Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-456
246 r A nemzetgyűlés 456, ülése 1925, ein október hó 29-én, csütörtökön. angolokkal, hogy ezért van nálunk másfélmillió munkanélküli. Meg kell értetni a franciákkal, hogy ezért van az a pénzügyi káosz, amelybe belekerültek, és amely egyik kormánybukást a másik után idézi elő. Azonban már a megbukott francia pénzügj'minister is reámutatott arra, bogy a francia adósságok nemcsak a háborúban keietkeztek, hanem a háború után is. Azoknak a pénzeknek egy része a kisententchoz ment a kisentente hadseregeinek felszerelésére. A kisentente, amely jelenlegi státusát védeni akarja, Franciaországtól kért u. n. kölcsönt hadseregének nagyra növelésére. Ez hiányzik ma a francia adófizetőknél. Lehetetlen, konglomerált nagyra fujt, életképtelen népeket, országokat akarnak mesterségesen fentartani. Fel kell világositani a világ hajózó népeit arról, hogy miért járnak a tengereken harmad és negyed teherrel a hajók, mig a többi üres. Az egész világ kereskedelme és ipara megérzi azt, hogy Közép-Európában abnormis a helyzet. A magyar kérdést nem kell beállítani, a magyar kérdés benne áll a helyzet középpontjában, egyszerűen csak rá kell világítani. Ma még sötétben áll a magyar kérdés. Tessék a kormánynak publicitási reflektorokat kezébe venni és oda világitani : ott áll a magyar kérdés. Egész Európa gazdasági és szociális bajokkal küzd és nem tudja mi az oka ennek. Rá kell világítani : a magyar kérdés az oka. Közép-Európa feje tetejére van állitva. Fejtetőn a cirkuszban lehet állni egykét percig, de a feje tetején élni semmiféle nép, semmiféle világrész nem tud. Ma pedig feje tetejére van állitva egész Közép-Európa. Tessék a kormánynak erre rávilágítani, megfelelő propaganda és publicitás utján. Ezeket a kinai falakat a kisentente nem meri lebontani. Fél a szabadforgalomtól, fél a népek közötti érintkezés helyreállításától. Sokat szavalnak a népek szabadságáról ezekben az államokban, a politikus kollégák, de félnek a szabadságtól, félnek attól, hogy ha szabaddá lesz a forgalom, a négy millió magyar, a tót, a rutén, a német, sőt még az erdélyi oláh is Budapestet fogja központnak elismerni. És félnek attól — ezért kell a kinai falakat fentartani — hogy az ezer éves kultúrai, gazdasági, társadalmi és vérségi kapcsok, amelyek ma csak formailag vannak széjjelvágva, egyszerre összeforrnak és ismét egységes lesz az, amit az Isten egynek teremtett. Ettől félnek a kisentente államok, ezért kellenek a kinai falak. A természet törvényeivel, a szociológiai és közgazdasági törvényekkel szemben állították fel ezeket a falakat és a számlát, az építkezési és fentartási költségeket Anglia, Franciaország és a semleges államok fizetik. Erre kell rávilágítani Európa közvéleménye előtt, ez fogja érdekelni. Nagyon fontos azután, hogy megismertessük a világgal a magyar kultúrát. Ennek egyik eszköze az idegen forgalom növelése. Budapest rendkívül alkalmas erre a maga szépségével, fürdőivel, magas kultúrájával, az Operától kezdve végig. Ne feledjük el, hogy minden idegen, aki egyszer hozzánk jött, barátunk lett. Igyekeznünk kell tehát mennél több idegent idehozni, hogy mennél több barátunk legyen. De mindez csak a külföldi társadalmak, felső gazdag rétegeire vonatkozik. Nekünk el kell mennünk a külföld demokratikus társadalmi rétegei közé is. Ki kell vinnünk a magyar kultúrát, a magyar zenét, előadásokban, koncertekben, tárlatokban meg kell mutatnunk a külföldi népek széles rétegeinek. Egyszóval a propagandát demokratizálni is kell, amint demokratizálni kell egész diplomáciai berendezkedésünket is. (Helyeslés balról.) Hivatalos diplomáciánk talán a bécsi kongresszus, vagy a bécsi biedermeier-idők tradicióiban él még ma is. Nagyon tisztességes, eléggé bürokrata és a felső társadalmi rétegekben, a felső tízezerben helyét nagyon jól megálló genteman-ekből áll a mi diplomáciánk. Ezekkel a biedermeier-tradíciókkal azonban ma nem lehet felvenni a versenyt a Balkán diplomatáival, a Pasicsokkal és a Benesekkel. Ma a népek sorsát demokratikus választójogon alapuló parlamentek politikusai döntik el. