Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-459
A nemzetgyűlés 459. ülése 1925. évi november hó 3-án, kedden. 295 a mely kifogásolja e törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy a pénzverési nyereséget az államnak a Jegybanknál levő adósságainak törlesztéséré fordítja. Én ellenkezőleg azt hiszem, hogy ez igen helyes és egyik leghelyesebb rendelkezése a törvényjavaslatnak, amelynek jelentőségét mindenki, aki csak egy pillantást vet a Jegybank kimutatásaira, azonnal láthatja. Nem tudom, hogy mennyi lesz ez a pénzverési nyereség, azt sem tudom tehát, hogy ennek a Jegybankkal szemben fennálló, majdnem kétbillióra terjedő állami adósságnak mely része fog így törlesztetni ; azt sem tudom, hogy mennyi idő alatt fogják ezt eszközölni, csak azt kivánom, hogy ez minél hamarább történjék meg (Helyeslés a jobboldalon.), mert ez azt jelentené, hogy közel kettő billióval, tehát 150 millió uj aranypengőegységgel több jutna a magyar hitelszükségletek rendelkezésére, a legtermészetesebb módon, a Jegybank utján, úgyhogy ezt én, a "törvényjavaslat egyik legkellemesebb részének és hitelpolitikai szempontból leghelyesebb konzekvenciájának tartom. Csak még egy-két dolgot szeretnék mondani és az igen tisztelt pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani, és ez a mérlegvalódiság helyreállításával függ össze. (Halljuk ! Halljak !) A legutóbbi napokban megjelent egy rendelet, amely a november 20-iki terminust a mérlegvalódiság helyreállítását illetően január 31-éig tolta ki. Sajnálom, hogy a helyzet olyan, hogy ez a rendelkezés szükségessé vált. Azért sajnálom, mert én szeretném minden akadálynak útját elhárítani, amely még fennforog a tekintetben, hogy a mérleg valódiság most már helyreállittassék az egész vonalon. Ismétlem e tekintetben azt, amit volt alkalmam néhány héttel ezelőtt a 33-as bizottságban mondani, hogy a magyar vállalkozás nem vállalja tovább annak az ódiumát és azt a szemrehányást, hogy szabotálni akarja a mérlegvalódiság helyreállítását. E törvén3 T javaslatnak törvényerőre való emelkedése még nem hárítja el az összes akadályokat. Szükség van arra, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur azt az első idevágó rendeletét a mostani uj helyzettel összefüggésben átdolgoztassa és az egész kérdéskomplexumot, a részvényösszevonásokat stb. •— nem akarom részletezni a dolgot — végre is helyesen és gyorsan oldja meg. Ezt én igen sürgős dolognak tartom. Tudom, hogy nyitott ajtókat döngetek és hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur már foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az én célom csak az, hogy siettessem az összes idevágó intézkedéseket, mert azt hiszem, hogy ha a kodifikátorok az igen tisztelt pénzügyminister úrral vagy a mérvadó közegeivel és a gazdasági élet képviselőivel összeülnének, akkor ezt egy hét alatt el lehetne intézni. Nagyon szeretném, ha ez a rendelet minél hamarább, 10—14 nap alatt, napvilágot látna, mert akkor úgyszólván az utolsó akadálya is el volna hárítva annak, hogy ezek az aranymérlegek elkészülhessenek. Azért mondom, hogy utolsó akadály, mert remélni szeretném, hogy a valorizációs javaslat még e terminus előtt fog ismertté válni. Kétségtelen, hogy a valorizációs rendelkezések ismerete is elengedhetetlenül hozzzátartozik ahhoz, hogy az aranymérlegeket helyesen és jól állithassák össze. Még csak egy kérdést szeretnék a t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani és ez a törvényjavaslat technikai részére vonatkozik, amellyel én alig foglalkoztam, az osztószám kérdésével, mert ez az én felfogásom szerint a leglényegtelenebb része a javaslatnak. Azt olvastuk néhány nappal ezelőtt a sajtóban, hogy a mostan forgalomban lévő