Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

370 A nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én

} csütörtökön. tek és erről állapították meg, hogy a magyar államvasutakat elektrifikálni nem érdemes, mert nem fizetődik ki. En azonban nem erre gondolok. Én általában a villamosításra gondolok, minden erő villamosítására, a nagy központi áramfejlesztő centrálék felállítására, amely telepeken takarékosabban lehet a szenet kihasználni s nem kell ugy elpocsékolni a szénenergiát, hogy annak alig 5%,-át lehet erőenergiává átalakítani. Ma már olyan modern kazánokat tudnak épiteni, amelyekben a szénenergiát nem 5%-ig,'hanem minimálisan 25%-ig lehet erőenergiává átalakitani, aminek természetes következménye az, hogy évente mérhetetlen mennyiségű s;zenet tudnánk megtakarítani. Ha csak a Magyar Államvasutak szénszükségletét nézem, amely tudomásom szerint naponta körülbelül 600 vagon szén, ez olyan óriási, olyan horribilis szénmegtakaritást jelent, amely mai pénzre átszámítva, egy esztendőben, több mint 10 billió koronára tehető. Ez olyan kérdés, amelyet szerintem nem lenne szabad most már tovább, elhanyagolni, mert sok minden fűződik ehhez. Épen tegnap olvastam az újságban, hogy Bulgária elektromos centrálék felállításáról tárgyal : egy külföldi pénzcsoport vállalja az épités rizikóját s áll rendelkezésre an ságiakban. Ha Bulgária, egy nálunk jóval elmaradottabb Balkán-állam fel tudta ismerni azt a fontosságot, amely a központi elektromos centrálékban rejlik, akkor nekünk annál inkább fel kell ismernünk ezek előnyeit. A közelmúlt hetekben ajánlatot tettek Budapestnek, hogy mivel itt is pazarlás folyik a szénnel, az elektromos energiát sokkal olcsóbban tudnák előállítani, sokkal olcsóbban lehetne világitani, motorokat hajtani s évente a szénben való megtakarítás akkora volna, hogy maximum 10 év alatt az egész befektetés költsége az amortizációval együtt kiegyenlíthető volna. Ha áll ez kicsinyben Budapestre," annál inkább all ez nagyban az egész országra. Ha a villamosításnál általában, nemcsak kifejezetten a vasutak elektrifikálására gondolunk, akkor ezeknek a szakférfiak nak is revideálniuk kellene álláspontjukat és meg kellene állapítaniuk, hogy nemcsak abból az egyetlen szempontból kell ezt az igen fontos közgazdasági kérdést — mert én ennek merem nevezni — vizsgálat tárgyává tenni. Méltóztassanak elgondolni, milyen nagy hordereje van ennek a kérdésnek. Nagyon könnyen, hamarosan túl lehet esni a berendezés, a megépítés, az amortizáció költségein az évenként megtakarítandó szénmennyiség árából. És ne mondja senki, hogy nincs pénzünk, hogy horribilis összeg kell erre stb. Magyarországgal is tárgyaltak már külföldi pénzcsoportok. Nemcsak Budapest áramszükségletét ellátó elektromos centrálét akartak építeni, hanem az egész ország elektromos áramszükségletét ellátó centrálék megépítéséről tárgyaltak angol tőkecsoportok és hollandusok is jártak itt ebben az ügyben. Nem tudom azonban megérteni : a háborús" gondolat nagyobb-e ebben az országban, mint az ország gazdasági helyzetének mérlegelése, mert amikor erről beszéltem, akkor is azt vetették oda képviselőtársaim közül számosan, hogy ha ezek a nagy elektromos centrálék a bányatelepeken fel lesznek épitve az ország határához "közel kerülnek és egy esetleges bekövetkező háború esetén repülőgépekről vagy egyéb technikai eszközökkel való elpusztítás lehetőségének vannak kitéve. Nem erre kell gondolnunk, hanem arra, hogy népszövetség van, amely a világbéke állandósításán fáradozik. Különösen, lia a locarnói tárgyalásokat vesszük figyelembe, akkor még inkább arra kell gondolni, hogy tartós maradandó világbéke akar létrejönni, tehát gazdasági berendezkedésünk tökéletesítésére lehet gondolnunk, különösen akkor, ha ez az államnak később állandó bevételi forrást jelentene, ugy hogy azután nem kellene az adózó kat annyira megterhelni és az adósrófot nem kellene állandóan szorítani. De egyéb közgazdasági jólét is fakadna ebből. Az országot jobban be lehetne hálózni vasúttal, a vasúti közlekedés olcsóbbá válnék, az áramszolgáltatás olcsóbbá lenne, a kultúra fejlődését és a drágaság visszafejlődését jelentené ennek a problémának megoldása. Épen azért nem szabad ezt a kérdést állandóan olyan kifogásokkal ütni el a megvalósulástól, hogy az egésznek nincs létjogosultsága. Ez szerintem nincs kellően megindokolva, mert ha ugy kísérleteznek, hogy Budapesttől Vácig építenek villamosvasutat, az elektrifikálás mintájára, akkor abból nem lebet megítélni és nem lehet bizonyítani, mennyire kiadós és mennyire rezon nagy elektromos centrálékat épiteni. Ugy hiszem, ezek a szakférfiak, pusztán az elektromos vontatásra gondolnak, amikor ezt a kérdést vizsgálják. Szerintem más az elektromos vontatás és egészen más az elektrifikálás kérdése. Mert, amint lehet monopóliumot teremteni az államnak a dohányjövedékeknél, amint lehet kimondani azt, hogy csak az állam tudtával és beleegyezésével lehet dohányt termeszteni és csak állami dohánygyárak dolgozhatják fel, a bárki által termelt dohányt, arra is merek gondolni, hogy ugyanígy az áramszolgáltatást is lehet monopolizálni. De nincs szükség erre, mert a modern berendezésű elektromos centráléknak az a tulajdonságuk, hogy Ofcsón állítják elő az áramot, erős verseny lesz tehát és mindenki oda fog menni áramért, ahol azt olcsóbban kapja. .Nem is lesz tehát szükség ilyen monopol isztikus berendezésekre. Végre már el kellene kezdeni a dolgot. Tudom nagyon jól, hogy nincs annyi pénzünk, — mérhetetlen nagy összeg kellene ehhez — de viszont szentül meg vagyok győződve arról, hogy ma már lehet ilyen célokra kölcsönt kapni. A befektetés költségei az elérhető haszonból nagyon gyorsan kifizetődnének és ez olyan gazdasági politika volna a kormány részéről, amellyel pozícióját is meg tudná erősíteni, mert népszerűvé lenne. Ha a pénzügyminister ur kénytelen volna egymásután feiállani és bejelenteni, hog}

