Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-465
108 A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. nyilvánosak. Ha a bizottsági ülések nyilvánosak volnának, nagyon sok képviselő elszánná magát arra, hogy ott is felszólaljon, miután ugyanez a nyilvánosság van részére biztosítva, mint aminő itt a nemzetgyűlés tanácskozásain számára biztosíttatik. (Erdélyi Aladár: Akkor ott is népszerüséghajhászás lenne ! — Zaj.) Nagyon sok képviselő igy fogja fel a dolgot és azt mondja : minek vitatkozzam a bizottságban, nincs annak semmi értelme, hiszen nem vesz tudomást senki arról, amit én ott mondok. (Erdélyi Aladár : Elég szomorú, ha igy gondolkoznak !) Sőt voltak már esetek, — konkrété tudnék rá hivatkozni — amikor megtörtént, hogy benn a bizottság ülésén valaki valamely felfogásának adott kifejezést, a sajtónak azonban egészen más információt adott le. A mai rendszer mellett tehát megvan annak a lehetősége, hogy valaki a bizottságban mást mondjon és a sajtónak is mást adjon le, miután erre semmiféle kontroll és ellenőrzési lehetőség nincs. (Erdélyi Aladár : Van rá eset, amikor az ember semmit sem mond, és a lapokban mégis olvassa a nyilatkozatát ! — Kabók Lajos : Sok minden megtörténik a túlsó oldalon ! — Zaj.) Látom a székesfővárosnál, hogy a közgyűlések kéthetenként tartatnak, de ezeken a kéthetenkénti tanácskozásokon az ügyeknek egész nagy tömegét intézik el, úgyszólván pár óra alatt, jóllehet némelykor ott is milliárdokra menő nagy összegekről kell határozni, vagy pedig elvi jelentőségű nagy kérdésekről kell dönteni. Ott azonban a kérdések megelőzően bizottságokban letárgyaltainak. A bizottságokban tisztázódik a felfogás és a plénumba már vagy ugy kerül az ügy, hogy senki sem szól hozzá, miután a bizottságokban a megállapodás már létrejött, vagy pedig, ha felszólalnak is, minden párt részéről legfeljebb egykét szónok szólal fel, hogy pártja álláspontját a kérdésben precizirozza. Ez történik a külföldön is. (Halász Móric : Ez volna jó itt is !) A külföldön is van szigorított házszabály, amelyre önök hivatkoztak, amikor az uj házszabályt megcsinálták, de nem vették át azokat az egyéb kellékeket, amelyek a parlamentarizmushoz tartoznak, hanem csak azt vették át, ami önöknek kellemes és tetszetős volt. (Halász Móric : Miért nem jöttek be a bizottságba ?) Nem vették át a külföldi parlamentarizmus rendszerét először is a választás tekintetében. Mert én elfogadom ezt a házszabályt, ha az általános, egyenlő és titkos választójog" alapján választott nemzetgyűlés alkotja meg, s ha a pártokkal egyetértésben hozatnak meg ilyen rendelkezések. Ebben az esetben én a magam részére ezt kötelezőnek elismerem. De mindaddig, amig nyilt választójog alapján összeült nemzetgyűlés többségi alapon, a mi távollétünkben hoz ilyen rendelkezést, csak nem kívánhatja senki sem, hogy mi ezt a házszabályt magunkra nézve messzebbmenően kötelezőnek elismerjük, mint amennyire a törvények erre bennünket köteleznek. (Halász Móric : De igen, kötelesek elismerni !) Csak annyiban vagyok köteles, amennyiben ezt a törvény ránk nézve kötelezőnek kimondja. (Halász Móric : Nem a törvény, hanem a házszabály !) Senki sem kényszeríthet! rá politikai felfogásomra, hogy én ezt a rendelkezést jogosnak, helj-esnek és rendben lévőnek tekintsem. (Pikler Emil : Kényszerhelyzetben kénytelenek vagyunk alkalmazkodni hozzá !) Ezek a bajok azután jelentkeznek a törvényhozásban és az életben is, mert a képviselők nem érezvén választóikkal szemben a felelősségnek azt a fokát, mint amelyet a külföldön érez egy képviselő, sokkal könnyebben szánják rá magukat bizonyos kérdésekben az állásfoglalásra, mintha tudnák, hogy mit szólnak hozzá a választók. A külföldön, amikor