Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

A nemzetgyűlés 461, ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Gróf Széchenyi István emlékének törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — A Magyar Tudományos Akadémia érdemeinek törvénybeiktatásáról és rendes állami támogatásának felemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A pengőértók megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Az 1925/26. évi állami költségvetés tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Bethlen István, Bud János, Mayer János, gr. Klebelsberg Kunó, Pesthy Pál. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 40 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Petrovits György jegyző ur, a "javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Csik József jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Forgács Miklós jegyző ur. Bemutatom Zala vármegye közönségének feliratát a képviselői mandátumok idejének meghosszabbítása tárgyában. A felirat a házszabályok 226. §-a érelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Napirend szerint következik gróf Széchenyi István emlékének törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Petrovits György Jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a törvémyjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni? (Igen !) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot s a törvényjavaslat kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Következik a Magyar Tudományos Akadémia érdemeinek törvénybeiktatásáról és rendes állami támogatásának felemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A vita be lévén zárva, a kultuszminister urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A tegnapi nap folyamán külföldi vendégeinkkel lévén elfoglalva, sajnálatomra nem vehettem részt a javaslat általános vitájában. Ezért engedjék meg, hogy most a vita lezárása után utólag ismertessem pár szóval azokat a szempontokat, amelyek bennünket e törvény megfogalmazásánál vezettek. A törvényjavaslat 1. §-a voltaképen három rendelkezést tartalmaz. Az első az akadémia érdemeinek törvénybeiktatása. Azt hiszem, hogy azok az ékes szavak, melyek a napokan úgy a belföldi, mint külföldi hivatott ajkakról elhangzottak, felmentenek engem az alól, hogy e rendelkezés megindokolásával hosszasabban foglalkozzam. A törvényjavaslat második rendelkezése az, hogy a nemzet a jubileum alkalmával három milliárdot ajánl fel tiszteletdíjként az akadémiának. Az 1. § 3. pontja ígéret a jövőre nézve, Ígéret arra nézve, hogy az állam pénzügyi helyzetének javulásával az akadémiát egy nagyobb, rendes szubvencióban fogja részesíteni. Amint méltóztatnak emlékezni, már az 1923. évi I. tcikkben, amely a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról szól, felvettünk egy szakasz, mely szerint a Tudományos Akadémiának 12 millió koronát bocsátunk rendes segélyként rendelkezésére, elszámolás kötelezettsége nélkül. Közbejött valutánk összeomlása, ugy, hogy ez a törvény megalkotása idejében még számottevő szubvenció utóbb egész csekély összeggé olvadt le. A magam részéről különös súlyt helyeztem volna arra, hogy a már most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban véglegesen fixiroztassék az akadémiának adandó évi rendes szubvenció, mert — amint mondottam, — az a 12 millió korona, amely az 1923. évi I. te. 1. §-a szerint az akadémiának jár, értékét vesztette. Óhajtottam volna ezt az akadémia tudományos függetlenségének abszolút biztosítása végett, mert nem tartom kívánatos állapotnak azt, hogy az Akadémia a maga szubvenciójával bizonyos függő viszonyba jöjjön a mindenkori kormányokkal. Épen a tudomány szabadsága és függetlensége szempontjából kívánatos állapot az (Helyeslés.), hogy az Akadémia évi szubvenciója külön törvénnyel fixiroztassék, s ezáltal az Akadémia a mindenkori kormányoktól abszolúte függetlenittessék. Hogy mégis belenyugodtam abba, hogy ez a törvényjavaslat a jövőre nézve csupán ígéretet tartalmaz, — természetesen törvénybeiktatott ígéretet, amelynek nagy az erkölcsi jelentősége — annak oka abban rejlik, hogy ha az állam mai pénzügyi helyzete szerint kellett volna az Akadémia "szubvencióját évek hosszabb sorára megállapítani, mindenesetre alacsonyabb összeget kellett volna felvenni. Az a remény éltet, hogy ha ez a feltétlenül szükséges törvénybeiktatás később történik meg, mikor már állami pénzügyeinket NAPLÖ. XXXV. GS