7 ezt az adónemet ennyivel, azt az adónemet annyival csökkentem, azt az igazságtalan adónemei pedig teljesen eltörlöm, azért, mert más bevételi forrásokról tudtunk gondoskodni, ezzel kihúzhatják a gyékényt alólunk. A kormán}

7 ezzel olyan népszerűségre tehetne szert, hogy (Szabó Imre : Megszűnne az ellenzék !) mi kint kevés hatóerővel bírnánk. De helyesen mondotta Várnai képviselőtársam, hogy a kormány inkább nem csinál elektromos centrálét, nehogy az adókat le kelljen szállítania. (Temesváry Imre előadó : Már készen is van a törvényjavaslat !) Amidőn a költségvetés tételeit így boncolgatom és nem látom benne azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek kellenének, amelyek eimaradhatatlanul szükségesek, s amidőn azt látom, hog}

7 a kormány minden törekvését, minden energiáját oda irányítja, hogy az adóprést miként tudja jól működtetni, tekintet nélkül arra, hogy a nép teherviselő képessége teljesen ki van-e már merítve, avagy sem ; úgy látszik, hogy a kormány mindezeket figyelmen kivül hagyva csupán azon cél által vezérelteti magát, hogy meglevő adórendszerünket fenlarlva, azt még erősbilve, annak mély gyökereket szántva az egész állami kormányzást továbbra is mai medrében tartsa fenn. Elnök : Minthogy a tanácskozásra szánt idő letelt, kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Kabók Lajos : Azonnal befejezem beszédemet. Ismétlem, én az ilyen kormányzást helyesnek nem tartom s egyébként is bizalmatlan vagyok a