Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-459

302 Ä nemzetgyűlés 459. ülése 1925. évi november hó 3-án, hedden. kasok, a fix keresetű alkalmazottak és általában a függő helyzetben lévő exisztenciák számára jelentenek igen nagy veszedelmet. A javaslat ebből a szempontból nincs megalapozva. Amint ez a kormány és ez a nemzetgyűlés minden ujitást a mellékkörülmények figyelembevétele nélkül old és oldott meg, ugyanúgy oldja meg ezt a kérdést, anélkül, hogy a várható hatásokra figyelemmel lenne és igyekeznék azokat elhárítani. Hogy csak egy példát említsek, ha szociálpolitikai megalapozása volna az uj pénzegységre való áttérésnek, ha a dolgozókat, a vásárlókat, a fogyasztókat, valamilyen szociálpolitikai intézmény, vagy hálózat mentesitené attól, hogy az átmenet bajait nekik kelljen megfizetniük, akkor sokkal nyugodtabb lélekkel lehetne ezt a javaslatot tárgyalni és elfogadni. Például ha volna béregyeztető hivatalunk minden munkáskategória számára, amely megvédené a munkásokat attól, hogy a tőke a maga számára zsákmányolja ki ezt az átmenetet, akkor kevesebb volna az aggodalmam, mert akkor egészen bizonyosan pártatlan fórum Ítélkeznék a kérdésekről bér és fizetési ügyekben, amely semmi esetre sem helyezkedhetnék arra az álláspontra, hogy az átszámítás és az osztás eredménye lefelé kerekítendő ki. Minthogy azonban ilyen munkabéregyeztető hivatalunk nincs, csak igéretünk van rá. . . (Farkas István : Házhatározat is van rá !) minden foglalkozási kategória ki van téve annak, hogy az átmenet ideje alatt bizonyos kikerekitések lesznek és pedig lefelé, ami a dolgozókat nagy mértékben meg fogja kárositani. Az osztószám kérdésénél ki kell fejtenem egész őszintén, hegy miért vannak aggodalmaim a törvény 17. §-áia nézve, amely a 12.500-as osztószámot állapítja meg sub titulo : nyolccal könnyű osztani. Szeretnék az osztószám születésének titkaiba belelátni ; (Strausz István : Nehéz lesz !) szeretnék a kulisszák mögé betekintem tudni és meglátni azokat a motivációkat, amelyek ezt, minden osztószám közül a legrosszabbat jelölték ki, mint olyat, amellyel az átmenet esztendejében élni fogunk. A gyanúm alapos, mert a 12.500-as osztószám ellen épen kormánypárti részről hangzottak fel ellenvélemények és aggodalmak. Egyszerre azután, egy szép napon bizalmas értekezlet volt, amelyen az egységespált igen t. tagjait bizalmasan informálták arról, hogy mi a rugója a 12.500-as osztószámnak és (Farkas István : Leszerelt az egységespárt !) egyszerre csak elhallgattak az ellenvetések ; odaát örömmel üdvözlik a 12.500-as osztószámot és természetesen elfogadják, (Esztergályos János : Azért nincsenek is itt !) noha épen a kisgazda képviselők választóit érinti ez igen kellemetlenül, mert bizony sok olyan kisgazda van — földmunkás még sokkal több •— aki 8-al sem tud osztani, tabella segitségévei sem és akit a vásárlásnál, eladásnál, munkabérelszámolásnál is igen nagy károk fognak érni, amelyek elmaradtak volna akkor, ha olyan osztószámot vettünk volna alapul, amely egészen könnyen, még a 8-nál is könnyebben kezelhető. Kutatom, hogy" mi lehet az oka annak, hogy a bizalmas, informativ értekezlet után az egységespárt teljesen magáévá tette a spontán született 12.500-as osztószámot. Ha ennek okait kutatom, rá kell mutatnom arra, hogy a gazdasági életnek nem csak realitásai vannak, hanem van pszichológiája is, ezenkivül napjainkban, a boldogságos kurzus-uralom óta különösen bizonyos hatalmi szempontok is vegyülnek bele. (Farkas István : Csak már boldogulna meg ez a kurzus Î) Mi a gazdasági élet pszichológiája ? Az átszámításnál — azoknál is, akik 8-cal tudnak osztani, akiknél ez nem fog majd nehézséget okozni, — fel fognak