Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-459

300 Â nemzetgyűlés 459. ülése 1925, nem is egyszerűségével és közvetlenségével, hanem egy mecénás államtitkár protekciójával jutott győzelemre. De számomra ez nem is fontos szempont. Szerintem teljesen mindegy az, hogy ki volt az ötlet gazdája. Én azt akarom és azt szeretem vizsgálni és mindnyájunknak azt kell néznünk, hogy jó-e az ötlet és alkalmas-e arra, hogy az átmenet idejét nagyobb károk nélkül tegye lehetővé. Errevaló alkalmasságát, illetőleg alkalmatlanságát csak ugy tudjuk megítélni, ha összehasonlításra van módunk, ha az egyszerűbb és szerintem az alkalmasság szempontjából is jobb tízezres osztószámmal hasonlítjuk össze. A minister ur már mondott véleményt a tizezres osztószámról. Elismerem, a minister urnák igaza van abban, hogy a tizezres osztószám sem abszolút tökéletességű, de én hozzáteszem, hogy mindenesetre jobb, sokkal jobb, mint a 12.500-as osztószám. A 12.500-as osztószám mellett számtalan esetben akadnak törtek, amelyeket azután ki keli kerekíteni, míg a tízezres osztószám mellett csak a legminimálisabb esetben fordulnak elő. A minister ur pénteki beszédében előhozta itt a király- vagy a hölgycigaretta példáját, amelynél igen érthetően be tudta bizonyítani, hogyha felfelé akarunk kikerekíteni, ezeknél a cigarettafajtáknál a tízezres osztószám nagyobb differenciát mutat, mint a 12.500-as. Ebben, •— mint mondottam — igaza van a pénzügyminister urnák. Abban azonban már nincsen igaza, hogy a kormánynak elhatározott szándéka, — mert sejthetően elhatározott szándéka, —- hogy^ a maga árujának árát felfelé fogja kikerekíteni. Én nagyon tartok attól, hogy a minister ur, illetőleg a kormány nem fog megállni ennél az egyetlen cigarettafajtánál, sőt nem fog megállani a dohányjövedék áruinál sem, hanem majd ezt a felfelé való kikerekít ést végig fogja csinálni az adóknál, az illetékeknél, valamennyi közszolgáltatásnál és •— amiről épen az imént Kabók Lajos igen t. képviselőtársam beszélt, — be fog következni az, hogy a kormánynak ezt a kezdeményező példáját, ezt a bátorítását követni fogják a boltokban, a piacokon, a vendéglőkben, ami már azután nagy veszedelem, és amit nagyon meg kellett volna gondolni akkor, amikor a kormány erre az osztószámra határozta el magát. Az indokolásnak van egy passzusa, amely azt mondja, hogy »az árakra való befolyását a pénzegységnek az elmélet nem erősiti meg«. Hozzáteszi azonban mindjárt : »Egyes napi viszonylatokban a nagyobb pénzegység drágulást idézhet elő, de a kis pénzegység mellett sincs kizárva ugyancsak egyes viszonylatokban a drágító hatás«. Az indokolás tehát elismeri a nagyobb pénzegység drágító hatását. Igaz, hogy a kisebb pénzegységnél sem tartja ezt kizártnak, érezhető azonban az indokolásnak ebből a passzusából, hogy ami a kisebb pénzegység drágító hatását illeti, ebben a tekintetben a kormány már kissé ingadozó. De én azt hiszem, hogy ezt a kérdést nem lehet elméletekre bizni. Ha csakugyan ugy volna, hogy az elmélet nem erősiti meg a pénzegységnek az árakra való hatását, mi történhet, t. Nemzetgyűlés ? A vásárcsarnokokban meg a boltokban nem uralkodnak az elméletek, ott haszonra dolgoznak és — mint Sándor Pál t. képviselő ur pénteki beszédében megállapította — a kereskedelem egész területén nem mindenütt dolgoznak tisztességes polgári haszonra, hanem valósággal hiénaerkölcsök érvényesülnek a beszivárgott uj elemek gyakorlatában, úgyhogy a kormánynak ez a kezdeményező lépése, amelyet egyelőre csak egyetlen egy cigarettánál árult el a mélyen tisztelt pénzügyminister ur, végig fog menni a közszolgáltatásokon, az