Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-463

A nemzetgyűlés 463. ülése 1925. évi november hó 10-én, kedden. 5 rádupláz magukra az állapotokra. Nem a jelenlegi pénzügyminister ur adta ki ezeket, hanem az elődje. Az 1000. sz. pénzügyministeri rendelet, amely 1922-ben adatott ki, 4., 5. és 6. §-aiban ugy intézkedik, hogy világosan áttöri, félrelöki a törvénynek azt a rendelkezését, hogy 1000 holdon felül minden birtok földben köteles leróni a vagyonadóját vagyonváltsággal. Ez a rendelet egyszerűen félrelöki a törvénynek imperativ rendelkezését és 1500 holdig kivételt statuál. Egészen uj törvényt hozott hirtelenében a pénzügyminister ur, mely ugy rendelkezik, hogyha a földtulajdonosnak három gyermeke van, akkor csak azt a bizonyos 7 és y

2 mázsát kell lefizetnie a régi földtulajdonosnak. Hogy ez világos felbontása és megszegése a törvénynek, a vitán felül áll. Ezzel tisztában van a pénzügyministerium is. (Szakács Andor : Vád alá kellene helyezni !) Ezért és a következő rendeletéért is. De a jelenlegi rezsim szociális érzékére jellemző, ez a megható lágyszivüség egy pénzügyminister részéről. Megesett a szive az 1000 holdnál nagyobb birtokkal rendelkező háromgyermekes apákon. (Kiss Menyhért : A nincsteleneken nem esik meg a szive ! A nyolcgyermekes cselédeken sem !) Az 1000 holdnál nagyobb birtokosoknak, a szegényeknek, ha három gyermekük van, vissza kell adni az állami vagyonváítságot 75% erejéig. Erre egyszerűen rendeletet hozott a pénzügyminister ur. Jószivüségi rohamot kapott és rendeletet adott ki (Dénes István : Szívbajosok a pénzügyministerek állandóan !) és ami jövedelem igy hiányzik az államkasszából, azt majd behajtják a 10 holdon aluli három és nyolcgyermekes apákon. (Szakács Andor : Akiknek nincs semmijük !) Akinek meg semmije sincs, az majd fogyasztási adóban, cukor árában megpótolja. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kiss Menyhért : Forgalmi adóban majd behozza !) A másik ministeri rendelet talán még flagránsabb, ott még nagyobb mértékben megy a játék. Ez az 1451. számú pénzügyministeri rendelet, — ugyancsak 1922-ben kiadva — amely szerint megengedi a pénzügyminister, hogy a nagybirtok vagyonváltságából levonják azt a terülelet, amelyet a földreform biróság 1922 április 30-ikáig a rendes és közönséges földreform kapcsán már előzőleg igénybe vett. (Halász Móric : Hát az csak természetes !) Hát hogy volna természetes ? Ez világosan ellentétben áll a törvénnyel : a törvény az azutáni birtokokról, az azutáni esetekről beszél, nem az előzőkről 1 Természetes : egy magyar középbirtokos képviselőtársam mondja ezt. Nem természetes a középbirtokosság szempontjából, a kisemberek szempontjából pedig még kevésbé természetes ! Mert én és a többiek, városi emberek, 100%-ig lefizettük készpénzben a vagyon vált Ságunkat. A középbirtok ? Az is megfizette készpénzben 100%-ig a vagyon váltságát. Aztán jött a földreform, elvette a középbirtokoknak mondjuk 10—20%-át földreform címén, de azokra nincs törvényes rendelkezés, amint a nagybirtokra sincs. A pénzügyminister szive nem esett meg a középbirtokosokon, nem engedte meg, hogy a földreform céljaira igénybe vett földjeiket be tudják az állami vagyonváltságukba. Ezt legyen szives, t. közbeszóló középbirtokos képviselőtársam, tudomásul venni ! Egyáltalában kell, hogy végre az egész magyar középosztálynak felnyíljon a szeme és szabadítsa fel gondolkozását a latifundiumok járszalagjától. Ugy van ! balfelől.) Határozott választ kérek a t. pénzügyminister úrtól, meri-e tovább vállalni a politikai felelősséget azért, hogy életben tart ilyen flagránsan törvényellenes s az állam érdekeit nagyban veszélyeztető és károsító pénzügyministeri rendeleteket. A második rendelet 10.000 hold számra adja vissza a nemzeti ajándékot a latifundiumnak. Hajlandó-e tehát a pénzügyminister ur rövidesen, még pedig holnap belenyúlni ebbe a kérdésbe és megtalálni az eszközöket arra, hogy a latifundiumok adják vissza ezeket a törvénytelen rendelet folytán ajándékba kapott földeket a magyar államnak (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.), mert a szegény magyar államnak ezekre szüksége van. