Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-462

3?4 À nemzetgyűlés 462. ülése 1925. tikát keverjek bele. Az elmúlt eseményekről nekünk megvan a magunk szilárd véleménye és azon mit sem változtat az, hogy azok a »forradalmi« vagy más szinonim kifejezéssel lesznek-e megjelölve. Épen azért mi teljes mértékben helyeselhetjük a nemzetgyűlés elnökének a politikai észszerüség által irányított ezt a lépését. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ami pedig most már Lendvai képviselő urnák minősíthetetlen és durva támadását illeti, a ceglédi levél irója nem kívánhatja ettől a testülettől (Pikier Emil : Szerinte úgyis a latrok barlangja vagyunk !), hogy az ő szavait és támadását, az ő nyelvöltögetéseit megfelelő súllyal vesse latba és vegye figyelembe. Vannak sértések és támadások, amelyek ellen védekeznie a sértettnek méltatlan dolog (Ugy van ! Ugy van !) és amely sértéseket és támadásokat a nyomában felzúduló közundor minden birói eljárást feleslegessé téve utasit egyszerűen oda, ahová való : az utcára, az utca sarába. (Ugy van ! Ugy van ! — Malasits Géza : A szemétdombra !) Elteive azzal a bizalommal, amellyel Scitovszky Béla ő méltósága iránt (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) az ő pártatlan személyisége iránt tartozunk, a legnagyobb felháborodással és a legenergikusabban utasítom vissza Lendvai képviselő ur méltatlan támadását. (Hosszantartó éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Létay Ernő képviselő urat illeti a szó. Létay Ernő : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A parlamentek történetében elő szokott fordulni, hogy amikor egyetemes nemzeti érdekről, a parlamentarizmus egyetemes védelmezéséről van szó, akkor nem lehetnek különbségek pártok és pártok között, nem lehetnek különbségek egyébkénti politikai felfogások között, szét kell pattaniok a pártkereteknek és meg kell hajolnunk a parlamentarizmus tekintélye megőrzésének szempontja előtt. (Ugy van! Ugy van!) Egy ilyen lélektani momentum adódott ennek a parlamentnek az életében akkor, amikor egy minősithetetlenül nemtelen támadás (Ugy van ! Ugy van !), amelyet csak erősít az a durva hang, amelyet sem ebben a parlamentben, sem ebben az országban tisztességes embernek megtűrnie sem lehet (Igaz ! Ugy van !), odamerészkedett, hogy az ország egyik legelső közjogi funkcionáriusának hivatali ténykedését állította oda és süly esztette le az utca sarába. Az ellenzéknek vannak jogos sérelmei a házszabályok kezelését illetőleg ; az ellenzéknek voltak és vannak kifogásai az elnöki működésekkel szemben is és alkotmányos utón, a házszabályokhoz való hozzászólás alakjában védekezik is minden esetben az elnöki funkcióknak olyan teljesítésével és gyakorlásával szemben, amelyet a maga szempontjából kifogásol. De van egy pillanat, amikor minden törvényhozónak éreznie kell azt, hogy az ő személye, az ő közjogi funkciója egy az elnöki tekintély megóvásával ; van egy pillanat, mikor az elnöki tekintély megtámadása leikébe szúr minden törvényhozónak, mert azok mindegyikének éreznie kell, hogy reá van bízva az a nemzeti érték, amely a parlamentarizmus megvédelmezésében és az elnöki tekintély megóvásában nyer kifejezést. (Ugy van! Ugy van! a jobbés baloldalon.) Mi történt itt ? Az történt, ami a magyar történelemben nem ritka, hogy életükkel hitükért becsületes lélekkel tanúságot tett egyéneknek emléktáblát emelt a nemzetgyűlés kegyelete és ahhoz közeledett meleg rokonérzéssel az, aki szoros barátságot érzett nemcsak az egyénnel, de azzal a politikával is, amelyet azok a vértanuk életükben folytattak. De higyjék el, t. Nemzetgyűlés, hogy szivükben azzal a gyilkos golyóval' közeledtek az emléktáblához azok is, évi november hó 6-án, pénteken. akik azon egyéneknek életükben politikai ellenfeleik voltak. Mert nem lehet különbség érzés és érzés között akkor, amikor hitükért vértanúságot szenvedett nagy államférfiak kerülnek a nemzet Pantheonjába. