Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-457

A nemzetgyűlés 457. ülése 1925. évi október hó 30-án, pénteken. 267 juk elérni azokat az átlagokat, amelyeket el tudnak érni a német gazdák, hanem ennek a hátramaradottságnak rendszerint a szeszélyes klima és időjárás az oka. Nem is utalok másra, csak a folyó évben a Tiszaháton észlelt nagy aszálykárokra. Áprilistól egészen az aratásig eső nem esett egyetlen egyszer sem egyes részein a Tiszahátnak. A Tiszaháttól öt kilométerre eső területeken májusban két csepegés volt és ez kissé megpermetezte az ottani területet s ott a közepesen felüli termés is volt, ahol pedig eső egyáltalában nem volt, ott még a vetőmagot sem hozta meg a föld, nem azért, mert nem jól készítették elő a talajt és mert az előmunkálatok terén nem történtek meg mindazok a szükséges munkálatok, amelyek a tőle öt kilométerre eső mezőgazdasági művelés alatt álló területen megtörténtek, hanem a rossz termés, a szeszélyes időjárásban leli magyarázatát. Ezt nem látja a képviselő ur egész Németországban. A nagy német mezőgazdasági művelés alatt álló sík területeken ilyen esetet nem látunk. Speciális magyar jelenség ez a szeszélyes alföldi klima, s ez az oka annak, hogy sokszor nem tudjuk elérni a leggondosabb előmunkálatok és szakszerű vezetés mellett sem azt, amit el tudnak érni a német gazdák. Utalok arra is, hogy azok a németországi gazdák, akik mérsékelt klímájuk mellett mostohább talajviszonyok között is el tudják érni a nagyobb átlageredményt, amikor eljönnek ide és meglátják a magyar Alföldön azt a szép sík humustalajt, nagy ambicióval veszik bérbe és kezdenek bele a művelésébe, s bízón}

7 sokszor nagy csalódás éri őket. A szeszélyes időjárás tönkreteszi mindazokat a reménységeket, amelyeket egy szakszerűen beművelt birtoknál a gazda számításba vesz. Ez az oka annak, hogy azt az átlagot, amit a német gazdák elérnek, nem tudjuk elérni. Ami a burgonyatermelés fejlesztését s az átlagos hozam emelését illeti, e tekintetben minket semmiféle mulasztás nem terhel. Ott van gödöllői burgonyanemesitő telepünk, ahonnan minden esztendőben fokozottabb mérvben bocsátjuk ki a nemesitett burgonyavetömagvat a guzdakózönség rendelkezésére meglehetősen mérsékelt áron ugy, hogy még a termelési költséget sem vesszük be a gazdától azért, hogy mentül több gazda láthassa el magát nemesitett vetőmaggal. Ebben a tekintetben is megteszünk mindent, ami tőlünk telhető, mert magunk is át vagyunk hatva annak a fontosságától, amire a t. képviselő ur hivatkozott, hogy közélelmezési és termelési szempontból milyen nagy fontossága van Magyarországon a burgonyatermelésnek. Épen azért hoztuk ide ezt a javaslatot, hogy preventiv intézkedéseket tegyünk és ha egyesek lekicsinyelik is ennek a javaslatnak jelentőségét, én hivatkozom arra, hogy nézzék meg azokat az államokat, ahol ez a veszedelem már tönkretette a burgonyatermelésnek nagyrészét, ahol a talajt inficiálta és a talajnak hosszú évekig való inficiálása miatt nem képesek burgonyát tovább termelni, ahol a legkegyetlenebb, legkrudélisabb preventiv intézkedéseket kénytelen a kormány tenni, hogy ezt a fontos közgazdasági ágazatot megvédje. Hivatkozom erre, menjenek ki és figyeljék meg azokat az államokat és mindazokat az intézkedéseket, amelyeket ezek az államok tesznek és akkor meg fogják látni, milyen jelentősége van ennek a törvényjavaslatnak. Épen azért, mert ennek nagj