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dénes István : Meg is buktatná az Omge. rögtön !) T. Nemzetgyűlés ! így pocsékolják el a tönkrement magyar állam utolsó pénzügyi tartalékát, egyszerűen azért, hogy a nagybirtokot a földreform alól mentesítsék. Ezt az állításomat statisztikai számokkal is tudom bizonyítani. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Ugyanis a Földbirtokrendező Biróság folyó évi június hó végéig az igénylőknek itéletileg juttatott összesen 766.000 holdat. (Szeder Ferenc : Link szám í) Papíron. Kérem, én jóhiszemű ember vagyok, én ezt blindre elhiszem. (Kiss Menyhért : Ellenben megyék vannak, amelyekben semmit sem adott !) Erre körülbelül 20%-ot elvettek a középbirtokból, mondjuk 166.000 holdat. A nagybirtokból tehát eddig csak 600.000 holdat vettek el. (Dénes István : Hát hol vannak a kis zsidók ? Azokét mind elvették !) Azt is belevettem ; van szivem, én a nagybirtok javára bőven számitok. De a t. pénzügyministerium kimutatása szerint a nagybirtok által leadott 600.000 holdból el kell vonni azt a 314.000 holdat, amelyet a biróság az állami vagyonváltság földekből vett igénybe. Mit látunk tehát ? Azt, hogy a földreform egyáltalában csak 286.000 holdat vett el a nagybirtok sajátjából június végéig, vagyis a hét millió katasztrális holdnyi nagybirtoknak, nem tudom, három-négy vagy öt percentjét, valami kis elenyésző tört számát. Erre mondja Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár ur és erre mondja a kisgazdáktól igazságügyministeri államtitkárrá tett Neubauer t. képviselőtársam, hogy itt az ideje, hogy a földreformot nyugvópontra hozzuk, (Derültség a balés a szélsőbaloldalon.) hogy annak ebben az évben a végére jutottunk, most már le kell zárni a földreform eljárást, most már teljesítette hivatását a magyar földreform. (Pikier Emil : Az ő szénájuk már rendben van !) Kérdem a nemzetgyűlésnek azokat a tagjait, akik már az előző nemzetgyűlésben is benn voltak, hogy ezzel a szándékkal szavazták-e meg a földreformot? Kérdem a kisgazdákat, ez volt-e Nagyatádinak intenciója? (Szakáes Andor : Hol vannak már azok az intenciók !) A földreformtörvény bevezető részében ott van, hogy : »célja a magyar föld igazságosabb megosztása«. Hát, igy néz ki »a magyar föld igazságosabb megosztása?« És kérdem a kormányt, magát a nemzetgyűlést, és főleg az előző nemzetgyűlésben is benvolt tagokat, hogy, amikor a vagyonváítságot egy idealista, genialis magyar pénzügyminister elképzelésére megszavazták, az az intenció vezette-e őket, hogy az erre a szent célra megszavazott óriási állami vagyon igy elkallódjék? Abból a célból szavazták-e meg, hogy a latifundiumnak visszaajándékozzák azokat a földeket törvényszerű rendeletekkel? (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A pénzügy min ist eriumnak azok a tisztviselői, akiket a sors azzal vert meg, hogy a vagyonváltságföld kérdésével foglalkozzanak, már idegbetegek lettek attól a szizifusi küzdelemtől, amelyet folytatniuk kell a latifundium körmönfont kibúj ási törekvéseivel és a Földbirtokrendező Biróság érzéketlenségével. (Ugy van! balfelől.) Az ellenzék el van határozva, arra hogy ezeket az állapotokat egyszerűen nem tűri tovább. (Ugy van ! balfelől.) Vagy közbe fog nyúlni a kormány