Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-465
110 A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. nyomdászegyesület működését felfüggesztették, vizsgálatot indítottak ellene, heteken, hónapokon keresztül milliókra menő kárt okoztak az egyesületnek. Mikor azután elrendelték a szavazást, amikor fel akarták szabadítani a munkásokat a szakszervezeti terror alól, akkor kétségbeesve kellett látniok, hogy a tagok 100°/o-a vagy legalább is 99°/o-a a régi vezetőség mellé állott és talán csak egy százalék volt az, amely nem a nyomdászokból, hanem sztrájktörőkből és hasonló egyénekből állott s amely ilyen módon akart érvényesülni. A kérdéseket tényleg igy kell ide állitani, le kell vetkőztetni azokat és akkor máskép néz ki az egész dolog. Egy másik borzasztó vád, amelyet a t. képviselő ur emiitett, az, hogy a szakszerve?etek tulajdonképen védekeznek a tagok ellen azzal, hogy háromévenként akarnak közgyűlést tartani, bár ezt csak egy egyesületnél tudta megállapítani, a n3 r omdászoknál, hiszen a többi egyesületeknél mindenütt csak két évet talált, többet nem tudott megállapítani. Nézzük hát meg ezt a kérdést is, hogyan áll. Aki ismeri az ilyen egyesület szervezetét, tudja, hogy az helyicsoportokra tagozódik, amelyek az illető városokban vagy az illető ipartelepek székhelyén alakultak. Ezek a hetyicsoportok önálló működést fejtenek ki, alapszabályaik szerint minden hónapban taggyűlést kell, illetve kellene tartaniok, ha ezt a hatóság engedélyezné, és nem tiltaná be. Minden hónapban kell tehát taggyűlést tartani, minden hónapban joga van a tagok többségének — ha azt kívánják — a vezetőségnek bizalmatlanságot szavazni és új vezetőséget választani. Minden taggyűlésen joga van minden tagnak indítványt tenni, amelyét azután a központi vezetőséghez tartoznak megfelelő elbírálás céljából átküldeni. Joga van az illető taggyűlésnek az összes helyicsoportokhoz körlevélben fordulni, amelyben egy indítvány elfogadását javasolja, s amelynek többségéhez kéri a tagok hozzájárulását. Ezek az egyesületek, ezek a helyicsoportok minden évben közgyűlést tartanak, amelyen a vezetőség nyilvánosan tartozik beszámolni, az ellenőrök a pénz kezeléséről nyilvánosan teszik meg jelentésüket. Tessék erre vonatkozólag megkérdezni valamely vidéki rendőrhatóságot vagy szolgabiróságot, amelyek részéről résztvettek ilyen üléseken : hányszor voltak ott, amikor felolvasták az egyes tételeket, hogy mennyit adtak ki, és hogyan szavaztak, kézfelemeléssel, vagy más módon adva kifejezést tetszésüknek vagy nemtetszésüknek a zárszámadás felelt, hogyan történt meg az egyesület vezetőségének választása a tagok kívánságának megfelelően vagy kézfelemeléssel, vagy — amennyiben véleményeltérés volt — titkos szavazás utján, szavazólappal. Ezek a helyicsoportok minden két évben tartanak egy úgynevezett országos küldött-közgyűlést, amelyet küldöttközgyűlésnek neveznek azért, mert az alapszabályok rendelkezéseinek megfelelően minden 200 tag után egy küldöttet, minden további 300 vagy 400 tag után még egy küldöttet választanak, akik azután összejőve, tényleges megbízatásuk alapján a tagok összességét képviselik. Ezekről mondja a képviselő ur, hogy nem tartanak olyan taggyűléseket, mint amilyeneket a társadalmi egyesületek tartanak, ahol" minden tag összejöhet és véleményét elmondhatja. Igen t. elvtársaim, illetőleg igen t. Nemzetgyűlés! (Élénk derültség. — Patay Tibori Otlhon érzi magát!) Na, nem baj. (Bartlios Andor: De bizony baj! Nem vagyunk elvtársai ! — Zaj. - Elnök csenget.) Nekem többször kell igy beszélnem, ezért volt a tévedés ! Ha az egyik vagy másik szervezet tagjai igy akarnának össz&jönni, az ilyen gyűlést csak nyáron lehetne megtartani s akkor