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Minden becsületes magyar embernek sajog a lelke és vérzik a szive azoknak láttára, akik vértanúságot szenvedtek az ő eszméikért és hitükért, amelyekről nekünk sem lehet más felfogásunk, mint az, hogy ők hitükben csalatkozhattak, de elgondolásuk tiszta és nemes volt életükben. (Ugy van! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Az ünnepség megrendezése a nemzetgyűlés elnökének kezébe tétetett le. A nemzetgyűlés elnökének itt és minden államban az a kötelessége, hogy a pártpolitikai kérdések teljes kikapcsolásával biztosítsa a nemzeti ünnepségeknek kegyeletes fényét minden alkalommal, mikor ez módjában áll. A nemzetgyűlés elnöke ezt a kérdést is ebből a szempontból birálta. A nemzetgyűlés elnöke távol akart tartani attól a kegyeletes emléktől mindenkit, akit talán érzése halottgyalázásra csábított volna akkor, ha pártpolitikái felfogásában megbántva, megsértve érezte volna magát. A nemzetgyűlés elnöke tehát kötelességszerűen járt el, mert a nemzetgyűlés elnöke nem érezhet magában hivatást arra — bármilyen magas polcon ül ís, — hogy ő történelmi megállapításokat eszközöljön, (Ugy van! baljelöl.) mert a történelmi megállapitásakra ez a korszak még nem megfelelő, mert nem állnak rendelkezésre sem azok a bizonyítékok, sem azok az elíenbizonyitékok, amelyekkel abszolút történelmi igazságot lehetne megállapítani az elmúlt kor gyászos időszakáról. Lehetünk ebben vagy amabban a hitben — s bizonyára közöttem és a túlsó oldalon ülő t. képviselőtársaim között sincsenek lényeges különbségek az átérzés szempontjából ennek a korszaknak megítélésében — de tisztelettel adózom ama felfogások előtt is, amelyek nem tartják bebizonyitottnak ezt a kérdést s nem tartják még ma elegendőnek az emberi érzéseknek történelmi igazságok szerint való odaállitását. Ezt az idő fogja meghozni, mert csak az idő alkalmas arra, hogy ezeket a történelmi igazságokat tisztázzuk. A nemzetgyűlés elnöke tehát tapintatosan nyúlt ehhez a kérdéshez (Ugy van! Ugy van!), amikor megállapított egy általánosan tudott tényt, hogy ezek az idők forradalmi idők voltak s ezt az általánosan elismert és tudott tényt állította oda az emléktáblára jelző gyanánt. És ezért a tényéért, amelyért a nemzetgyűlés t. elnökének minden objektiv, minden tisztességes és minden becsületesen gondolkozó hazafi részéről csak köszönet jár, minősitetlen támadásban részesítette, csúfjára ennek a nemzetgyűlésnek, épen ennek a törvényhozásnak egy tagja. (Rupert Ilezső : Aki azonban a forradalom fickója volt !) Fokozottabb mértékben esik a latba és fokozottabb elbírálás alá esik az, ha a fészkét maga az a madár piszkítja be, amely kell, hogy annak a fészeknek melegségét és burkát melegen érezze. Ezt a hangot ezt a minősithetetlen eljárást nem szabad nekünk eltűrnünk és pártpolitikai különbség nélkül kell összeállanunk, hogy végre a tisztesség és becsületesség hangja uralkodjék ebben az országban. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobb- és baloldalon.) Lehetnek különbségek ott vagy itt, itt vagy ott, de vannak kérdések, amelyek a magyar becsület kérdései (Ugy van! a jobb- és baloldalon.),, amelyek a magyar tisztesség kérdései és amelyek igenis fényesen vannak megörökítve a magyar tradíciók történetében, mert ezt a hangot a magyar nemzet parlamentarizmusának ősi történetében sehol meg nem találtuk. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon. •—• Nagy Vince : Cuzáék barátjától nem lehet mást kívánni !)