államjegyeket felül fogják bélyegezni. Később egy hivatalosnak látszó, vagy félhivatalos hír ezt megcáfolta. A kormány által választott 12.500-as osztószámnak igazán csak az az egy technikai hátránya van, hogy abban a 2—3 hónapos időszakban, amíg mind a két pénz együtt fog forogni, az átszámításokat nehézkessé fogja tenni. Ennél a kérdésnél, mint iskolapéldára, mindig a vásárcsarnokban vásárló szakácsnő és elárusítónő példájára szoktak hivatkozni. Én nem tudom, hogy ezt a felülbélyegzési gondolatot a limine miért kellene elvetni? Miután, az 500 korona és ezenfelüli minden érték kerek uj egységet, fillért eredményez, azt hiszem, hogy ily módon az egy és két filléresek lesznek azok, amelyek a leghamarább kerülnek be a forgalomba. Ugy gondolom, hogy egy ilyen egyszerű felülbél yegzés elejét venné mindannak a kritikának amely a 12.500-as osztószám technikája ellen felmerül, mert ismétlem, az osztószámot kizárólag technikai kérdésnek tekintem és nem hiszem, — nem akarom hinni — hogy ez akár a fogyasztás, akár a munkabérek tekintetében hátrányokkal járna vagy valami visszaélésre vezethetne. (Malasits Géza : Akkor inkább angol font legyen, mert ahhoz van bizalom !) Az én meggyőződésem ez és szeretném, ha ugy volna, ahogy én mondom, nem pedig ugy, ahogy a t. képviselő ur mondja. (Malasits Géza : De ugy lesz !) Amit erről a törvényj avaslatról el akartam mondani, azt elmondottam és amikor a törvényjavaslat elfogadásának bejelentésével melankolikusan búcsúzkodom régi koronánktól (Malasits Géza: Még rá ér arra!), azt szeretném, hogy, amint az aranykoronaérték kifejezője volt a régi Nagy-Magyarország egyik legvirágzóbb korszakának, ugy ennek az uj pénzegységnek a behozatala az ország anyagi és erkölcsi megújhodásának uj korszakát jelentse.fHelyeslés a jobbotdalon. — Malasits Géza : Mégis csak kongó lesz ebből a pengőből !) Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Kabók Lajos ! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnál rendkívül nehéz helyzetben érzem magam a pénzügyminister ur múlt heti, pénteki felszólalása következtében. A pénzügyminister ur többek között azt is mondotta, hogy amig ez a törvény megszületett, különböző ankéteken tanácskoztak róla s ezeken rendszerint ugy tüntették fel magukat az egyes érdekeltségek, mint valami pénzügyi szakértők. A pénzügyminister ur még azt is hozzáfűzte, hogy most egyszerre mindenki pénzügyi szakértő akar lenni ebben a kérdésben. Mivel én pénzügyi szakértő nem vagyok, e megjegyzés következtében kissé nehéznek érzem szerepemet. Nézeteimet azonban mindezek ellenére mégis el akarom mondani ennél a jörvényjavaslatnál, még pedig főként azokban a vonatkozásokban, amelyek a kisexistenciákat érintik. Mielőtt erre rátérnék, meg akarom említeni, hogy ennél a törvényjavaslatnál már a pénz megnevezését illetőleg is tapogatózás és némi bizonytalanság mutatkozik a pénzügyminister ur részéről, mert először pengőnek nevezték el az uj pénzt, részeit pedig garasnak, közben azonban meggondolták magukat és most már ugy hírlik, hogy nem garas, hanem fillér lesz a pénz századrészének neve. A jelenlegi pénzérték tehát össze van vegyítve egy régi, hajdan volt pénzértékkel. Ez szerintem nem nagy baj, mert nem az a fontos, hogy miként nevezzük uj pénzünket, hanem az, hogy ez a pénz olyanmódon tudjon a gazdasági vérkeringésbe beilleszkedni, hogy semminemű árdrágító hatása ne legyen, vagyis/hogy tényleg elérjük azt a célt, amelyet a pénzügyminister ur múlt heti felszólalásában felemiitett. A minister ur t. i. azt mondotta, hogy valójában azért ragaszkodik egy olyan osztószámhoz, mely a tényleges aranyértékhez közeláll, mert ugy véli, hogy ezzel az aranyértékhez fogunk közelebb jutni. Egyszóval ilyenmódon
