Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-453

168 À nemzetgyűlés 453. ülése 1925. évi október hó 23-án, pénteken. konzuli szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, hogy a törvényjavslatot felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa a törvény javaslatot). Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni ? (Igen !) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. A törvényjavaslat kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik az Állandó Nemzetközi Biróság szabályzatának elfogadásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Az előadó ur nem lévén itt, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Az előadó urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Moser Ernő előadó : T. Nemzetgyűlés ! A Nemzetek Szövetsége paktumának 14. §-a kimondja, hogy egy állandó nemzetközi biróság alakítandó, amelynek tervezetét a tanács és a közgyűlés fogja annak idején elkészíteni, illetve jóváhagyni. A paktum ezen követelményének a szövetség tanácsa, illetőleg közgjailése eleget tett és elsősorban egy tizes jogászi bizottságot hivott össze 1920 június 16-dikára, Hágába, amely bizottság hivatva volt kidolgozni a nemzetközi biróság szervezetére vonatkozó szabályzatot. Ez meg is történt. A szabályzat Lapradelle párisi egyetemi tanár szövegezésében az első közgyűlés elé terjesztetett, amely azt csekély változtatásokkal el is fogadta. Egyúttal megválasztotta a biróság első tagjait, még pedig 11 rendes és négy póttagot kilenc évre. A bizottság 1922 január 10-én először ült össze Hágában, hogy saját ügyviteli szabályzatát megalkossa, tisztikarát megválassza és letárgyalja az eléje került első három ügyet is. Ez meg is történt Azóta a biróság évenként rendes ülésszakot tart és megállapíthatjuk, hogy az eléje került ügyeket objektivitással szokta kezelni. Az előttünk fekvő javaslat a szervezeti szabályzatnak jóváhagyását célozza, amelyet még 1922-ben kellett volna elfogadni, amely év szeptember 18-án a Népszövetség közgyűlése Magyarországot tagjai közé felvette. A törvényjavaslat azonban eddig azért nem került a nemzetgyűlés elé, mert ismételten szó volt arról, hogy kisebb változtatásokat fognak a szabályzaton eszközölni és a kormány várta, hogy már a végleges alapszabályokat terjeszthesse a nemzetgyűlés elé. Ez az oka annak, hogy a nemzetgyűlésnek csak ma van alkalma azt letárgyalni. A szabályzat szerkezete három részre osztható. Az első rész foglalkozik a biróság szervezetére vonatkozó szabályzatokkal, a második rész az illetékesség kérdésével, a harmadik pedig az eljárásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A három rész összességében szabályozza a biróság tagjainak megválasztására, a biróság működésére, a tanácskozóképesség s a határozathozatalra vonatkozó eljárást. Kimondja többek között, hogy a biróság tagjainak száma ugyan 11, de ha 9 tag jelen van, akkor már Ítéletet hozhat ; kimondja, hogy a közgyűlés, illetőleg a tanács a biróság tagjainak rendes számát néggyel, a póttagokét pedig kettővel emelheti, ha szükség van rá. Rendelkezik abban a tekintetben, hogy az eljárás bizonyos fokig megosztandó, hogy három altanács létesitendő, mégpedig egy a munkaügyek elintézésére, ami a trianoni békeszerződés 13. s a versaillesi békeszerződés 14. »Munka« című szakaszából folyik ; egy másik tanács a közlekedési, hajózási ügyek rendezésére s egy harmadik, úgynevezett sommás tanács, amely tagjainak száma 3 alakítandó, amely hivatva van azt a kívánságot kielégíteni, hogy azok az ügyek, melyeket a felek gyorsan le akarnak tárgylani, egy rövidebb utón tárgyaló, mozgékonyabb tanács elé kerülhessenek. T. Nemzetgyűlés ! Ennyiben gondoltam kimeríteni a javaslat lényegét, amely" előttünk fekszik. Most csak arról volna szó, hogy helyes gondolat-e, hogy az állandó nemzetközi'biróság egyáltalán megalakult. A nemzetközi biróság megalakítása — mint ahogy beszédem elején megmondottam — a Nemzetek Szövetsége paktumának 14. §-ából folyik, tehát bizonyos tekintetben szoros összefüggésben van a Nemzetek Szövetségével. Hogy a Nemzetek Szövetsége hivatásának magaslatán áll-e vagy sem s hogy érdemes volt-e Magyarországnak a Nemzetek Szövetségébe tagul belépnie és abban benne maradni, igen vagy nem, (Meskó Zoltán : Ugy látszik, jelenleg nem.) az kétségtelenül vita tárgya lehet. Pro és contra lehet erről vitázni. Az én egyéni véleményem az, hogy ha már bent vagyunk a Nemzetek Szövetségében, tartsunk ki, mert mégis csak remélhető, hogy ma, amikor már Németország is belép a Nemzetek Szövetségének tagjai közé, az ott uralkodó hang, a legyőzött államoknak bizonyos negációja a jövőben meg fog szűnni és talán a Nemzetek Szövetsége mégis csak meg fogja közelíteni eszményi hivatását. Hogy ma még nem áll hivatásának magaslatán, hogy ma még egyoldalú az állásfoglalásaiban, arról beszélni talán teljesen fölösleges, mert hiszen ebben a tekintetben körülbelül mindenkinek, aki a viszonyokat ismeri, aki a Nemzetek Szövetségének határozatait olvassa, be kell ismernie azt, hogy bizony a Nemzetek Szövetsége ma még nem az a pártatlan testület, aminek alakíttatott, mert bizonyos fokig még ma is a szövetséges és társult hatalmak és érdektársaiknak, az úgynevezett győző hatalmaknak többé-kevésbé érdekszövetkezete. (Igaz ! Ugy van !) Nyitva hagyom tehát azt a kérdést, hogy a Nemzetek Szövetségére vonatkozólag kinek mi a véleménye, de ki kell jelentenem, hogy egészen más dolog az előttünk lévő javaslatban tárgyalt állandó nemzetközi biróság, mert ebben — azt lehet mondani — a világ legnagyobb jogászai foglalnak helyet, akiknek objektivitását a már eddig eléjük került esetekből kifolyólag hozott Ítéletekből is konstatálhatjuk. Nem akarok itt más ítéletre hivatkozni, mint csak arra, amelyet a német telepesek ügyében hozott Lengyelország terhére, holott tudjuk azt, hogy Lengyelország ma a szövetséges és társult hatalmak oldalán álló állam. (Kiss Menyhért : Mi lesz a magyar telepesekkel 1) Mindentől eltekintve, azonban van egy kérdés amelyet ha figyelembe veszünk, ez az egy kérdés is elég ahhoz, hogy a nemzetközi állandó bíróságnak megszervezését, illetve létesítését és kifejlesztését Magyarország és minden más oly állam, amelynek más állam területén állampolgárai élnek mint kisebbségek, örömmel fogadja. (Ugy van! Ugy van !) Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a szövetséges és társult hatalmak Romániával, Csehoszlovákiával és az SHS királysággal 1919 szeptember 9-én, illetőleg december 10-én Versaillesben, illetőleg Parisban egy, a kisebbségi jogokat védő külön paktumot kötöttek s ennek a szerződésnek egyik pontja világosan és határozottan kimondja, hogy a kisebbségi sérelmeket nemzetközi vita anyagának tekintik és ezek az ügyek bármelyik i'él kérelmére a nemzetközi állandó biróság elé utalhatók. (Kiss Menyhért : Az utódállamok nem tartják be ezt a határozatot ! A csehek és románok felrúgják !) Hogy milyen hatása lesz e paktumnak, azt meg fogjuk látni a jövőben.