adókon és minévi november hó 3-án, kedden. denütt, és akkor fog következni a piac : elő fog állni az a helyzet, amelyről az imént volt szó, hogy ennek az átmeneti időnek egész költségét épen a kisemberek fogják megfizetni, akiket pedig a legjobban kellene védeni. A munkaerő piacán is lesznek olyan hatások' amelyek elkerülhetők volnának. Rámutattak arra — és magam is vallom azt, — hogy mig az élelmiszerek piacán felfelé fognak kikereketiteni, a munkaerő piacán a lefaragás lesz a divat, ott lefelé fognak kerekíteni. Kisebbek lesznek tehát a munkabérek, — bármilyen kismértékű lesz is a differencia, de mégis kisebbek lesznek, — kisebbek lesznek a fizetések, a keresetek, amivel szemben áll a felfelé kikerekített árak egész tömege, a felfelé kikerekített adó, a felfelé kikerekített illetékek és ez nem lesz valami elviselhető helyzet, nem lesz elviselhető, ami ebből származni fog. A minister ur azt vete.te ide, hogy nem értjük itt meg a kérdést, nyilván azt akarván ezzel mondani, hogy rosszul jósolunk. Mélyen t. minister ur, példákra tudnék hivatkozni, hogy nem mindig jósoltunk rosszul. Én magam nagyon örülnék, ha ezek a jóslatok nem teljesednének be, ha ezzel a kérdéssel kapcsolatban valóban rosszul jósoltunk volna. Számtalanszor jósoltunk azonban jól s bár ezért támadásokban volt részünk, mégis kitűnt, hogy amikor rosszat jósoltunk is, itt a baloldalon ülő kasszandráknak mindig igazuk volt. Nagyon szeretném, ha az igen t. minister ur meg tudna nyugtatni arra nézve, hogy valóban csalódunk, hogy az államnak ez a kezdeményező felfelé való kikerekitése nem lesz olyan általános, mint ahogy mi várjuk, hogy a kormánynak lesz módja arra, hogy szankciókat léptessen életbe, hogy ne kövessék az ő példáját olyan mértékben, amely valóban elviselhetetlenné, tűrhetetlenné tenné a helyzetet. Ha meg tudna bennünket nyugtatni, akkor ezt igen szívesen vennőnk tőle. Azt hiszem azonban, nagyon kevés módja van erre. T. Nemzetgyűlés S Hogy a 10.000-es osztószám jobb, mint a 12.500-as, arra tulajdonképen nem is kellene itt számokat felsorakoztatni, példákat bemutatni, a kapacitálásnak, az argumentálásnak számtalan eszközét felvonultatni és igénybevenni ; elég volna rámutatni arra, hogy a 10.000-es osztószámot valahol már alkalmazták és ott kitűnően bevált. Itt van Ausztria példája. Semmi különösebb baj nem származott Ausztriában abból, hogy a 10.000-es osztószámot hozták be. A termelők sem látták kárát, a fogyasztók sem látták kárát; Ausztriában mindenki elismeri, hogy az uj pénzegységre való átmenet és annak teljes, kizárólagos "alkalmazása nem okozott bajt semmire sem, és még azok a teoretikusok is, akik kezdetben ellenfelei voltak a 10.000-es osztószámnak odaát Ausztriában, most elhallgattak, mert a gyakorlat azt mutatta, hogy ez igen jól bevált. Ha választanunk kell, amikor itt van számunkra a példa, megtehetjük mi is, hogy ezt az osztószámot alkalmazzuk az uj pénzegységnél. Azt hiszem, nemzeti szempontok ezt nem akadályozhatják. Belgium, Franciaország és Svájc frankvalutája nem érinti egyik állam függetlenségét sem és amint kitűnt — itt folyik szemünk előtt — a francia frank nagy krízise nem érinti, nem hat ki a svájci frankra s nem hat ki a belga frankra sem. A magam részéről nem látom semmi akadályát annak, hogy a jót elfogadjam, bárhonnan származik is, és hogy ne alkalmazzam azért, mert véletlenül arról a területről, attól a gazdasági egységtől származik amellyel szemben mi nemzeti tekintetben minden körülmények között meg akarjuk őrizni függetlenségünket. A lengyel zloty, amelyet tisztára a svájci frank alapján csináltak meg, semmiben sem érintette a