Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-456

252 A nemzetgyűlés 456. ülése 1925. való belépésünk kérdésével foglalkozott, azt mondotta, hogy előnyünk ujabban az — akkor ez uj dolog volt — hogy a tanácsban az addig oit ülő nagyhatalmak és ellenséges kisebb államok képviselőin kivül fcét-éámleges állam is helyet foglal és ezáltal a tanács ránk nézve kedvezőbb képet nyer és a mi szempontunkból mindinkább bírósággá válik. Bocsánatot kérek, ezt én, tapasztalataim alapján, nem igazolhatom. A tanács,maradt ugy, amint volt: egy politikai testület. És az a baj, hogy a semlegesek és más kisebb államok nagyon gyakran párisi nagyköveteik és követeik, tehát a nagyhatalmakkal szoros kapcsolatbein álló egyének által vannak képviselve, ami ennek a tanácsnak politikai jellegét még jobban kidomborítja. Bár az első közgyűlésen Tittoni, az olasz kormány akkori képviselője azt jelentette ki, hogy a tanács nem politikai testület, hanem bíróság, és hogy ők magukat nem az egyes kormány kiküldötteinek, hanem a népszövetség tisztviselőinek tekintik, a tanácsnak azóta való működése igazolja azt, hogy ott igenis mindenki saját államának politikai érdekeit látja, sőt kell, hogy lássa szemei előtt és e szerint is ítél és határoz. Ennek következteben a kisállamok a nagyállamoknak, az egyes államok az államszövetségeknek, az egész Conseil pedig a nemzetközi diplomáciának befogása alatt áll és aszerint kell hogy igazodjék. Ez a valóság mindazzal a teóriával szemben, amelyet mi a tanácsra nézve hallottunk és ez az én tapasztalatom a tanács egész működé .ére nézve, nemcsak a magyar kérdésekben, hiszen nemcsak magyar, hanem más kérdéseket is hallottunk tárgyalni a tanács által, mert ülései nyilvánosak és azokon mindenféle egyéb kérdés Tárgyalását is hallottuk. Ennek következtében a mi helyzetünk, ha már most arra térünk rá, a tanács előtt és a közgyűlés előtt egészen különböző. Minthogy az idő már rövidre van szabva, méltóztassanak megengedni, lu gy most arra térjek rá, mit nyert nk a népszövetség által. (Halljak! Halljuk !} A mi kérdéseink közül a szaná ás kérdése, szóval pénzügyi kérdések, határkérdések és kisebbségi kérdések "voltak a népszövetség elölt. Elismerem azt, hogy a népszövetségben pénzügyi kérdésekben tényleg komoly támogatásra taíállunk és hogy abban a bizottságban, amely ezt tárgyalta, Magyarország iránt különösen Anglia befolyása folytán is kedvezőbb atmoszféra uralkodott. Nem is érzem magamat hivatva, hogy a pénzügyi kérdésekről Ítéletet mondjak, mert hiszen előképzettségem sincs meg eléggé ahhoz, hogy ezeket teljes mértékben bíráljam; ennek következtében erről a kérdésről nem akarok tovább szólni. Ennek vannak hivatottább bírálói. Ami a határkérdéseket illeti, két kérdés volt a népszövetségi tanács előtt: az egyik a jugoszláv határra a másik pedig a cseh határra, a salgótarjáni ügyre vonatkozott. Ezek közül az egyikben javunkra, a másikban kárunkra döntött a népszövetségi tanács, ugy hogy ez egészben véve azt a benyomást keltheti, hogy itt paritásos igazsággal mérnek. Mégis kénytelen vagyok megjegyezni, hogy például a jugoszláv határkérdésében, akkor, amikor nemcsak a magyar tag hanem a határbizott

