Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-456
A nemzetgyűlés 456. ülése 1925. évi október hó 29-én, csütörtökön, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Baross János és Pakots József napirendelőtti felszólalásai. — á Doldnnavidéki Helyiérdekű Vasutak Magyarország területén maradt vonalának üzombentartására alakult Baja— Gara—Országhatárszéli helyiérdekű vasút részvénytársaságról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — A Nemzetközi Kereskedelmi Statisztika létesítése tárgyában kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — A pénzügyi bizottság benyújtja jelentését a pengő-értéknek megállapításáról és az azzal összefüggő rendelkezésekről szóló törvényjavaslat tárgyában. — A halászatról szóló 1888 : XIX. te. módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása, — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány réseérői jelen vannak : gr. Bethlen István, Walko Lajos, Mayer János. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 30 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bodó János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovits György jegyző ur, a javaslatok ollen felszólalókat pedig Csik József jegyző ur. Bemutatom Csanád—Arad vármegye közönségének feliratát a főrendiházi reform tárgyában ; Tolna vármegye közönségének feliratát uj sajtótörvény megalkotása és a mentelmi jog kodifikálása tárgyában ; a Délvidéki Otthonnak Marschall Ferenc képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a trianoni béke reviziója tárgyában. Minthogy a felsőház reformjáról szóló törvényjavaslat a tárgyalásra kész ügyek között van, Csanád—Arad vármegyék közönségének e tárgyra vonatkozó felirata letétetik a Ház asztalára, mig a másik felirat, illetőleg kérvény a házszabályok 226. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. A házszabályok 194. §-ának 6. bekezdése értelmében jelentem a t. Háznak, hogy a belügy minister ur a holnapi ülés napirendjének megállapítása után irásbelileg válaszolni kivan Malasits Géza képviselő urnák f. évi október hó 21-én a gyülekezési jog alkalmazása terén a közigazgatási hatóságok részéről tapasztalt túlkapások tárgyában előterjesztett interpellációjára. Tudomásul vétetik. T. Nemzetgyűlés ! A tegnapi ülésen a napirendi vita során felszólalt Kabók Lajos képviselő ur beszédidejének meghosszabbítását kérte, mire én azt a kijelentést tettem, hogy napirendi vitánál ilyen kérelem nem terjeszthető elő. Méltóztassék tudomásul venni, hogy ebben az esetben tévesen jártam el, vagyis Kabók képviselő urnák a házszabályok értelmében joga volt az emiitett kérelmet előterjeszteni. (Helyeslés.) Tudomásul vétetik. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Baross János és Pakots József képviselő urak tőlem napirend előtti felszólalásra kértek és kaptak engedélyt, az elszakított területen lévő magyarság gazdasági és kulturális helyzete tárgj-ában. így Baross János képviselő urat illeti a szó ! Baross János : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Bocsánatot kell kérnem, hogy három év alatt ugyanazzal a témával negyedízben foglalkozom. De nem én vagyok az oka ennek, hanem, sajnos, az a körülmény, hogy ez alatt a három esztendő alatt azokban a kérdésekben, amelyeket jóformán mindjárt az első naptól kezdve, amint bejöttem a nemzetgyűlésbe, felpanaszolni kezdtem, semmi változás, semmi javulás nem mutatkozott, sőt, mondhatnám, feltétlen rosszabbodás következett be. Újra foglalkoznom kell tehát azzal, hogy a trianoni szerződés alapján tőlünk elszakított testvéreinket micsoda nyomorúság, micsoda szenvedés sújtja állandóan. Újra foglalkoznunk kell azzal, hogy a trianoni szerződésben lefektetett legminimálisabb jogaink, szerződéses jogaink napról-napra megszegetnek. Újra foglalkoznunk kell azzal, különösen a legutóbbi genfi események hatása alatt, hogy a Népszövetség — meg kell mondani magyarul : — elfogultan kedvez a kisentente-államoknak velünk szemben, hogy az elnyomott magyar, ruthén, német, tót és orosz kisebbségek ügyében még egyetlen igazságos Ítéletet nem kaptunk, sőt a Népszövetség még csak egy komoly lépést sem tett, amely reményt nyújthatna arra, hogy a kisebbségek kérdésével komolyan foglalkozni szándékozik. Foglalkoznunk kell azzal, hogy a magyar kormánynak általain sokszor kifogásolt lagymatag külpolitikája teljesen csődbe került. Ezen feltétlenül változtatni, segíteni kell : a kormánynak uj eszközöket és uj utakat kell keresni. Végül foglalkozni kell azzal, hogy mik volnának ezek az uj utak, uj eszközök, amelyek több eredményhez vezetnének a külpolitikában. (Aiföldy Béla : Alapos határkiigazitás !) Az is természetes, hogy az alapos határkiigazitáshoz szintén van jogunk a Millerand-féle kísérőlevél értelmében. De az első lépésnek arra kell irányulnia, hogy a kisebbségek exisztenciáját és fenmaradását biztosítsuk addig, amig ezek az uj utak és eszközök olyan eredményt is tudnak elérni, hogy aztán az alapos határkiigazitásra meglévő jogainkat is érvényesíthetjük. Végül pedig, ismétlem, JÏÀPLÛ. xxxv. a:
