Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-459

290 "A nemzetgyűlés 459. ülése 1925. . évi november hó 3-án, kedden. tével. Ott kezdte az első kapavágásnál, mely épí­tését megindította, köveivel együtt emelkedett s egész diszéhez, nagyarányú technikai berendezé­seihez az utolsó szögig odatapadt egy ragaszkodó hü lé^ek minden gondjával, fáradhatatlan munká­jának egész önfeláldozásával, hogy az idők viha­rainak megpróbáJtatásai közt sértetlenül őrizhesse meg annak, aminek épült : rendeltetéséhen és monumentalitásában egyaránt egyik legdrágább kincsünknek, egyik nemzeti büszkeségünknek. Va­lósággal nélkülözhetetlen tagja volt e Ház adminisz­trációjának s halála alig pótolhatóvá teszi üresen maradt helyét. Azt hiszem, a magyar törvényhozás szolgá­latában eltöltött és mindvégig eszményi kötelesség­érzettől áthatott ilyen hosszú hivatalnoki pálya megérdemli, hogy elhunyta felett érzett kegyeletes részvétünk megörökítve maradjon mai ülésünk naplójában s a nemzetgyűlés utolsó elismerése a ravatalára helyezendő koszorúban is kifejezésre jusson. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen !) Ha igen, ezt a nemzetgyűlés határozataként mon­dom ki. Temesváry Imre képviselő ur, mint a pénz­ügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. (Halljuk ! Halljak !) Temesváry Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! Az 1925-26. évi költségvetésre vonatkozó pénzügyi bizottsági jelentést tisztelettel beterjesztem azzal a kéréssel, méltóztassék azt kinyomatni, szétosz­tatni és annak tárgyalására a sürgősséget ki­mondani. Elnök : A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni. Kérdem most már, méltóztatik-e hozzá­járulni ahhoz, hogy a jelentés sürgősen, a három nap közbevetése nélkül az osztályok mellőzésével napirendre tűzhető legyen? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a halászatról szóló 1888 : XIX. te. módositásáról és kiegészí­téséről szóló törvényjavaslat harmadszori olva­sása. Kérem a jegyző urat, hogy a törvényjavas­latot felolvasni szíveskedjék. Pctrovits György jegyző (olvassa a törvény­javaslatot). Elnök : Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmad­szori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot, és a törvényjavaslat kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik a burgonyarák és a kolorádóbogár, valamint a burgonyatermesz­tést veszélyeztető egyéb betegségek behurcolásának és elterjedésének megakadályozásáról szóló tör­vényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot fel­olvasni. Petrovils György Jegyző (olvassa a törvény­javaslatot). Elnök : Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmad­szori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határo­zatot, és a törvényjavaslat kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirendünk szerint következik a pengő­érték megállapításáról és az ezzel összefüggő ren­delkezésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Petrovics György jegyző : Malasits Géza 1 Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés ! A magán­tulajdonon alapuló társadalomban a társadalom minden egyede nagy mértékben érdekelve van abban, hogy az a pénz, amelj'et munkájáért vagy árujáért kap, teljes értékű, jó és becsületes pénz legyen. Abból a szempontból kívánom tehát én is tárgyalni ezt a javaslatot, vájjon ez a kontemplált pénz, a pengő-érték, jó és becsületes pénz lesz-e, vagy sem, bir-e azzal a tulajdonsággal, amellyel minden pénznek birnia kell, nevezetesen, hogy jó értékmérő és egyúttal jó fizetési eszköz-e. Sándor Pál t. képviselőtársam a pénteki ülés folyamán azt az óhaját fejezte ki, bár sikerülne ezt a törvényjavaslatot teljesen politikamentes lég­körben letárgyalni. Szerinte tehát egy ilyen gaz­daságpolitikai törvény letárgyalásához nem fontos a politika és a politikát ilyenkor a legcélszerűbb ki­kapcsolni, és ezért mélyen fájlalta, hogy a minister­elnök ur előzőleg bennünket, szocialistákat aposz­trofált, mert t. képviselőtársam attól tartott, hogy ebből kifolyólag ebbe a dologba mi politikát fogunk belekeverni. Megnyugtatom t. képviselőtársamat,, nagyon téved, ha azt hiszi, hogy mi ebbe a kérdésbe azért, mert a ministerelnök ur itt bizonyos kijelentést tett, politikát fogunk keverni. Nekünk egyáltalá­ban nincs szándékunkban politikát keverni ebbe. Tartozom azonban, mint jó szocialista, kijelenteni, hogy ebben a törvényjavaslatban igenis, van poli­tika, mert nagy politikai érdeke fűződik az ország­nak ahhoz, hogy az ország minden egyes lakosa jó és becsületes pénzt kapjon a kezébe. Az ország minden egyes lakosa nagyon erősen van érdekelve abban, hogy a valutareform olyan legyen, hogy ebből az országnak egyetemlegesen legyen haszna, nem pedig egyes társadalmi rétegeknek. Miután itt több oldalról elhangzottak bizo­nyos elméleti fejtegetések is, szükségesnek tartom, hogy én is leszögezzem a mi álláspontunkat ebben a kérdésben. Kétségtelen, hogy míg kapitalista államok lesznek és amíg egyes államok egymás között kereskedelmet folytatnak, mig tehát a világ­kereskedelem mai helyzete meglesz, addig mindig szükség lesz olyan pénzre, amely jó értékmérő és egyúttal jó fizetési eszköz is. A világforgalom mai állása mellett az arany a legjobb értékmérő és az aranyból készült pénz a legjobb fizetési eszköz, vagyis az a pénz, amely arannyal van fedezve. Az arany, mondhatnám, a mai polgári, kapitalisztikusan gazdálkodó társa­dalomban olyan szerepet tölt be, mint az emberi testben a vér. Ha az emberi testben jó vér van, akkor az emberi test boldogul és virul, ha ellenben a vér megbetegszik, akkor megbetegszik az egész szervezet is. Körülbelül ilyen betegségen megyünk most mi is át : vérünk, országunk pénze beteg, ezt kell megjavítani. Ha a pénzt meg akarjuk javítani, akkor semmi­féle mesterséges eszközzel nem lehet ezt meg­javítani, hanem csak egyetlen egy eszköz van erre : az az eszköz, amelyet már a moszkvai világboldo­gitók is jóval előttünk igénybe vettek, nevezetesen, hogy rátértek a teljes aranyértékü pénzre és pén­züknek bázisát az arany és a készfizetés teszi ki. Amig erre mi is rá nem térünk, amig nem lesz teljes aranyértékü pénzünk és amig Nemzeti Bankunk nem'lesz készfizető bank, amig csak rányomják bizonyos vízjeles papírra, hogy ez aranyfedezettel bir és valamikor egyszer kifizetik aranyban is : addig ez valami nagy hatással az ország közgazda­ságára nem lesz. Teljes aranyértékü pénznek kell lennie, nem pedig olyan pénznek, amelyben az emberek csak kényszereszközök folytán biznak. Valóságos funkciót is teljesítsen ez a pénz. Ebben a tekintetben olyannak keli lennie a Nemzeti Banknak, mint annakidején volt a Pesti Hazai Első Takarékpénztár. Mint tudjuk, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár a múlt század 40-es éveiben alakult, amikor a magyar urak még meg­lehetősen bizalmatlanok voltak minden uj intéz-

Next

/
Thumbnails
Contents