Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-461
358 A nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Esztergályos képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Farkas István : Kérek szünetet. Elnök : Két órakor úgyis adok szünetet, képviselő ur. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Farkas István : T, Nemzetgyűlés ! Ismétlem mi becsületesen képviseljük azt a szempontot, amelyet emiitettem, azzal a meggyőződéssel, hogy nemcsak a munkásosztálynak érdeke az, hogy munkás védelem legyen, hanem az államnak, a magyar nemzetnek is érdeke. Egy ország területén élő népesség, melyet nemzetnek nevezünk, akkor tud boldogulni, akkor lesz erős mindenféleképen, ha annak minden társadalmi rétege lépést tud tartani a haladással. A tőke, az ipar s a mezőgazdaság is munkaerőmegtakaritást ér el, a modern technikai eszközökkel. Tessék elhinni, hogy az angol gyáros, egy magyar gyárossal összehasonlítva, kevesebb haszonnal dolgozik, de tökéletesebb a munkabeosztása, a munkaszerszáma. Nem azon múlik az ipar léte, vagy nem léte, hogy a bér alacsony-e. Mezőgazdaságunk intenzitása, hogy olcsó a napszám, mert aki olcsó napszámmal dolgoztat, egyszerűen nem tud és nem akar jól gazdálkodni, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert a mezőgazdaságnak is meg van a maga technikája, a mezőgazdaság is fejlődik, törekedik, a mezőgazdaságban is érvényesül a tudomány, amelyet ki lehet használni, a mezőgazdaságban is érvényesül a géptechnika, amellyel munkaerőmegtakaritást érnek el. De ne felejtsük el, hogy ugyanekkor munkaerőt tesznek feleslegessé, amelynek elhelyezkedéséről gondoskodni kell. Magyarországon azért volt nagy a kivándorlás már a háború előtt is, mert nem tartott lépést az ipar az általános fejlődéssel és az itt feleslegessé váló népesség nem tudott elhelyezkedni. (Esztergályos János : Kin ai kulikat akartak hozni ! — Baross János : Háromnegyedrésze a földnek tiszta latifundium !) Ma ez a helyzet fokozottabb mértékben áll, ma ennek a megcsonkított országnak kétszeresen kell arra törekednie, hogy népessége sürü legj T en és szaporodjon, mert ha ez nem történik meg, akkor igazán nem állhat be más, mint a pusztulás. Mert hisz mit csinálnak önök a nagy nemzeti szempontokkal, ha itt egyéb sem lesz, mint felesleges munkaerő, amely elhelyezkedni nem tud, amelynek ki kell vándorolni, amelynek más munka helyet, más országot és más hazát kell keresnie, holott ha komolyan vesszük a közgazdasági problémákat, ha komolyan vesszük a fajvédelmet és a nemzeti szempontokat, akkor igenis az ipart, kereskedelmet és a nagybirtokot kényszeríteni kell olyan belterjes, intenzív gazdálkodásra, amely az ittlevő munkaerőt fel tudja szivni és produkciójával nemzeti vagyont tudjon gyűjteni. Mert csak ebben rejlik nemzetünk megerősödésünk ereje. Elnök : A képviselő ur beszédét megszakítom és az ülést félórára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Farkas István képviselő urat illeti ! (Zaj. — Felkiáltások : Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek, képviselő urak, méltóztassanak helyeiket elfoglalni ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Az eddig elmondott beszédemhez beterjesztem a következő három határozati javaslatot. (Halljuk ! a szélsőbaloldalon. — Olvassa) : 1. »A nemzetgyűlés utasítsa a belügyministert, hogy a Népszava napilap 1924 november 29-én 250.310. B. M. szám alatt megvont utcai árusítási és terjesztési jogát adja vissza, illetve a fent hivatkozott számú rendeletét helyezze hatályon kívül.