merülni bizonyos gondolatok és szempontok és ezt fogják mondani : visszakaptuk az egységet (Farkas István : Olyan az is, mint az egységespárt !) — és kétféle irányú, eltolódás fog megindulni, amint helyesen mutatott rá Várnai t. képviselőtársam. Az egyik az lesz, hogy azok, akik eddig nagy számokért — amelyek csak látszólagos értékek voltak, de mégis nagy számot mutattak — adtak el értékeket, árukat és vásároltak, majd az eladásnál arra fognak gondolni, hogy ilyen nagy esés feljogosítja őket arra a feltevésre, hogy végtére, ha valaki valamiért azelőtt 100.000 koronát fizetett, annak azt most csak nem adja oda 8-ért, hanem semmi akadálya nincs annak, hogyha az előbb 100.000 ko rónát megért valakinek most megér majd 10 pengőt. Pszihológiailag fogja kezelni a dolgot. Kerekszám, szép szám, jól is hangzik. A gazdasági életben ezt a felfelémenő tendenciát ilyen pénzegységnél feltétlenül ki fogják használni. Elhiszem, "hogy Biró Pál képviselőtársunkkal szemben nem, (Szabó Imre : De ő igen, a munkásaival szemben !) de hogy a kisemberek tízezreivel szemben érvényesülni fog ez a pszichológiai momentum, ezzel számolni kell, mert egészen bizonyos, hogy a kiskereskedő nem fog minociózusan tizedfillérekre kiszámítani minden apró tételt az eladásnál, hanem a maga javára felfelé fog kikerekíteni és a kisvásárló, a törpefogyasztó tudatlanságát ki fogja használni a maga számára. (Esztergályos János : A minister is ugy képzeli !) Ez nem jóslás, hanem tapasztalat és gyakorlat. Ausztriában és Németországban az uj*pénzegységre való áttérés, illetőleg Németországban a visszatérés tetemes drágulást okozott. Ausztriában és Németországban is átlagosan, legalább 20%-os drágulás állott be, amióta Ausztriában a shilling, Németországban pedig az aranymárka behozatott. (Kaliök Lajos : Pedig ott egyszerű osztószám volt, itt pedig komplikált lesz !) Ausztriában és Németországban azonban ez nem baj, mert ott az erők szabad mérkőzése biztosítva van és ha Ausztriában és Németországban valami megdrágul, nyomban követi annak drágulását a munkabérek és fizetések emelése. (Nagy Vince : Egyensúlyban van a kereset a drágulással I) Ott nincsenek ezek a megkötöttségek, ellenben szociálpolitikai intézmények vannak amellett, hogy teljes szabadsága van a munkásosztálynak arra, hogy a maga igazait védje ugy ahogy tudja. Ott tehát ez nem veszedelmes, mert amint emelkednek az árak, emelkednek a munkabérek is és igen rövid idő alatt, néhány hét alatt a helyzet ismét egyensúlyba jut. Nálunk nem fog ez igy lefolyni, mert egészen bizonyos, hogy a másik tendencia, amire Várnai t. képviselőtársunk itt rámutatott, a bérek lefaragásában fog jelentkezni. Itt megint a pszichológiai momentum lép majd előtérbe. Annak, aki eddig mondjuk aranykoronában számított és aki megállapította, hogy munkásainak békében egy aranykoronát fizetett, most pedig ennek megfelelő vagy ennél kevesebb papirkoronát sem fizet, egészen bizonyos, hogy eszébe ötlik az a gondolat — és talán még ugy is képes beállítani, hogy a munkás javát szolgálja, — hogy ő igenis megfizeti neki azt az egységet, amelyet a munkás a háború előtt keresett és azt fogja neki mondani : Barátom, maga kapott a háború előtt egy aranykorona órabért, én most adok magának egy pengő órabért, maga tehát most már a békebeli standardon van, és igy nincs oka panaszkodni. (Sütő József : Pedig 20.000-es a szorzószám !) A munkabérek és a fizetések terén, különösen az elnyomott, és elhagyatott néposztályok kárára fog kialakulni az egyenleg a régi korona és az uj pengő között. itt látom én a titkát annak, hogy a t. egységespárt ilyen könnyen és simán belement a 12.500-as osztószámba. (Sütő Józseí : Belemegy az min-