Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-462

'À nemzetgyűlés 462. ülése 1925. évi november hó 6-án, pénteken, 399 léphessenek. Ennek azután az a szomorú következménye, — amint állami alkalmazottak nekem keservesen mondották — hogy számtalan esetben történtek olyan előléptetések, amikor nem a munkaképesség, nem a tuuás volt elbírálás tárgya és volt figyelembe véve, ,hanem a mindenkori alkalmazkodási képesség. Épen ezért én ennek a rendelkezésnek azt a részét, amely a hivatali főnököktől teszi függővé az előmenetelt, megváltoztál ni kivánom és az egész tisztviselői karnak, különösen az alacsonyabb szakon munkát végző tisztviselői karnak nevében kérem, hogy változtassák meg ezt és az állami alkalmazottak számára az egész vonalon végig törvényes intézkedéssel biztositsák az automatikus előléptetést. Az állami alkalmazottak elkeseredése az egész vonalon végtelenül nagy. A kormányzat — mint ők mondják — minden eszközt felhasznál arra, hogy az ő amúgy is keserű és sanyarú helyzetüket még keserűbbé, még nehezebbé tegye. Amikor a köztisztviselői karnak ezen életbeléptetendő rendezés tudomására jutott, felháborodott azon az igazságtalanságon, amely úgyszólván minden passzusában, minden szakaszában megnyilvánul a rendezésnek. Ilyen többek között a 40. §. amelyhen a megszállott területről kiutasitott tisztviselőkről van szó. Ez a rendelkezés ugyanis a következőképen szólf olvassa): »A Magyarországtól elszakított területeken állomásozott, de később Magyarország területére átjött állami és vármegyei tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak az elszakított területen a trianoni békeszerződés hatálybalépésének napjáig, vagyis 1921 július hó 26. napjáig eltöltött idejét a magasabb fizetési fokozatba való előléptetés szempontjából figyelembe kell venni. Az az idő azonban, amelyet az állami vagy vármegyei tisztviselő és egyéb alkalmazott az elszakitott területen 1921. évi július hó 26. napjától kezdve eltöltött, a magasabb fizetési fokozatba való előléptetés szempontjából nem számitható be.« Hát nem érzik t. Nemzetgyűlés arcukon most az igazságtalanság lehelletét, nem érzik-e, hogy a köztisztviselők százait fosztják meg joguktól igazságtalanul, minden igazságot' arculcsapva, amikor a menekült tisztviselői kar tömegét így osztályozzák ? De nézzük meg a kérdést közelebbről ! A háború után vagy a háború tartama alatt s a megszállást követő időben elsősorban azok jöttek ide, akik ugy látták érdekeiket legjobban szolgálni, ha átjönnek ide, csonka Magyarországra. Eljöttek saját elhatározásukból. Azután jött át az a rész, amelyik azt hitte, és abban az érzésben maradt ott, hogy a letiport Magyarországnak akkor tes/. hazafiúi szempontból hűséges szolgálatot, ha ott marad és propagandát csinál a magyar irredentizmusnak, ha ott marad azon a helyen, ahol szolgálta Nagy-Magyarországot és ennekfolytán kitartott végig mindaddig, amig a megszálló hatalom őt el nem űzte erőszakkal arról a helyről, ahol volt. Kérdezem, nem égbekiáltó igazságtalanság-e az, hogy amikor magyar emberek, magyar érzésüknek eleget téve ott maradtak, hősiesen helytálltak azon a helyen ahol szolgálatot véltek teljesíteni Magyarország érdekében, s csak az erőszaknak engedve jöttek át a határon, akkor e tisztviselőknek, akiknek száma óriási nagy, azl921. június 26-ika után eltöltött idejét egyszerűen nem számítják be szolgálati idejükbe? Azt méltóztatnak képzelni, hogy ez árrendezés a nagyszámú érdekelt magyar tisztviselői kar lelki megnyugvását meg fogja hozni? Nem méltóztatnak gondolni, hogy a nemzet jól felfogott érdeke ellen követnek el bűnt, amikor ilyen rendezéssel osztályozzák a tisztviselői kart? Nem méltóztatnak érezni, hogy azok a köztisztviselők, akik a megszállott