Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-451
90 A nemzetgyűlés 451. ülése 1925 De bátor vagyok felhívni a népjóléti minister ur figyelmét, amikor idevonatkozó határozati javaslatot is terjesztek be, arra is, hogy nem elégséges a népbetegségek elleni védekezés csak ugy, ha felállítunk egy Országos Közegészségügyi Intézetet, hanem ezt minél szélesebb körre kellene kiterjeszteni. Nem mondok ujat akkor, amikor hangoztatom azt, hogy ha külföldön az ember megfordul a pályaudvarokon, a postaépületekben vagy olyan helyeken, ahol a polgárok és munkások nagyszámban gyűlnek össze és ahol ügyes bajos dolgaik elintézése miatt hosszabb-rövidebb ideig várakozniuk kell, képes ábrázolatoknak egész tömege van kifüggesztve, amely képes ábrázolatok mind azt mutatják, hogy az egészségügy javítása érdekeben miket kell tenni és minden ilyen képes ábrázolat, minden ilyen grafikon, minden ilyen fénykép, amelyet kifüggesztenek ezekpn a tömeg-gvülekezö helyeken, élénk agitációval felveszi a küzdelmet a babonák ellen. Aki ismeri a magyar közegészségügyi viszonyokat, aki tudja, hogy a csecsemőgondozás terén ma is a babonák egész tömege él épen a magyarság lelkében, aki tudja, hogy miféle babonákkal tulterhelten nevelik fel, vagy teszik tönkre a magyar csecsemőket, annak igenis súlyt kellene helyeznie ezekre a kérdésekre és az egész országot behálózva, az egész ország minden ilyen tömeghelyét el kellene látnia a népjóléti minister urnák ilyen képes ábrázolatokkal, nyomtatványokkal, grafikonokkal és fényképekkel, amelyek mind ható eszközei az egészség javításának, De arra is kellene törekedni, hogy azt a csenevész intézményt, amely itt régen megvolt, és amelyet a kurzus közegészségügyi vívmányaként sikerük visszafejleszteni — értve ezen a Társadalmi Muzeumot — dotálja a népjóléti minister ur megint annyira, hogy legalább lelket tudjunk adni ennek az intézménynek és necsak társadalmi utón, tudjuk ezt az intézményt fentartani - ahogy ma fentartják, — hanem lehetővé tegyük ennek a Társadalmi Múzeumnak, hogy programmját megvalósítsa, amelyet régebben a háború alatt vagy előtt tűzött ki céljául, nevezetesen, hogy vándorkiállításokkal, vándormuzeumok I elállításával városról-városra járva, csináljon propagandát a közegészségügy javításának. De oda is kellene hatnia a népjóléti minister urnák, hogy különösen a falun élő vezetőemberek oktatásánál, akik hivatva vannak a községben a maguk intellektusánál fogva irányt szabni a kultúrának, — értem a papokat, tanítókat, jegyzőket, — már a jegyzők kiképzésénél, már a tanitóképzőintézetekben, a papi kiképzés alkalmával kellő gond fordittassék a közegészségügyi intézmények tanulmányozására. Mindezeket valóságos közegészségügyi orvosokká kellene kiképezni, s legalább is az első segélynyújtás kérdésével ezeknek a papoknak, tanítóknak és jegyzőknek tisztában kellene lenniök, mert hiszen — sajnos — még sokáig fogunk eljutni odáig, amikor Magyarországon minden községben orvos lesz és az orvosoknak olyan eszközök állanak majd rendelkezésükre, amelyekkel lehetővé válik számukra egészségügyi és betegségi kérdésekben a gyors intézkedés. Szólhatnék meg e kérdéssel kapcsolatosan arról a pusztításról is, amelyet a numerus clausus intézménye okozott a magyar egészségügynek. A numerus clausus kérdésével most bővebben foglalkozni nem kívánok, tisztán csak annyit említek meg, hogy ahhoz, hogy a magyar egészségügyet helyreállítsuk, hogy a népjóléti minister ur megvalósíthassa azt a programmot, amelyet tegnapi beszédében kifejtett, annak az ő egyik gondolatának továbbfejlesztése feltétlenül az kell, hogy legyen, hogy a numerus clausus törvényét a magyar törvénytárból kiküszöböljék, hogy