« 2. »Tekintettel arra, hogy az együtt ülő nemzetgyűlés időtartamára vonatkozóan az 1925. évi XXVI. te. 177. §-ának 1. bekezdését és az 189. § 4. bekezdését tévesen ugy értelmezhetik, mintha a mostani nemzetgyűlés országgyűléssé való átalakulása után ujabb öt évig maradna együtt (Esztergályos János : Még csak az hiányzik még csak az kellene !) a nemzetgyűlés kijelenti, hogy tekintet nélkül az országgyűléssé való átalakulásra, a mostani nemzetgyűlésnek illetőleg az ebből alakult országgyűlésnek az időtartama az 1922. évi 2200/1922. M. E. sz. rendelet 100. §-ának értelmében a nemzetgyűlés összeülésétől számított öt év leteltével vagyis 1927 június hó 19-én lejár«. »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy az 1925: XXVI. te, az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény módosítására törvényjavaslatot nj^ujtson be és a törvényjavaslatban az áltanos egyenlő és titkos választójog alapelvét az egész vonalon valósítsa meg.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon ) T. Nemzetgjmlés ! Azok a szempontok, amelyeket én kifejtettem, tényleg fennállanak és ebbe az egyoldalúságba kapcsolódik bele az a felfogás is, amely itt a jobb szélső oldalon megnyilatkozik. Az a jobb szélső irányzat, amely itt szabadon csapong s amely magát patentirozott hazafinak mondja s amely minden más irányzatot, amely nem az ő csapásain halad, el akar taposni, megenged magának minden módszert sajtóban, gyűléseken és azt hiszi, hogy erre külön privilégiumot, külön jogot szerzett, olyan módszert, amelyet senki más alkalmazni nem tud és nem is mer ebben az országban. Láttuk a választásoknál. Hiszen az általános választásokon született meg ez a rendszer ; azért érzik magukat biztonságban s azért merik azt a módszert és azt a hangot használni, amelyet használnak, mert annak idején az általános választások tartania alatt ezeknek az uraknak egy része az egységespárt születésénél bábaként szerepelt. Itt meg kell említenem azt a cikket, amelyet a Szózat tegnapi száma közöl, amikor a Ház elnökéhez intézett nyilt levelében olyan kitételeket használ, amelyek a józan felfogással, de a történelmi igazsággal is ellenkeznek. Az elnök ur nem szorult rá arra, hogy én védjem. Nem is akarok felcsapni fogadatlan prókátornak és erről a kérdésről főleg azért emlékezem meg, mert ez egy olyan tényt akar befeketíteni és meghamisítani, amelyet ő nem méltat kellő érdeme szerint és amely tény nem azt jelenti, amit neki tulajdonit. Ebben azt mondja (olvassa): »Csekélységem, mint Cegléd város nemzetgyűlési képviselője kénytelen kijelenteni, hogy Méltóságod ezzel a cselekedetével három főbenjáró bűnt követett el : gyávaságot, történelemhamisitást és halottg} r alázást !« Ezek a sútyos kifejezések kifejezői ez emberek gondoikozásmódjának, akik itt hazafias felbuzdulás jelszava alatt követtek el bűncselekményeket. Ez az a hang, amely biztonságban érzi magát, ez az a hang, amely itt mindent be akar feketíteni és azt a sötétséget, azt a barbarizmust akarja glorifikálni, amely már lejáróban van, de amely ebben az országban négy es/tendőn keresztül dühöngött s amelynek szomorú jelenlétéről beszél a siófoki nádas, beszél a Duna, sir, kesereg utána Orgovánj^ és beszélnek róla azok a bűncselekmények, amelyek megtorlatlanul maradtak. (Esztergályos Jáaos : Bőrkabát és ólmosbot !) Ha tehát ilyen ideológiában, ilyen felfogásban élő emberek ug} T ítélik meg októbert, hogy az nem forradalom volt, ezekkel én nem szállok vitába, a forradalom szó megállapítása azonban októberra ráillik. A forradalom tudományos és történelmi