c

ágnak összes tagjai a határnak megváltoztatása mellett voltak, a jugoszláv tagnak — egyetlen egy tagnak — az ellenzése következtében a népszövetség a status quo mellett határozott,• amely status quo azonban egyszerűen azt jelentette, hogy megmarad az a határ, amelyet a helyi körülmények nemismertében alkottak a győzők és amely " határnak autopsziával való korrigálására ezeket" az urakat kiküldték, akik egyhangúlag azt mondották, hogy ez a határ megváltoztatandó Ez tehát a kompromisszumos megoldásoknak mégis kissé különös formája (Ugy van! Ugy van! — Egy hang jobbévi október hó 29-én, csütörtökönfelől : Szomorú !) és kissé könnyű ut ezeknek elintézésére. Most téiek rá a legfőbb kérdésre: ez a kisebbségi kérdés. Amint Baross igen t. képviselőtársam már emiitette, tizennyolc, bennünket érdeklő kisebbségi kérdés feküdt a népszövetség tanácsának, illetőleg az elnöknek asztalán, részben a kisebbségek, Vészben ezeken kivül álló angol és amerikai egyházi szervek, tehát abszolút neutrális szervek által előterjesztve. Ezeket azonban nem vették elő, mégpedig nem vették elő azért, mert nagyon nehézkes a népszövetségi tanács eljárási módja. Amint méltóztatnak tudni, ez az eljárási mód abból áll, hogy ha a külsőségeknek, a hangnak és a többinek megfelelnek az előterjesztések, akkor ezeket a népszövetség főtitkára a tanács elnöke elé terjeszti. A tanács elnöke vagy maga dönt, vagy maga mellé vesz két tagot, és, miután megkérdezték az érdekelt államot is, azok eldöntik, vájjon a tanács plénuma elé terjesszék-e ezt az ügyet, igen vagy nem. Mind a 18 esetben ezen retorták valamelyikén az ügy megakadt és a tanács asztalára nem került. Csak a 19-rk ügy került a tanács asztalára — ez volt az erdélyi telepesek ügye — és jelenleg egy 20-ik és 21-ik ügy is fekszik ott : az egyik szintén egy ilyen hasonló, de kisebbmérelü három községre vonatkozó telepes ügy, a másik pedig az erdélyi egyházaknak az iskolasérelmekre vonatkozó petíciója. Ennek a telepes ügynek tárgyalásánál nagyon érdekes tanulságokat vonhattunk le. Levonhattuk azt a tanulságot, egy ílagráns praktikus esetből, hogy a tanács nem bíróság, hanem politikai testület, amely nem jogi megoldást, hanem politikai kompromisszumokat keres, (Ugy van! Ugy van!! olyan politikai kompromisszumokat (Baross János : Amelyek mindig nekünk rosszak !) amelyek a dolognak hiányos tanulmányozásából keletkeztek. Ezeket azzal tudom indokolni, hogy a tanács kiküldött három tagot ennek a kérdésnek megv zsgálására s ezek közül az egyik meghallgatta négyszem között tehát nem nyilvánosan, a telepesek ügj'védjét is ; amikor azonban a dolog a tanács asztalára került, akkor már a dolgok rendjénél, a szervezeti szabályzatnál fogva a telepesek képviselője többé szóhoz nem jutott. A paktum 4. § a t. i. azt mondja, hogy »egy tagállam érdekeit érintő kérdés tárgyalásánál a tagállamot a tanács meghívj .i tanácskozási joggal« Mivel ha egy állam meg van vádolva, ez egy őt érdeklő ügy, a tanács ezt az államot meghívja tanácskozási joggal, képviselője tehát ott beszédet mondhat Ezért történt az, hogy Titulescu — aki, el kell ismernem, brilliáns szónok, kiváló ügyvéd — ennek következtében tgy a maga nemében páratlan ügyvédi beszédben, plaidoj^er-ben tárhatta fel az ő álláspontját, mégpedig feltárhatta ezt az álláspontját olyan módon, hog}

7 bizonyom volt afelől, hogy az ő állításait, amelyeket ott kockáztat, vagy kockáztatni mer (Lendvai István : Rabulisztikával !) seni<i meg nem cáfolja, minek következtében ez az egész beszéd tele volt a valótlanságok egész sorával. Nekem nincs időm arra, hogy ezeket citáljam, de akármikor rendelkezésére tudom bocsátani a Ház bármely tagjának, mert ezek a szemel vényeim megvannak és a beszéd szövege is megvan. Ismétlem tehát, a valótlanságoknak egész sorozatát hozta elő valóban oly remek előadásban, hogy aki nem volt teljesen informálva a kérdésről, az mind el kellett, hogy higyje, hogy neki teljesen igaza van és azzal a tökéletes biztonsággal, hogy őt nem fopja megcáfolni, senki arról a helyről, és ezáltal — mert ez a fontos, ez az elvi része a kérdésnek, a többi csak példa — a népszövetségi ügyi end alkalmat, plattformot ad arra, hogy dolgok elmondassanak, amelyek cáfolailanul maradnak és ezáltal nemcsak a bírói Ítéletet nem adja meg, hanem a bírói eljárásnak legelemibb külsőségeit is nélkülözi.