valamely ügy tárgyalás alá kerül, minden képviselő azt gondolja magában, mit szólnak ehhez a választók, es nem egy esetet tudok, amikor a képviselő bizonyos javaslatokkal kiment a kerületébe és kikérte választóinak a véleményét, hogjr meggyőződjék róla, milyen felfogást vallanak a választók, (Meskó Zoltán : Mindig ezt teszem 1) és mi az, amit ők helyesnek, jónak tartanak. Nálunk a képviselői beszámológyülésekhez is külön miniszteri protekció kell, ezt is ugy kell kitalpalni egyikmásik képviselőnek, és pláne, ha még egy másik pártjabeli képviselő is el akarja kisérni, hogy u. n. kettős i/gatast kövessenek el, — mint ahogyan ezt a belügyministeriumban műnyelven mondjak — akkor különösen borzasztó nagy szerencsétlenség történik nálunk. Nem látom, hogy a külföldön ezt olyan nagy szerencsétlenségnek tartanák. Amikor pl. Londonban jártam, láttam, hogy a szobor egyik oldalán egy kommunista szónokolt, és aki arra ment és akarta, meghallgatta, aki nem akarta, nem hallgatta meg, a másik oldalon pedig az Üdv Hadseregének bandája játszott és i>yüjtötte a híveket az ő felfogásának. Ez az ország azért egészen jól él, megvan a politikai szabadsága, (Halász Móric : Angliában lehet is !) és senki nem érzi magát befolyásúivá, csak nálunk próbálnak mindent paragrafusokba, szabályokba, törvényekbe, rendeletekbe szedni. Ez egy bizonyos átok, amelyet örököltünk abból az időből, amikor 48 után a cseh beamterek tömegei jöttek ide (Ugy van! a szélsőbaloldalon.J, akik idehozták ezt a sok szabályt meg Verordnung-ot s amikor ezeket a beamtereket felváltotta a magyar zsentri .osztály, akkor ezeket a Verordnung-okat mind átfordította magyarra és alkalmazta ugy. ahogyan ma alkalmazzák őket. A Bach-korszak öröksége ez, amely itt maradt, és ezt kellene valamilyen módon innen kiküszöbölni; ne akarjanak itt mindenre paragrafust csinálni, hanem hagyják az életet szabadon fejlődni. De nemcsak a politikai életben van ez igy. méltóztassék megérteni, hanem minden egyes gazdasági kérdésben próbálnak nálunk szabályrendeletet csinálni. Ha. pl. négy mosogató, vagy sikálóasszony kiáll egyszer a piacra, akkor másnap nyomban megjelenik a szabályrendelet, hogy a négy sikálóasszonynak milyen sorrendben kell jelentkeznie, mik az ő jogaik, szabályaik, és azután letárgyalja ezt a közjogi, közalapítványi, erdőgondnoksági, vízszabályozási meg a himlőoltási és a többi bizottság, és megállapítja, hogy nincs-e abban valami nagy sérelem valaki ellen. Ez a mi hibánk. Próbáljon valaki Magyarországon iparengedélyt, vagy csak valamelyik piacon standot szerezni magának, az megemlegeti ezt a nagy rendet, amely Magyarországon van ; a legtöbb ilyen embernek már az eljárás folyamán elmegy a kedve, mert meggondolja, hog} r ha igy kezdődik és ilyen nehézségekkel kell neki megküzdenie az életben, mi lesz még ezután. Próbálja meg valaki, hogy egy ipartelepet létesítsen valamelyik vidéki városban ; meg fogja látni, hogy milyen nehézségekkel van ez nálunk egybekötve, hogy milyen körülményes, amig a közigazgatásnak, a rendőrségnek, az iparfe!ügye!őségnek, meg nem tudom, kiknek a jóindulatát megnyeri. Emlékszem, hogy volt az Alföldön egj^ nagyon hires város, — olyan mindegy, hogy melyik, mert mindegyik egyforma — ahol évekkel ezelőtt egy vállalkozó nagy kendergyárat akart építeni, s akkor ez ellen a város tanácsa a legélénkebben tiltakozott azzal az indokolással, hogy nem szabad oda kendergyárat épi eni, mert megdrágítja a napszámot. (Esztergályos János : Az ottani nagybirtokosnak ! — Halász Móric : Csakhogy abban a városban nincsen nagybirtok ! Én tudom, mert odavaló vagyok !) Ez a felfogás azután kifejezésre jut az élet különböző terein, és kifejezésre jut itt is, mert a
