet vitázni azon, hogy előbb a nemzetnek szociális hatalmát kell-e biztosítani, vagy politikai hatalmát. Ma már magunkra maradtunk. Ami hatalmunk van gazdaságilag, amit szociális erőnek, kincsnek, vagyonnak nevezhetünk, az ami maradt, a miénk, a mi kizárólagos rendelkezésünk és szuverenitásunk alatt áll, legalább a lehetőségek szempontjából. Ma arra van szükség, hogy a nemzet számára és a polgárság számára a politikai hatalmat szerezzük vissza, a jogok teljességét és egyenlőségét, hogy a nemzet akaratától függővé tétetvén a hatalmi rendszer, ne engedtessék meg más, mint hogy csak jót cselekedjék. Az angol alkotmányról szokás azt mondani, hogy az olyan alkotmány, mely szerint senkinek, aki hatalmas, sincs megengedve más, csak az, hogy jót cselekedjék. Mi is ezt a politikai rendszert akarjuk megvalósitani és csak akkor, de csak akkor jutunk el oda, hogy minden más problémával is foglalkozzunk, hogy foglalkozzunk az adóztatás kérdésével. Hát vájjon ez a hatalmi rendszer fogja az adózás kérdését igazságosan, becsületesen és erkölcsösen rendezni, ez a rendszer, amelynek minden létalapja az, hogy az az adórendszer legyen meg, amely meg van ? Hiszen a mai hatalmi berendezkedés minden ereje az, hogy minden dolgában végső ok gyanánt csak a fegyverekre és a rendőrei számára tud hivatkozni, létalapja pedig az, hogy folytatni akarja a régi idők igazságtalanságait, legalább is 1914 augusztus elsejétől kezdve, hogy : ti 910.000 család, ti tartoztok adóval, véradóval, ti tartoztok a világon mindennel. A kormány ezt a rendszert akarja fentartani, mert egész berendezkedése az, hogy a háború számláját csak a millióknak, a dolgozóknak, a kis vagyonuaknak kelljen kifizetni, miután a háború vérszámláját is ezek fizették. A második az, hogy ne legyen földreform. Ez tulajdonképen a kormányzati programm. Fizessenek mindent a kisemberek milliói és ne legyen földreform. Minden ezek körül a kérdések körül forog. Itt van pl. az oktobrizmus kérdése. Az oktobrizmus kérdése is a körül forgott, hogy legyen, vagy ne legyen földreform. Mint méltóztatnak látni, az igen t. kormány nem nagyon kényeskedik, ha a szovjettel kell szóba állnia. A hatalom reprezentánsai nem nagyon kényesek, amidőn arról kell határozniuk, hogy leüljenek Csicserinnel az orosz szovjet reprezentánsával, nem nagyon kényesek és a kommunizmusban érdekeltek, a kommunizmusban bűnösek közül is számtalanokat engedtek be ide az országba bántódás nélkül. Igen könnyű szivvel adta ki a kormány annakidején a kommunista bűnösöket is, szóval mindenkivel szóbaáll, mindenkinek mindent megbocsájt, csak az úgynevezett oktobrizmusnak nem és Károlyi Mihálynak nem bocsát meg semmiképen. T. Nemzetgyűlés ! Itt van Bethlen István gróf. Bethlen István gróffal együtt voltunk kint Bécsben emigrációban. Annakidején beszélgetés közben mindennapos szavajárása volt az, hogy azokban az időkben legbűnösebb nagyatádi Szabó István, mert ha ő nem szállitotta volna Károlyi Mihálynak a magyar földmives nép erejét, Károlyi Mihálynak lehetetlen lett volna a maga rendszerét megalkotnia. Midőn engem a kommunizmus megbukása után hazaküldtek — elsőnek jöttem közülök haza — azért küldtek haza, hogy Nagyatádi helyébe utódot keressek, mert — mint Bethlen István gróf mondotta •— nagyatádi Szabó István örökké érdemetlenné vált arra, hogy a magyar politikában | még egyszer részt vegyen, tehát helyette kell egy más ember és hogy ismerünk-e valaki ilyent. Engem akkor nyilt paranccsal elküldtek, — autó és minden rendelkezésemre állott — hogy menjek el Sokoropátkaihoz. (Propper Sándor : Szóval Sokoropátkai Rupert bűne !) Mégis amikor később nagyatádi Szabó István, azon idők legnagyobb bűnöse, hajlandó volt az.