Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-459
2Ô2 r A nemzetgyűlés 459, ülése 1925. Rákóczi idejében is a hollandusok és a franciák azt, ami a pengőben nemes érték volt, lassanként kivették belőle, úgyhogy a pengő folyton veszitve értékéből, a nép elnevezte azt kongónak. így lett a pengőből Rákóczi idejében kongó. Minthogy a kurucok szegyeitek, hogy az ő pénzük kongó, elnevezték libertásnak. Ha ez a mai keresztény kormányzati rendszer sokáig tart, akkor a pénzügyminister ur minden erőlködése dacára abból a pengőből, amelyet ezzel a törvényjavaslattal akarnak statuálni, szintén kongó lesz. Hogy libertás nem lesz belőle, arról biztosit a kormány reakciós összetétele, mert semmitől nem irtózik annyira, mint épen a libertástól, a szabadságtól. Mondom, kongó mindenesetre lesz ebből a pengőből, ha a kormány sokáig fog ugy kormányozni, mint ma. Egyébként ez a pengő bennünk is meglehetősen vegyes érzelmeket kelt. Ennek keletkezése idejében volt már egy pár olyan rokon kifejezés, amelyet a magyar nép átvett az akkori osztrák uralomtól. Ilyen : a zsandár, policáj, áristom, finánc, porció. Ezek az elnevezések mind akkor születtek, amikor a pengő. Sokáig tűnődtem azon, hogy az egységespárt, különösen pedig annak nagybirtokos szárnya miért ragaszkodik a pengő elnevezéshez, illetőleg miért ragaszkodott először a forinthoz. A forinthoz tudniillik bizonyos érzelmek fűzik, nevezetesen forintokban adja el a búzát és garasokban fizeti a cselédeket, ami mindenesetre igen kellemes foglalkozása volt a múltban is a tisztelt nagybirtokos osztálynak és ezt a hatalmát bőségesen gyakorolta is. Az a gondolat, hogy ismét visszajön az a boldog idő, amikor pengőért adjuk el a búzát, rozsot, árpát és garassal fizettük ki a parasztot, ez sugallta azt az eszmét, hogy legyen forint az uj pénz. Annakidején az Omge-nek igen t. elnöke propagálta nagyon a forintot, hivatkozással a cselédbérek alakulására. Hosszú ideig tűnődtem azon, hogy miért választotta a kormány a forint helyett a pengőt. Tudjuk a múlt tapasztalataiból, hogy a nagybirtokos-érdekeltség előtt, különösen az Omge kivánságai előtt a kormány mindig deferálni szokott, ebben a kérdésben azonban hajthatatlan maradt és nem a forintot, hanem a pengőt vezeti be. Mondom, sokáig tűnődtem ezen, de végre rájöttem ennek a nyitjára. A Rákóczi-korszak után a pengő kiveszett a magyar közfogalomból és csak az 1848/49-iki magyar szabadságharc letörése utáni abszolutisztikus időben került megint a pengő szó felszínre. Ez abban a boldog időben volt, amikor az osztrák policáj segítségével lehetett megtanítani a parasztot, a városi munkást és a városi bugrist arra, hogy a világon csak egy törvény van : megfizetni az adót és mindenekfelett tisztelni az urat. Ennek a világnak visszacsinálására dolgoztak az urak öt esztendő óta és tényleg sokat visszacsináltak már az azóta keletkezett szabadságjogokból. Ha olvassuk ennek az abszolutisztikus kornak a történetét, ha olvassuk az akkori törvénykezést, az akkori szokásokat, az elbánást az alsóbb néposztályokkai, nagyon csábító az összehasonlítás s azt hiszem, hogy azért, mert ez elég bő anyagot nyújt az összehasonlításra, ennek szimbolizáíására hozták be a pengőt, amelyet a paraszt sirva emleget, mert egy pengőért kellett meglehetősen hosszú ideig dolgoznia, azért a pengőért, amely a policájnak, a zsandárnak, a tömlőének kisérője volt. Mindannak visszacsinálása, ami nem szabadságjog, ez indította az urakat arra, hogy ezt a pengőértéket megcsinálják. Sok furcsaságot értünk már meg az életben, meg kell érnünk azt is, hogy ismét pengő lesz. . Azt hiszem azonban, hogy öreg, ősz fejemmel még megérem, hogy az