Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-457
280 A nemzetgyűlés 457. ülése 19.25. évi október hó 30-án, pénteken. Elnök : Figyelmeztetnem kell a minister urat, hogy a napirend tárgyalására szánt idő 2 órakor letelik. Ez természetesen nem érinti a minister urnák azt a jogát, hogy később a házszabályok 204. §~a alapján felszólalhasson, most azonban kérnem kell a minister urat, hogy méltóztassék beszédét befejezni (Felkiáltások : Minister mindenkor beszélhet ! — Léfay Ernő : Nem mint képviselő, hanem mint minister beszél !) Ne méltóztassék szavaimat félreérteni, nem a 204 §-ról van szó, amely szerint a ministernek bármikor jogában áll felszólalni, hanem a 205 §-ról. A házszabályok által megállapított cenzúrához a ministereknek is alkalmazkodniuk kell. (Szakács Andor : Térjünk el tőle !) A házszabályok nem adnak módot arra, hogy eltérjünk azoktól. (Zaj.) Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk !). Bud János pénzügyinmister : Nem elvi kérdésről van tényleg szó, hanem alapjában véve egy célszerűségi kérdésről, amelynél azonban ugyanakkor lehetetlen, hogy teljesen kizárjunk egyéb szempontokat. Soha nem vitattam azt, hogy a tizezres egység alkalmazásánál nem volna meg leginkább az egyszerűség gondolata, azonban rámutattam arra, és most is kénytelen vagyok rámutatni, hogy azok, akik olyan egyszerűnek látják azt a 10.000-es számot, sok tévedésbe esnek. Ne méltóztassék mindig csak annak a rövid átmeneti időnek szempontjából nézni a kérdést, hanem méltóztassék a további folyamatokra is tekintettel lenni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalán: Ausztriában bevált !J Érdekes az is, hogy Ausztriára hivatkoznak a t. képviselő urak, azonban nem szabad elfelejteni, hogy milyen sok ellenérv emeltetett a tizezres osztószám ellen és ha a sajtó és az érdekeltségek állásfoglalását ebből a szempontból tanulmányozták volna a t. képviselő urak, ugyanannyi ellenérvet kaptak volna ellene, mint amennyit "kaptak mellette. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. A gyakorlatban bevált!) A helyzet az, hogy végeredményben az árak alakulása szempontjából helyes, ha mennél kisebb pénzegységgel dolgozunk. A tizezres osztószám 0.66-ot jelent a rési aranykorona értékben. Kérdezem, ha majd az uj pénzegységben alakulnak ki az árak, vájjon melyik pénzegységgel lesz nehezebb dolgozni, vájjon azzal-e, amely közelebb áll a régi értékhez, vagy azzal, amely távolabb áll ? (Sándor Pál : Később mindegy lesz !) Bocsánatot kérek, nem mindegy. Egy példái fogok mondani errenézve az én resszortomból. Amikor a sajtókonferencia volt, az egyik lap munkatársa felvetette, hogy egy cigarettafajta, amelynek ma 350 korona az ára, mennyibe fog az uj pénzegység mellett kerülni, mert az osztószám mellett 2'8-be kerülne, amire az illető azt mondotta, hogy a minister ur fel fogja emelni 3-ra. Nagyszerűen eltalálta ! Erre megkérdeztem : ön melyik álláspontot képviseli? A 10.000-est — mondotta — és ebben az esetben 3'5 jönne ki. Erre megkérdeztem, mit gondol, mit fog csinálni a minister, amire az illető azt mondotta, hogy fel fogja emelni 4-re. Ez érdekes iskolapéldája annak, hogy nincsen olyan megoldás, amelynél egy kis eltolódás elkerülhető volna. Merem állítani, hogy az elet szempontjából nagyon sok vonatkozásban a kis pénzegység sokkal hamarább átmegy az életbe abban az irányban, hogy tulajdonképen áremeléshez vezet. Ami a visszaéléseket illeti, merem állitani, hogy akármennyiben állapítjuk meg az osztószámot, visszaélések mindig lesznek. Én azonban bizom az egész ország népének józanságában és Ítélőképességében Bebizonyították ezt akkor, amikor naponta változtak a kurzusok, amikor nem arról volt szó, hogy megrögzített árfolyamokkal kell tovább dolgozni, akkor sem volt nagy terrénuma a becsapásoknak. (Sándor Pál: De "mennyire volt! