Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-461
362 A nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. záshoz, mely már reményt nyújt arra, hogy ha ezen az utón tovább haladunk, akkor közelebb jutunk ahhoz a nagy gondolathoz, hogy a népek békésen, nem pedig egymás gyilkolásával intézzék el maguk között a felmerült viszályokat. Ha a kormány ezt a nagy gondolatot tartja szem előtt, akkor a demokratikus felfogást itt az országon belül is érvényesítenie kell, mert amely ország nem segili elő belső demokratikus berendezkedését, sőt ezt megakadályozza, az nem számithat arra, hogy a külpolitikában elhigyjék róla, hogy komolyan, békés módszerekkel akarja nemzeti vágyait és kívánságait érvényesíteni. A kormánynak ilyen vonatkozású politikáját nem látjuk, nem látjuk azt a politikát, amely itt benn a demo kratikus és kulturerők fejlődését előmozdítaná, s ez a külpolitikában sem tud érvényesülni azért, mert a kormány egyoldalú, rideg, önző politikát folytat. A minislerelnök ur a napokban egy ilyen külpolitikai vonatkozásnál azt mondotta, hogy (olvassa): »Ua a jövő század történetirója meg fogja irni ennek a kornak a történetét, azt fogja mondani : bámulatos, mennyire ellentétesen tudtak a győző hatalmak cselekedni azokkal a jelszavakkal, melyeket győzelmük után hangoztattak.« Ez tökéletesen igaz, ezt teljesen aláírom. De ha a kormány politikáját bírálom, — ugy a bel-, mint külpolitikáját — akkor meg kell állapitanom azt, hogy a jövő évtized történetírója, aki ennek a mai i<o;nak történetét fogja megírni, csodálkozással és felháborodássá fogja leszögezni, hogy a mai kormány mily gvülöletlei és elfogultsággal viseltetett a magyar dolgozó néprétegek iránt. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök : Az előadó ur kivan szólani. Temesváry Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! A tárgyalás alatt lévő állami költségvetés egyes tárcáinak előadói a következők: főelőadó: Temesváry Imre; a ministerelnökségi és kisebb tárcák előadója: Orffy Imre; a külügyministeri tárcáé: gr. Hoyos Miksa ; a beiügyministeri tárcáé : Platthy György; a pénzügyniinisteri tárcáé: Temesváry Imre; a kereskedelemügyi ministeri tárcáé: Hermann Miksa ; a földmivelésügyi ministeri tárcáé : Erdélyi Aladár; a népjóléti és munkaügyi ministeri tárcáé: Temesváry Imre; a vallás- és közoktatásügyi ministeri tárcáé : N,agy János (egri) ; az igazságügyministeri tárcáé : Orffy Imre ; a honvédelmi ministeri tárcáé: Rubinek István. Elní'k : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző' : Kabók Lajos ! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt költségvetési beszédemet elmondanám, tisztelettel kérem az elnök urat, szíveskedjék a tanácskozásképességet megállapítani. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. Petrovits György jegyző (megszámlálván a jelenlévő képviselőket) ! Tizenhat ! Elnök : Minthogy a Ház nem tanácskozásképes, az ülést negyedórára felfüggesztem. (Szünet után,) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Kabók Lajos képviselő urat illeti! Kabók Lajos : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Végtelenül elszomorító, hogy a költségvetés tárgyalásának első napján, úgyszólván első óráiban... (Zaj és felkiáltások jobbfelől : És az ellenzék ? Hol az ellenzék ? — Almássy László : Cak a szocialisták közül vannak itt néhányan ! — Esztergályos János : Csak csendesen ; ne haragudjanak, hogy a kártyát le kellett tenni!