Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-457

A nemzetgyűlés 457. ülése 1925. évi október hó 3Q~án, pénteken. 271 háború óla való ingadozását tekintjük, konstatálhatjuk azt, hogy ma már nem ugy mint a békeidőben, az aranyban mutatkozó kereslet és kínálat és a londoni aranypiac határozza meg az arany értékét, hanem az mesterségesen szabályoztaük attól a pillanattól fogva, amikor Amerika az ő nagy jegybank rendszerével magához szivta az összes aranyat, amely rendelkezésére állhatott és azt a dollárparitás fentartása érdekében óriási áldozatok árán is megtartja magánál és beszerez és felvesz most is, amikor már igazán nincs rá szüksége, minden aranyat, amelyet rendelkezésére bocsátanak, Ilyen körülmények között a gazdasági törvények által megszabott árváltozásokat az aranynál valóban nem lehet konstatálni és meg kell állapítani, hogy a mai gazdasági életben az aranynak is olyan mesterséges értékkonstrukciója van. amely a bankok politikájától és egyes nagy, aranyvalutával biró országok gazdasági politikájától függ. Amint Amerikában ez a politikai irányzat az aranyvaluta terén, ugyanúgy van Franciaországban s Olaszországban is és bár Közép-Európában az utolsó időkben az aranynak 30—40

0

/

o-os értékcsökkenését látjuk, konstatálhatjuk, hogy nagyobb értekcsökkenés csak azért nem következett be, mert Amerika minden haialmi eszközével útját állta ennek. A világ aranyának fele ma Amerika kezében van. W25 elején 4300 millió dollár, mig ezzel szemben az összes európai jegybankoknak 28 0 millió dollárjuk, az Európán kivüli országoknak pedig 1300 millió dollárjuk volt. Ilyen körülmények között, amikor tehát világos, hogy az arany értékstabilitása attól függ, hogy egj