területről ki lettek üldözve, ahol mindenüket elrabolták, elvitték, és talán egy szál ingbea jöttek át az ország határán, hősiesen megállva helyüket, ugyanolyan elbánást kívánhatnak egészen jogosan Magyarország kormányától, amilyenben részesitik azokat a tisztviselőket, akik az ekső időben jöttek át ? En tehát azt szeretném látni, sőt a köztisztviselői kar nevében arra kérem a kormányt, hogy gondolja meg jól, mielőtt ezt a rendelkezést kiadja, érdeke-e a kormánynak, hogy a köztisztviselői kar nyugtalanságát ezzel az intézkedéssel is. fokozza? Szerény nézetem szerint ez nem lehet érdeke. Épen ezért, mielőtt a kormány ezt a rendelkezést kiadja, szeretném, ha olyan intézkedést tenne, amellyel ezt az igazságtalan, semmivel nem indokolt és meg nem magyarázható rendelkezést akként módosítaná, hogy ezáltal az egyenlő elbánás elve érvényre juthatna. Olyan rövid az idő, hogy csak futólépésben lehet az egész anyagról beszélni. Ha az egész rendezést, amely a költségvetéssel szoros összefüggésben áll, bonckés alá venném, nem kerülne nagy nehézségbe annak kimutatása, hogy ez a rendezés nem szolgálja sem az ország, sem a köztisztviselői kar érdekét. Ez lehet valami, amire azt fogják mondani, és teljes joggal mondhatják a köztisztviselők, hogy : nesze semmi, fogd meg jól. Én semmi egyéb, mint porhintés a köztisztviselői kar szemébe, mert a valóságban nem jelent semmit sem. Ebből a rendeletből bizonyítom be, — mint beszédem elején mondottam, — hogy antiszociális, ahogy osztályozzák a tisztviselőt ; ez sem szociális, sem" gazdasági, sem kulturális szempontból nem elégítheti ki sem a nemzetgyűlést, sem azokat, akikről ebben szó van. Hogy antiszociális és hogy nem az, amit a köztisztviselői kar joggal elvárhatna, ezt bizonyítja a rendelet 45. §-ának a), b), f), g) és h) pontja. Nagyon könnyen megállapíthatjuk belőle egyszerű betekintésre is, hogy itt felháborító osztályozása történik az állami alkalmazottaknak. Méltóztassanak megnézni a rendelet 45. §-a 1. bekezdését, annak utolsóelőtti sorából megállapítható, hogy a tisztviselői kar kűlon pótlékot kap visszamenőleg 1925. július l-ig. Ezek után megállapítható, — pontról-pontra megyek — hogy egyes osztályok, egyes kategóriák milyen fizetési pótlékokat kapnak. Megállapítja az a) pont, hogy a főispánok havonként l,500.000papirkorona pótlékot kapnak. A kabinetirodában szolgálatot teljesítő tisztviselők az V. fizetési osztályban havi 900.000, a VI-ban havi 700.000, a VII-ben havi 600.000, a VIII-ban havi 500.000, a IX-ben havi 400.000, a Xben havi 300.000, a XI ben havi 200.000 papirkoronát és az altisztek havi 150.000 papírkorona kabinetirodai pótlékot kapnak. En nagy hajlandóságot érzek magamban felülvizsgálni azt, hogy a kabinetirodának nevezett állami hivatalban egyáltalában. nincs-e felesleges létszám. Nagyon nagy hajlandóságot éreznék annak megállapítására, " hogy az ország mai lerongyolt helyzetében nem volna-e célszerű az anyagi megtakarítást a kabinetirodánál kezdeni. (Ei'délyi Aladár: Tessék megnézni, hogy a múlt évi létszám mennyivel több, akkor meg méltóztatik látni, hogy mekkora a csökkenés !) Ezzel szemben ugyanazt vagyok bátor állítani, amit az imént mondtam. Az, hogy a múlt esztendőben sokan voltak ott, nem jelenti azt, hogy ma ne kutassuk, nem lehetne-e a kabinetirodai létszámot olyan mértékben apasztani, amely csonka Magyarország mai pénzügyi helyzetének megfelel. (Erdélyi Aladár : Megtörtént!) Legyen szabad megint csak azt mondanom : amikor elviszik a dolgozó adófizető polgároktól adóhátralékba, kényszerkölcsönbe, forgalmi adóba, levente büntetésekbe az utolsó párnát kiveszik a kocsikereket, elviszik a gazdától az ekét, (Erdélyi Aladár: Nem lehet!) elviszik Ferenc József képétől kezdve az utolsó kabátig 61*