önök uralmának következményeként ebből a pengőből is olyan kongó lesz, mint évi november hó 3-án, hedden. a Rákóczi-korabeli pengőből, azzal a különbséggel, hogy az becsületesen kongott, a szabadság jogok kivívása érdekében, tehát becsületesen kopott el, s fájdalmas szívvel vették észre, hogy a pengőből kongó lett. Most azonban nem a szabadságjogok, hanem a reakcionárius kormányzat következtében lesz a pengőből kongó anélkül, hogy valaha is libertás lenne. (Horváth Zoltán : Ebből az államból is kongó állam lesz !) A minister ur a pénteki ülésen nagy elismeréssel nyilatkozott a nemzeti jegyintézet arany gyűjtő működéséről, amelyet én is készséggel elismerek. Csodálkozom azonban, hogy ilyen későn ébredtek annak tudatára, hogy Magyarországnak mégis csak jó lesz a pénzt arannyal fedezni. Egy pár esztendővel ezelőtt még a magyar fináncművészek nem voltak ezen a gondolaton ; akkor inkább az ellentétes állásponton voltak, azon az állásponton, hogy ami arany és ezüst van az országban, az minél előbb menjen ki az országból. így a legveszettebb inflációs időkben, Hegedűs Lóránt bukása után felhatalmazást adtak a Kohner cégnek, az Angol-Osztrák Banknak, a Belvárosi Takarékpénztárnak, a Leszámítoló Banknak, az Affinéria Nemesfémértékesitő Részvénytársaságnak arra, hogy gyűjtsenek aranyat és ezüstöt s azt azután szép lassan kisibolták az országból. Milliárdokra megy az az arany és ezüst, amelyet az országból kisibolták, az akkori pénzügyi kormányzat hallgatólagos hozzájárulásával, úgyannyira, hogy nem a szocialisták lapjai, hanem jó keresztény lapok, igy Bangha páter lapja meglehetősen mérges cikkben foglalkozott ezzel a kérdéssel, azt mondván, hogy ez nagyobb hazaárulás, mint akármi, hogy amikor minden állam rátér az aranyvalutára és arra törekszik, hogy pénzét aranyalapra helyezze, akkor Magyarországon megengedik azt, hogy az aranyak és az ezüstök is kiguruljanak az országból. A lapok akkor meglehetősen élénken foglalkoztak ezzel a kérdéssel, különösen a kurzuslapok nagy lármát csaptak, hivatalos részről azonban még cáfolatra sem tartották érdemesnek azt hogy Magyarországból az arany kimegy. Nagysokára egy közkereseti társaság tagjait azért mert kivitték az ezüstöt, lefülelték, megbüntették és a nevüket is kiplakátirozták. Szóval a kis tolvajokat megbüntették, kiplakátirozták, ellenben azokkal, akik állami segítséggel, állami kölcsönből összevásárolták az aranyat és ezüstöt és Magyarországból a hivatalos közegek szemeláttára kivitték, azokkal nem történt semmi. Jelzem, kivitték olyan időben, amikor már Oroszország rátért a nemes valutára. Ez jellemzi azt a gazdálkodást, amely a múltban volt. Reméljük, hogy a jövőben ezen a téren is változás fog előállni és a Nemzeti Bank mielőbbarra fog törekedni, hogy teljes aranyértékü pénzt hozzon forgalomba. Ami a forgalombahozást illeti, nem mulaszthatom el, hogy a minister ur figyelmét fel ne hívjam arra a körülményre, hogy a kontemplált idő a technika mai állása mellett elég arra, hogy ezeket a pénzeket kiverjék, de mégis erélyes kézzel kellene hozzáfogni a pénzverde felépítéséhez, mert a téli hónapok következnek, amelyekben sokat építeni nem lehet. Az a terület, amelyre a pénzverde kerül, a célnak teljesen megfelel. Csak az a baj, hogy ott tiszti lakások vannak és az ottlakó tiszturak egyáltalában nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy kimenjenek. A hercehurca hónapokig fog tartani és az eredmény az lesz, hogy amikor az uj pénzt bevezetik, amikor a legnagyobb szükség volna arra, hogy minél gyorsabban hozzák a pénzt forgalomba, hogy azok a megrázkódtatások, amelyekkel minden uj pénznem bevezetése természetszerűen jár, m
