Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-461
À nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtöhön. 367 városok az államhoz fordulnának segítségért, mert elpusztulni nem lehet hagyni őket és akkor mégis az állam terhei közé tartoznék a városokról való gondoskodás. így tehát oly módon történnék erről gondoskodás, amely nem kifogásolható, csak áttolódnék a teher egy másik társadalmi rétegre. Nem a szegény, szerencsétlen, földhöz ragadt munkás, tisztviselő vagy zsellérember volna az, aki a terheket ily erősen viselné, hanem a nagyobb kereszttel, nagyobb jövedelemmel birokra kell majd magasabb kulcs alapján a kereseti adót kivetni. Hiszen az általános kereseti adónál — nem az alkalmazottak kereseti adójánál — olyan progresszivitást vag3 r ok bátor javasolni, amely 5%-nál kezdődik és 25%-nál végződik. Ezt kifogásolnák ugyan azok, akikre ez vonatkozik, de igy mi kifogásoljuk, hogy egyaránt 5% általános kereseti adó legyen kiróva arra is, akinek a keresete százszor, vagy talán ezerszer felette áll a másik adózóénak és ugy az egyik, mint a másik 5% adóval legyen megróva. Ez igazságtalanság, ezt be kell látni, mert hogy az a kisiparos, akinek évi keresete 5000 aranykoronáig terjed 5%-ot fizessen és a akinek a keresete 50.000 aranykoronát tesz ki, szintén 5%-ot fizessen, erre nem lehet üzt mondani, hogy ez igazság, mert a szociális adózás első követelménye a progresszivitás. A progresszivitás azt jelenti, hogy az adóte h érnek nagyobb része arra háruljon, aki azt könynyebben el tudja viselni. Én nem akarok most már ennek az adómódosításnak magyarázatába mélyebben belebocsátkozni, (Halljuk! Halljuk!) mert előbbi kijelentésem elle nére azt merem mégis hinni és remélni, hog3 r nem juttatnak bennünket olyan helyzetbe, mint aminő helyzetbe jutottunk már jó-egynéhány inditványunkkal, hanem módot fog a nemzetgyűlés arra adni, hogy errevonatkozó indítványunkat, illetőleg törvényjavaslatunkat keilő képen megindokolhassuk s bebizonyíthassuk, hogy ami abban foglaltatik, az nem nepszerüseghajhaszas, nem demagógia és nem frázis, hanem megvalósitható, reális valami, csak a nemzetgyűlésnek is egyszer már meg kellene értenie azt, hogy szakitani kell az igazságtalan adózási rendszerrel, azzal az adózási rendszerrel, amely nélkülözi a progresszivitást. Ezek után szabad legyen áttérnem a költségvetésnek olyan részletére, amely megítélésem szerint, gazdasági problémáink legnagyobbika, ez pedig a beruházási kérdés. Én felkutattam a pénzügyminister ur nyári beszédét, melyet ez év június 22-én mondott el, am:kor benyújtotta a költségvetést és azért nem is tartott most pénzügyi expozét, mert ugy tudom, hogy erre a beszédére hivatkozik. Ha visszagondolok ennek a beszédnek a felidézésével arra a tartalmas, nagyon sok mindent felkaroló beszédre, őszintén kijelentem, hogy akkor, amikor ezt a beszédet június 22-én hallottam, valósággal megszédültem, mert a pénzügyminister ur ebben megvigasztalt mindenkit, olyan képet festett le, gyönyörű rózsakkai rajzolta meg a közeljövő gazdasági lehetőségeit, egy nagy gazdasági programmot adott, nagy beruházási programmot, amety igaz, hogy nem pótolja az elmúlt 11 esztendő hiányait, azonban mégis erős mértékben járult volna hozzá a nagy munkanélküliség csökkentéséhez, a munkanélküliségből fakadó nyomor enyhítéséhez. A pénzügyminister ur nagyon messzemenő programmot karolt fel és csak 11 gy egymásután sorakoztatta fel a megépítendő, megvalósítandó különböző terveket. De amilyen örömmel el voltam telve annak idején, most majdnem fél esztendővel beszéde után, ugyanolyan elfogódott vagyok, mert nagy szomorúsággal lehet megállapítanunk, hogy bár már egészen küszöbön vagyunk a télnek, a beigért beruházási programúiból mégis alig