ki kellene menni a Rákos mezejére, s az államvasutaknak különvonatot kellene beállítani, de még el se lehet igy képzelni komoly tanácskozást, hiszen például a vas- és lémmunkások egyesületének 30—40 ezer tagja van. Meg lehet-e tehát kivánni valakitől, hogy azért, mert egyesületi tag el kell mennie a Rákos mezejére és két hónapon át olt tanyáznia, hiszen a demokrácia ilyen értelmezése szerint minden tagnak joga van hozzászólni a kérdésekhez. Ez a legantidemokratikusabb megoldási mód lenne, amely ellen a leghatározottabban állast kellene foglalni, mert ha ezt túlzásba viszem, akkor azt kell mondanom : milyen jogon tanácskozunk mi itt ? Mi is csak ilyen közvetett választás alapján tanácskozunk itt. Hívjuk össze akkor Magyarország összes lakosait a Rákos mezejére és ott hozzuk a törvényeket. (Zaj. — Kuna P. András 1 : Az egészen más ! Ott nincs szakszervezeti terror !) Én nem követem ezen az utón képviselőtársamat (Kuna P. András : Előre ki van adva mindenkinek, kire szavazzon ! Kész szavazattal mennek már oda !) Elnök; Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Pikler Emil : Kuna bácsi, nem mindig borban az igazság! — Kuna P. András: Néha a Dob-utcában is van 1) Peyer Károly : A helyi egyesületek, amelyeknek csak Budapesten vannak tagjai, természetesen tagjaikat hívják össze megbeszélésekre, gyűlésre és itt megvan a lehetőség arra, hogy kifejezésre jusson minden egyes tagnak is a véleménye. De ugyanez a jog megvan a helyi csoportban is, ahol a küldöttválasztás körül — mondi atom, mert gyakorlatból ismerem a kérdéseket — némelykor igen éles harc fejlődik ki és hetekig tartó agitáció előzi meg azt, hogy melyik küldött választassék meg a közgyűlésre, milyen utasítással, milyen megbízatással menjenek oda és milyen indítványokat fogadjanak el. Aki tehát igy akarja beállítani, az rosszul ismeri ezt a kérdést. Azzal a ténnyel, hogy háromévenként van közgyűlés, nem lehet ezt a kérdést ilyen ferdén beállítani. Mert mi a helyzet? Egy ilyen közgyűlés megtartása nagy összegekbe kerül. Méltóztassanak egyszer ceruzát venni a kezükbe és kiszámitani, hogy ha csak 100—150 küldött jön is össze — mint ahogy a legtöbb helyen az a gyakorlat, hogy 100—150 küldött van egy ilyen küldöttközgyűlésen — és ha három napig tart egy ilyen országos tanácskozás, vagy tartson csak két napig, ami a minimum ahhoz, hogy bizonyos ügyeket komolyan el lehessen bírálni, akkor is ez öt napot jelent, amelyre a legjobb számítás mellett is három munkanap esik. Senki sincs abban a helyzetben ma, és nem volt a múltban sem, hogy munkabérét feláldozza, joggal tart tehát igényt arra, hogy az ezen tevékenységéből kifolyólag őt munkabérében ért kárt megtérítsék. A fáradságot úgysem lehet megtéríteni, azt úgysem kéri senki sem. Tessék ehhez hozzászámítani a vasúti költségeket, tessék hozzászámítani a szállodai költségeket, az étkezést, és akkor ki fog jönni egy, a mai viszonyok között nagy összeg ; tessék ezt 150 nel megszorozni s akkor mindenki rájön arra, hogy egy ilyen közgyűlés megtartása 1Ó0—150 milliójába kerül az egyesületnek. Erről van szó. És amikor a belügyministerium tévesen arra az ismertetett álláspontra helyezkedik, akkor nem az egyesületek és nem a tagok érdekeit kívánja szolgálni, hanem ezzel a burkolt formával kárt akar okozni az egyesületeknek, ezzel a burkolt formával olyan terheket kivan az egyesületekre rakni, amely terheket ők nem birják el, vagy amelyeknek ha eleget lesznek, ez a tagokra ujabb megterhelést jelent, ami ellen, ugy tudom, itt mindig nagyon szoktak tiltakozni. Ha valaki gyűjteni mer erre a célra, azt rendőrhatóságilag megbüntetik, ha pedig az egyesületek tagdíjait használják fel erre, akkor legközelebb akad valaki, aki