T

es jegybankok akarják-e és mihen mértékben fentartaniä stabilitást ez valóban olyan aggály, amelyet minden országnak, amely azt a kérdést akarja mérlegelni, rátérjen-e az aranyslandardra, vagy pedig eltérjen attól, tekintetbe kell vennie. Azokban, akik ezt a skrupulust emelik, felmerül az a gondolat, hogy az aranyvalutának módosítása, az aranymagvaluta nem volna-e inkább helyes. Sokan hangsúlyozzák, hogy ahol az arany csak magva a valutának, a devizák pedig a pereme, ott könnyebb és olcsóbb a pénzforgalom és ennélfogva ez feltétlenül ajánlatosabb a tiszta aranyvalutánál. Kiemelik igen helyesen azt is, hogy az aranystandard végeredményben mesterségesen korlátozza, szükiti s megdrágítja a termelést épen azért, mert a fizetési eszköz, a pénz, az arany maga drágábbá és ritkábbá válik. De egy másik érvet is felhoznak ellene — különösen az angolok — még pedig azt, hogy az aranynál a bankok és a bankokrácia feltéllenül a kereskedelem és az ipar fölébe kerül, mert a bankok csatornáiba kerül mind az az arany, amelynek felhasználása közvetlenebb módon történnék meg egy ettől eltérő valuta esetén. Miután pedig — mondják különösen az angolok — beigazolódott, hogy a bankok vezérei a legrosszabb közgazdák, mert mindig csak a bankok egyoldalú politikáját és nem az egész közgazdasági élet egyetemét tartják szemük előtt, ennélfogva és ebből kifolyólag már csak ezért sem helyeselhető az ilyen valuta bevezetése. De nálunk speciális okok is szólnak az aranyvaluta ellen. Teljes tárgyilagossággal sorakoztatom fel a pro és kontra érveket, hogy azok felsorolása után a magam álláspontját is leszögezhessem. A mi viszonyaink között ennek a kérdésnek eldöntésénél nemcsak az mérvadó, hogyan alakul a világpiacon az arany értéke, hogy az arany kiegyenlítő dinamikus ereje hogyan fog hatni abban a pillanatban, amikor a kereslet és kínálat szabad útjára engedtetik ennek meghatározása, hanem szól talán ellene az is, hogy fizetési mérlegünk ebben a pillanatban nem kedvező, bogy az alacsony diszkont ma kívánatos a gazdasági élet szempontjából és hogy az áraknak jelentékeny hullámzása szintén elesik. Mac Kenna mondta, akinek véleménye pedig milyen meglehetős súllyal esik a mérlegbe és Angliára vonatkozólag mondta, hogy minden aranypolitikának természetesen kell, hogy befolyásoló hatása legyen a jegybankra, az óvatosság meg hitelmegszoritásra kell, hogy vezessen, ez pedig magától értetődőleg az ipar es kereskedelem fejlődésének megakaszttsával jár. Ha pedig ez igy van, mennyivel súlyosabban esik a mérlegbe a mi adott viszonyaink között ! Ha igy az aranyvaluta elleni érveket talán illő tárgyilagossággal igyekeztem felsorakoztatni, és seregszemlét tartani fölöttük, az igazság kedvéért meg kell mondanom azt, hogy épen a háború tanulságaiból nekünk minél szilárdabb bázisra kell ezen a téren helyezkednünk és nem szabad egy bennünket körülvevő, idevonatkozó valutapolitikával homlokegyenest ellenkező álláspontra helyezkednünk, kikapcsolódnunk abból az eszmeáramlatból, amely ezen a téren uralkodik és uj utakat, uj ösvényeket vágni akarni, mert arra mi sem gazdasági, sem egyéb erőnknél fogva alkalmasak és képesek nem vagyunk. Igaz, — és itt talán a finomabb nüanszokra térek át — hogy a tiszta aranyvalutánál nincs meg az a veszedelem, szemben az aranymagvalutával, hogy a devizarezervákat veszélyeztetné, annak az országnak valutapolitikája, amelyből a devizák származnak. A tiszta arany rendelkezésre áll, abszolút érteket képvisel, rögtön felhasználható konflagrációk esetében is fizetésre, a devizáknál, amelyek egy jegybank tárcájában vannak, kérdéses, hogy bizonyos nehézségek, bizonyos háborús veszedelem esetén nem fog-e az az ország, amely adósa a másik országnak, olyan rendeleteket, olyan fizetési tilalmakat felállítani, amelyek azokat"a devizákat abban a pillanatban felhasználhatatianokká teszik. Igaz az is, hogy a tiszta aranyvaluta végcélja a készfizetések felvétele, amelyekre helyesen mi is törekszünk, szintén igen nagy különbséget alkot a tiszta arany-rezerva és a deviza között. Mert abban a pillanatban, amikor mi áttérünk a készfizetésekre, már a jegybank nem irányítja a pénzforgalmat, azt a pénzforgalmat, abban a pillanatban már az egész gazdasági élet veszi át a gazdasági életbe beszivárgott arany milliók, azt már ugy kontrollálni, ugy központosítani, ugy irányítani, ahogy egy jegybank centralisztikus aranypolitikája képes, az országban szétömlött és rendesen elbújni szándékozó arany nem képes. Igaz végül az is, — ez is az arany mellett szól — hog}' a nemzetközi kereskedelemforgalom az esetben, ha arany forog benne, könnyebb lesz, a nemzetközi relációk mindig közvetlenebbek lesznek és az az érintkezés, amely végeredményben is célja kell, hogy legyen minden békés gazdálkodásnak, a közvetlen és szoros összefüggés nemzet és nemzet között ez esetben sokkal könnyebb. Azonban ezt a, tiszta aranyvalutát ma magának csak Anglia és Észak-Amerika engedheti meg. Ezek közölt is Angliában az utolsó hónapokban igen erős irányzat indult meg abban a tekintetben, hogy az arany magvaluta nem volna-e helyesebb és nem nagyon drága, nem igen nagy költségű és nem nagyúri passzió-e a tiszta arany valutának behozatala. Nekünk talán a mi speciális szempontunkból érdekünk azonban mégis az, hogy a mi jegybankunknál legyen centralizálva tovább is az az arany. Előbb utaltam már arra, hogy olyan esetekben, amikor run-ök, amikor bajok, zavarok vannak nagy szükség van arra, hogy egységes irányítással kezeltessék az arany. Hoznak ugyan fel példákat ennek ellenkezőjére is. Az angolok pl. és azok, akik a tiszta aranyvaluta ellenségei, kiemelik, 41*