alig valósult meg valami Pedig azt mondotta a pénzügymi' ister ur, hogy 100 millió aranykoronás beruházási programra alapján állunk s habár nem is sikerült Bethlen ministerelnök urnák azt a népszövetséggel elfogadtatnia, mégis sikerült felhatalmazást kapni a népszövetségtől arra, hogy a népszövetségi kölcsönből 30 millió aranykoronát, a költségvetési feleslegből 40 millió aranykoronát s a költségvetés tételeibe beleiktatva 12 milliót, összesen tehát 82 millió aranykoronát lehet majd hasznos beruházásokra fordítani. Papirkoronára átszámítva — kerek összeget említek csak — körülbelül 1 billió es 200 milliárd koronát jelent ez az összeg, amely az oi szagban tapasztalható mérhetetlenül nagy munkanélküliséghez képest nem sok, azonban még sem egészen lebecsülendő összeg, mert hát 1 billió 200 milliárdból sok mindent lehet megvalósítani, sok munkát lehet produkálni és sok tízezer embernek lehet megélhetési lehetőséget nyújtani De akármennyire gondoltunk is arra, hogy ez enyhíteni fog az ország gazdasági helyzetén, ez nem következett be és amidőn megkaptuk a költségvetést tartalmazó füzeleket, ezekből is lehetett látni, hogy az ígéretből valószínűleg megvalósul valami, de sok marad beváltatlanul. Az állami üzemek tételeit magába foglaló íüzetben találhatók a legnagyobb beruházási tételek és bár már számosan azt állították, hogy nem vontak el a beruházás összegéből semmit, meg ked állapitanom, hogy az előttem fekvő s tanulmányozás céljából rendelkezésünkre bocsátott első füzetben még 270 és Va milliárd volt előirányozva beruházásra az államvasutak részére, abban a füzetben azonban, amelyet később bocsátottak ki, — mert a pénzügyminister ur az első füzelet visszavonta a pénzügyi bizottságban és kaptunk helyette egy másodikat — az államvasutak beruházási költségeire már csak 79 és s / i milliárd korona van feltüntetve. E szerint lényegesen redukálták ezt az összeget. Ha pedig az összesítés tételeit nézem, ott sem engedhetem magamat megtéveszteni. Az előadó ur, vagy egy utánam felszólaló egységespárti képviselő azt hiszem, majd ugv iparkodik engemet megcáfolni, hogy nézzem csak az összesítést, a sommázatot, mert ott növekedés mutatkozik pl. a posta, távírda és távbeszélő tételeinél. A/ eredeti íüzetben 72 milliárd 700 mi.lió korona volt beállítva, az uj füzetben pedig 101 és Va milliárd korona szerepel, itt tehát növekedésről lehet beszélni. A vasútról már beszéltem. Az állami vas- és acélgyáraknál szintén ilyen csalóka kép tárul elénk, mert a majdnem 34 milliárd korona mégegyszer annyira, 68 milliárd koronára emeltetett. Nem hagyhatom azonban magamat ezzel megtéveszteni, mert ha ezeket nem is egészen fiktív, de olyan összegeknek tartom, ametyek a folyó költségvetési évben tényleg nem kerülnek majd beruházásra. Ez tapasztalható la posta, különösen az automatikusan működő telefonközpont építkezésénél is, ugyanez tapasztalható az állami vas és acélgyárakra, különösen a diósgyőri vasgyárra szánt összegnél is. Valójában itt már hiába cserélgetik fel a tételeket, hiába iparkodnak számokkal brillírozni, mert végső eredményében a dolog lényege mégis csak az, hogy ha a sommázat végösszegét nézem, akkor is azt látom, hogy az első füzetben 390 milliárdot irányoztak elő beruházásokra, az utóbb kibocsátott füzetben pedig már csak 249 és Va milliárdot. így tehát egész határozottan kitöröltek egy hatalmas tételt és miután a címlapon is rajta van, hogy : »az illetmény és státusrendezés költségeinek figyelembevételével és a beruházások módosításával«, — ami az első füzet címlapján nem olvasható : nem tudok egyénét gondolni, mint azt, hogy azért kellett a beruházási tételeket átmódositani és redukálni, mert az illetmény- és statu^rendezésre kellett ezt az összeget fordítani.