ő érdekeiket szolgálni már nem akarták mozdonyban megsütni — mert mint méltóztatik tudni, erről is szó volt — nagyatádi Szabó István becsületes ember lett, nagy hazafi lett, ő lett a szikla-párt vezére, amelyre ezt az országot épiteni kell. És épiteni kellett első sorban nagyatádi Szabó Istvánnak. De igy vannak a többiekkel is, Mayer Jánossal stb., sőt igy van Bethlen István gróf magamagával is, mert hiába volt azoknak az időknek szintén aktiv tényezője és reprezentánsa, a székely nemzeti tanács elnöke, megbocsátott magának, megbocsátott annak dacára, hogy amikor a kormány kiadta a maga kiáltványát, hogy októberi alapon áll, ezt a kormányt támogatta. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, itt a parlamentben is kijelentette, hogy igenis ő is az októberi elvek alapján áll, mert ezekben az elvekben nincs semmi rossz, csak épen az, — ami gonosztett is volt — Tisza István gróf meggyilkolása. De hát ki azonositja magát ezekkel, azt hiszem, maga Károlyi Mihály sem. Minden arra megy ki ebben az országban, hogy itt mindenkinek szabad lélegzenie, még a kommunisták is visszatérhetnek, őket is amnesztiával fogadják, csak egy pártot és egy embert, Károlyi Mihályt nem tűrik és Károlyi Mihály hulláján is azért tobzódnak, mert mindig és folyton az ő földreformprogrammjától remegnek. Nekem nem lehet hivatásom, hogy Károlyi Mihályt védjem, hiszen abban az időben én is azok közé tartoztam, aki életem kockáztatása árán is szembeszálltam vele. Az én testemen még ma is megvannak a sebek nyomai azokból az időkből, mert azokban az időkben is minden rendbontással és minden gazsággal szembenálltam és azzal a kis sajtóhatalommal, amely kezemben volt, szembeszálltam magával Károlyi Mihállyal is, rezsimjével is. Megpróbáltak elhallgattatni, de nem ugy, mint ahogyan a mostani belügyminister ur teszi, hogy t. i. betiltottak volna, hanem szép szóval beszélgettek arról, hogy vájjon érdekem-e nekem, hogy ilyen élesen állást foglaljak ez ellen a rendszer ellen, mikor ez a rendszer nekem vasúti szabadjegyet is adhatna és talán családomnak is szüksége lenne arra, hogy olcsó szövetet és cukrot kapjon. Ilyen eszközei voltak annak a rendszernek. De a földreform kérdése az, amely izgatja őket, amiért egy embert örökre és véglegesen halottnak, hazaárulónak nyilvánítanak, mindennap tipornak és ő évek óta némán tűri ezeket az üldöztetéseket. Mondom, nekem nem érdekem, hogy azokat az időket védjem, de aki egy cseppet objektiv tud lenni, annak tudnia kell, hogy az az október nem volt forradalom, az az október egy összeomlásnak a következménye volt, egy vaccum, egy üresség volt, amely vacuumot valakinek be kellett tölteni. Ha ezt a vacuumot betölti gróf Bethlen István, vagy Rakovszky Iván, vagy betöltik azok, akik elszaladtak, ezeknek a sorsuk is a történelmi logika kérlelhetetlensége szerint az lett volna, ami volt Károlyi Mihálynak és társainak, hogy azt a szörnyű nagy összeomlást és az azt követő áradatot nem tudták fentartani, vagyis nem tudták megoldani azt a legnagyobb ploblémát, amit az előttük hatalmon levők sem oldottak meg : nem tudták az országot megmenteni. Beszélnek itt arról, hogy az ország határán nem álltak meg, nem védelmezték meg az országot, hanem felbomlasztották csapatainkat. Milyen I szörnyű igazságtalanság 1 Mikor még forradalom NAPLÖ. XXXVI. iö