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Szabó Imre : Mi itt vagyunk reggel óta, önök pedig kártyáznak ! — Almássy László : Egyezzünk meg, hogy mi itt vagyunk ! — Esztergályos János : Nem láttuk az urakat ! — Szabó Imre : Most már béküljünk ki, habjuk a szónokot! Elég volt a veszekedésből! — Derültség és felkiáltások jobbfelől : Ez már beszéd !) Kabók Lajos. T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül elszomorító, hogy a költségvetés tárgyalásának első napján, úgyszólván első óráiban itt tanácskozóképtelenség nyilvánul meg és a második felszólalónál már csak 16 jelenlévő képviselőt állapit meg a jegyző ur. Ez rávall az egész törvényhozásra, rávall azokra az állapotokra, amelyek törvényhozásunk belső életében találhatók. (Kószó István : Most is négyen vannak olt, azok, akik panaszkodnak ! — Esztergályos János : De voltunk többen is már ! — Kószó István : Négyen vannak ! — Esztergályos János : Ejnye, hát az urak mennyien voltak azelőtt ? Az egységes párt öt emberből állott az előbb!) Elnök : Csendet kérek ! Kénytelen leszek név szerint is megnevezni a közbeszóló képviselő urakat ! (Esztergályos János : Hogyan bosszankodtak, hogy a feketét ott kellett hagyni ! — Szabó Imre : Majd megcsináljuk ezt még egy párszor ! Mi leszünk majd olyan hangosak, mint az urak odaát! — Kószó István : Nem a hang a fontos ! — Szabó Imre : Hanem a létszám, ugye ? !) Kabók Lajosî A költségvetést áttanulmányozva, erre vonatkozó észrevetelemet elsősorban abban juttathatom kifejezésre, hogv a költségvetés is ugyanabban a hibában leledzik, mint általában az idemnitási javaslatok leiedzettek. Egyszóval, az állami bevételek ugy vannak megalapozva, hogy a szegény nép terhei erősek, hatalmasak, ellenben a teherbíró társadalmi rétegek teherviselési képességüknek nem megfelelő arányban vannak terhekkel megróva és úgyszólván, ennek következménye az az állapot, az a nagy cazdasági összeomlás, amehről nagy örömmel jelentették ki a közelmúlt napokban Genfben, hogy a szanálási akció első etapja kitűnően sikerűit, kitünőbben, mint akármely vesztes államban. Tehát sikerült az operáció és majdnem azt kell mondanom, amit mondottak, amikor a beteget megoperálták, jelentve hogy az operáció i itünően sikerült, ellenben a beteg belepusztult. Magyarország népe is körülbelül igy van. Genfben örömmel jelentik hogy az operáció sikerült, az ország talpraállitási munkálatában az első etap kitűnően végződött é - ha végignézünk az ország népének helyzetén, akkor különösebb kutatás nélkül is meglehet állapítani, hogy az ország népe a végvonagláshoz közeledik, mert az az adózási rendszer, amely nálunk kiirthatatlan gyökeret akar verni, olyan terheket ró a szegény dolgozó társadalomra, amelyeket elviselni nem tud. Farkas István képviselőtársam, aki előttem felszólalt, szintén megemlítette ezt az adózási rendszert. Ennek ellenére én szinte kényszerítve érzem magamat, hogy erről a kérdésről beszéljek, és pedig azért, mert olyan nagy horderejűnek tartom ezt a kérdést és annyi hibáját tudom a mai adózási rendszernek, hogy minden körülmények között, minden alkalmat meg kell ragadni a hibák felsorakoztatására. Mi abban a reményben tesszük ezt, hog}^ egyszer mégis megértenek bennünket, meghallgatják javaslatainkat és elismerik, hogy nem lehet a végtelenségig fentartani azt az adózási rendszert, amelyet ma Magyarországon fentartanak. Adózási rendszerünk egész felépítése abban nyilváuui meg. — mint ezt mások is megemlítették — hogy közvetett adók alkotják az állami adóbevételek nagyobb hányadát, sőt nemcsak nagyobb hányadát, hanem óriási nagy részét, hiszen az eg\ r cnes adók alig egyötödét teszik az állami bevételeknek, a közveteit adók pedig körülbelül négyötödét. Ez egészségtelen állapot. Ez az az elvisel-