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A magyar diplomáciának tehát meg kell keresnie az összeköttetést a külföldi államok demokratikus pártjaival, demokratikus sajtójával. Ezt nem lehet máskép elérni, mint azzal, hogy demokratikussá kell tennünk egész diplomáciai szolgálatunkat is. A legújabb jellemző esetet elmondom. Október 27-én a lapok a most Amerikában ülésező interparlamentáris konferenciáról szóló tudósításukban . . . Elnök : A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy még egy perc van hátra beszédidejéből, szíveskedjék tehát ez idő alatt beszédét befejezni. Baross János : ... a magyar szónokról öszszesen csak annyit emlitenek, hogy : »felszólalt még.« (Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Ha már a demokráciánál tartunk, pár szóval rá kell mutatnom a magyar demokrácia külpolitikai felfogására is. (Halljuk !) Mi magj^ar demokratikus politikusok ugyanazokat a nagy ideálokat tiszteljük, amelyek a népszövetséget létrehozták. Annál jobban fáj nekünk, hogy csalódnunk kellett a Népszövetség eddigi munkájában. De bízunk abban, hogy ezek csak gyermekbetegségek. (Helyeslés balról.) Bízunk abban, hogy Európa demokráciájával együtt működve meg fogjuk oldani békésen is a magyar kérdést. Ehhez azonban az kell, hogy minden állam leszereljen Európában, elsősorban szomszédaink. (Ugy van! Ugy van ! a Ház minden oldalán.) Épen a demokrácia alapján követelünk egyenlő jogokat minden népnek, még a legyőzött népeknek is. (Általános helyeslés.) Az emberi jogok és közszabadságok alapján őszintén meg akarunk békülni cseh, szerb, román szomszédainkkal, de az az állig felfegyverkezett áldemokrata militarizmus és imperializmus, amely minket ma körülvesz, hiába spekulál arra, hogy a magyar demokráciában balekokat vagy hazaárulókat fog találni. (Helyeslés balról.) Nem. A trianoni kínok nem a gazdag embereket, nem a felsőbb társadalmi rétegeket érintik, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azok a dolgozó néprétegeket, a nyomorult szegény milliókat érik. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől : Mindenkit ! Az egész magyar nemzetet !) A magyar kérdés igazságos megoldása tömegkivánság ma Magyarországon, (Felkiáltások a jobboldalon : Nemzeti kívánság !) nem egy-két felsőbb társadalmi réteghez tartozó politikus célja, hanem a magyar demokrácia életkérdése. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Hedry Lőrinc : A nemzeté ! — Pikier Emil : Tiltakozik a demokrácia ellen ? — Hedry Lőrinc : A kisajátítás ellen !) . Arra kérem a kormányt, igyekezzék a maga belpolitikáját is a demokratikus útra terelni, mert a kormány azért bizonyult külpolitikailag is gyengének, mert nem birt a demokratikus tömegekre támaszkodni, mert gyökerei hiányoztak idehaza. (Ugy van! Úgy van! a baloldalon.) Kérem a kormányt, elsősorban a külügyminister urat, hogy tegyék meditáció tárgyává azokat, amiket mondottam. Várjuk az uj eszközöket, az uj utakat, a nagy eredmények, az eleven, életerős magyar külpolitika uj útjait, amelyek Magyarország részére meg tudják menteni âzt a négy millió magyart és vissza tudják hozni azokat az idegennyelvű testvéreinket is, akik a négy millió magyarral együtt idegen járom alatt szenvednek. (Horváth Zoltán : Belül pedig az általános titkos