7 jelentősége van, amire az előadó ur bővebben is hivatkozott, kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni szíveskedjék. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !J A törvényjavaslatot általánosságban elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—18. §§-ait, amelyek hozzászólás nélkül egyhangúlag elfogadtatnak.) Elnök : A törvényjavaslat ezzel ugy általánosságban, mint részleteiben is elfogadtatott. Harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok előterjesztést tenni. Következik a pengőérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló törvényjavaslat (írom. 953, 960) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Örffy Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! A tárgyalás alá kerülő törvényjavaslat, meg kell állapitanom, a közérdeklődés homlokterébe került, még pedig jóval a javaslat benyújtása előtt. Meg kell állapitanom azt is, hogy ez a körülmény érthető, de kissé túlzott. Ennek a javaslatnak lényegét ugyanis a közvéleményben igen sokan túlbecsülik. Érthetőnek tartom azonban ezt az érdeklődést mégis azért, mert egészen bizonyos, hogy az egyént az ő magánéletében nemcsak a rendelkezésére álló pénznek összértéke érdekli, hanem annak, hogy ugj

7 mondjam, megjelenési formája is, hiszen ez a megjelenési forma, az alap, az egység, a mindennapi életben találkozik velünk és mélyen belenyúl az egyén magánéletébe. Ez a hatása a pénzegységnek talán inkább fizikai természetű, talán inkább kényelmi, használhatósági szempontokat mutat fel, a lényeget azonban, hogy a pénz belérléke milyen, nem érinti. Túlzottnak tartom az érdeklődést a javaslattal szemben, mert ismételten leszegeztetett illetékes helyen és nem is vitatható immár az, hogy a magyar korona értéke stabillá válván, ennek relációja az arannyal fixirozva van. Ez a lényeg. És ha jelentőséget tulajdonítunk ennek a javaslatnak, ez csak az lehet, hogy ez az utolsó etapja annak a nagy műveletnek, amely már lezajlott és amelynek leglényegesebb része, a stabilizáció, már több, mint egy évvel ezelőtt megvalósult. Miről van most szó ? Sikerült annak idején — a szanálási törvény kapcsán méltóztattak megállapítani, milyen módon és milyen eszközökkel — a magyar korona stabilizálását végre elérni. Stabillá vált a magyar korona, ami azt jelenti, hogy az arany és korona értéke közötti viszony fixxé, változatlanná vált. Ha ez megtörtént, miről lehet most már szó? Tisztán arról, hogy miféle számolási egységet választunk ki, miután a magyar papírkorona — amely ismétlem stabil — túlságos nagy számokkal operál, aminek — ezt nem ismétlem, annyira közkeletű már — igen előnytelen hatásai vannak az egyéni és közgazdasági életre. Értem itt elsősorban a takarékossági szempontot, de szerepet játszik a kényelmi szempont is. Az a tény, hogy a nagy számokkal való operálás kétségtelenül nem előnyös, volt az egyetlen oka annak, hogy a kormány, illetve a pénzügyminister ur idejött ezzel a javaslattal, amely azt célozza, hogy a nagy számokat a pénzkezelésből egyszer már elimináljuk. Előadói objektivitásomnak tartozom annak kijelentésével, hogy az u. n. osztószám tekintetében tényleg sok, a javaslattól eltérő olyan álláspont van, amely álláspontoknak komoly érvei vannak. Ezek elől a komoly érvek elől a pénzügyi bizottság kitérni nem akart, sőt ezeknek az érveknek taglalása meglehetősen erősen kifejezésre is jutott a pénzügyi bizottság tárgyalásainál Hogy a bizottság mégis a minister által javaslatba hozott 12.500-as osztószámot fogadta el, annak indoka, — leszek bátor egészen röviden kifejteni — a következő. (Halljuk ! Halljak !)