äz orvosképzést szabaddá tegyék, s évi október hó 21-én, szerdán. hogy a szabad versenyen alapuljon az orvosoknak a gyakorlati életben való elhelyezkedése. Ha ez megtörténik, akkor ezzel is nagyot segítettünk a magyar közegészségügyön. Amikor így a magyar közegészségügy javitásán fáradozunk és egy uj intézmény felállításával is ezen kívánunk segiteni, akkor még élénken él emlékezetemben a népjóléti miniszter urnák az a tegnapi mondása és a törvényjavaslat indokolásában is foglalt az a kitétel, amellyel hálát mond Washington és Franklin nagy nemzetének és rámutat arra, hogy a munkán alapuló nemes demokráciák kiépítése tette lehetővé, hogy a Rockefeller-alapítvány segítségével mi is ilj T en országos közegészségügyi intézethez jutunk. Ha a népjóléti minister úr nemcsak az indokolásban és tegnapi felszólalásában helyezkedett arra az alapra, amelyre helyezkedett, hanem a gyakorlati életben is igyekszik követni azt a szellemet, amety úrrá lett a Washingtonok és Franklinok nemzetében, ha azt a nemes demokráciára való törekvést,, amelyet hálásan eralit meg, mint az Egyesült-Államok demokráciáját, a törvényjavaslat indokolásában és tegnapi felszólalásában, igyekszik tőle telhetőleg megvalósítani ebben az országban is, akkor minden reményem meg van arra, hogy az országos kő/egészségügyi intézettel nemcsak egy új intézményt kapunk, — amilyen, ismétlem, elég van ebben a/, országban, — hanem tényleg tetteket is kapunk. S akkor a magyar közegészségügy nem szorul többé arra, hogy külföldi államok támogatásával nyerje el azokat a szolgáltatásokat, amelyeket el akar nyerni, s akkor nem leszünk rászorulva arra, hogy a magyar gyermekeket külföldre vigyük nyaraltatni, mert ennek az országnak életereje megadja a lehetőséget arra, hogy az egészségügy terén megtegyük mindazt, amit ennek az országnak szerencsetlen népe jogosan elvár és amit meg kellene kapnia. Amidőn tehát kijelentem, hogy bár bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt, de minden fillért és garast, ametyet a kormány a közegészségügyre fordít, hajlandó vagyok megszavazni, van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani lolvassa) : »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy az orvosképzés szempontjából feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a tudományegyetem orvosi karán tanszék állittassék fel a szociális egészségügy felállítására, amely tanszéken előadnák az ipari betegségek felismerését, az ellene való küzdelem és gyógyítás módszerét, továbbá az ipari balesetek gyógyítását. A nemzetgyűlés felkéri a népjóléti és munkaügyi minister urat, hogy a szociális egészségügyi tanszék felállítása végett lépjen érintkezésbe a vallás és közoktatásügjd minister úrral.« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) í Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Az előttünk fekvő javaslattal szemben azt tartom, hogy minden magyar embernek csak hálával lehet és kell gondolni arra, hogy a Rockefeller-alap egy igen fontos, nagy szükséglet kielégítésére — amint a javaslat indokolása mondja — fejedelmi áldozatkészséggel sietett segítségünkre. A nemzeti élő fizikum nagy érdekeinek nagy szolgálatába adatott nekünk ez a fejedelmi ajándék, adatott anélkül, hogy egyéb indítéka lett volna ennek az ajándéknak, mint az, hogy az emberi szolidaritás nevében akar segítségünkre sietni. Illik, hogy ezzel szemben a hála ünnepi érzésével foglaljunk állást és mondjuk köszönetet azért a nemes fejedelmi áldozatkészségért amellyel a Rockefeller-alap a szegén} 7 , a nyomorban sínylődő Magyarország segítségére siet. Nézetem szerint egyetlen magyar politikai párt sem maradhat el a hálaadók közül, s ez a magya-