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Attól szegényedtünk el!) Bocsánatot kérek, ez más dolog, nem ettől szegényedtünk el, hanem attól, hogy folyton infláció volt. Én ebből a szempontból sem látom a 10.000-es osztószámot olyan egyszerűnek. Amellett ne méltóztassék azt se elfelejteni, — és ez lényeges szempont — hogy tulajdonképen abból a nézőszögből is nézni kell a kérdés elbírálását, hogy milyen pénzegység lesz. Beck Lajos igen t. képviselőtársam ha nem is mondotta meg világosan, de alludált arra hogy ő alapjában véve egy világgazdasági egységbe szeretett volna belekapcsolódni. Nem csinálok belőie titkot, — mindenki megállapíthatta költségvetési beszédemből — hogy én tulajdonképen erősen leszögeztem magamat egy ilyen pénzegység mellett anélkül, hogy végleges állást foglaltam volna. (Beck Lajos : Igen helyesen !) Merem állitani, ha van elvi álláspont a kérdésben, jórészt ez lenne az elvi álláspont. Én próbáltam is ezt, de ez nagyon íok nehézséggel járt volna. Sok olyan előny lett volna a másik oldalon, hogy talán meg lehetett volna ezekkel a nehézséggekkel birkózni, de ebben az esetben egy nagyon nehezen kezelhető osztószámot kellett volna megállapítani, amelynek épugy hozzá kellett volna idomulnia a gazdasági élethez azért az előnyért, hogy benne lettünk volna egy világgazdasági pénzegységben. Voltak okaim, amelyek miatt el kellett térnem ettől az állásponttól. Ugyanis bizonyos nehézségeket nem tudtam leküzdeni, amelyekhez hozzájárult a kérdés komplikáltsága is. így született meg tehát az a gondolat, hogy valamely más osztószám alapjára helyezkedjünk. Érdekes, ha én az igen t. képviselő urak gondolkozásmódját követem, — és ezt ne méltóztassék rossz néven venni — több ellenérvet hoztak fel maguk ellen, mint mellett. Beck Lajos t. képviselőtársam inkább elméleti részével foglalkozott a kérdésnek, de már Sándor Pál igen t. képviselőtársam, aki folyton az egyszerűség mellett beszélt, egyidejűleg igen szép érveket hozott fel arra nézve, hogy miért tértünk el az aranykoronától. Én ezeket az érveket mar nem egyszer elmondottam, de volt egy elvi álláspontom, amihez azt hiszem mindenkinek hozzá kell járulnia : én csak olyan pénzegységet tudok helyesen elképzelni, amelynél senkinek sem veszteni, sem nyerni nem lehet. (Sándor Pál : Ez nem lehetséges ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez nem lesz olyan ! — Malasits Gréza : Be fogják csapni a proletárokat ! Majd bebizonyítjuk!) Aki a 12.500 és a 10.000-es osztószámok kérdését ismeri, el kell hogy ismerje, hogy- mindakettő feltétlenül olyan egységet hoz, amelynél semmiféle differenda nem lesz. (Kabók Lajos : Már megígérte, hogy drágaság lesz ! Mindennek az árát fel fogja emelni !) Ha pedig ebből a szempontból nézzük a kérdéseket látjuk, hogy az aranj'koronának vannak hibái, — eltekintve attól, hogy nem lehet egészen szabadulni attól a gondolattól, hiszen épen az összes gazdasági és pénzügyi körök, a mezőgazdaság, a bankok képviselői erősen állást foglaltak azon az ankéten ellene, — hogy végeredményben alátámasztja és megerősíti a valorizációs törekvéseket. A helyzet az, hogy ha a 14.236-ot tesszük osztószámnak, és ha valaki erre azt mondja, hogy egyszerű, ezt nem tudom megérteni. (Felkiáltások : Hát a 66 a 34-hez viszonyítva egyszerű? !) De nem egyszerű akkor sem, ha felemeljük 14.500 ra, mert akkor teremtettünk egy koronaértéket, amely cirka 2 és \/ 2 %-kal magasabb, mint amilyennek tulajdonképen lennie kellene. Tehát feltétlenül drágitó hatása van, valaki feltétlenül vészit, valaki nyer. Ha pedig most a megforditottját veszem, ha a 14.500-zal dolgozom és a szorzószámot így akarom kihozni, ott is 69 et kapok. Azonban senki sem fog a 6'9-del szorozni, mindenki 7-tel fog s/orozni, ez világos. így megint cirka másfélpercentes eltolódás áll elő, ugy, hogy egy olyan pénzegységünk lett volna, amelynél cirka
