Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

Ifi2 Â nemzetgyűlés 452. ülése 1925. Horváth Zoltán: A másik megjegyzésem az, hogy itt Eckhardt Tibor képviselőtársam tulajdonképen nem követett el egyebet, mint a legklasszikusabb példáját a nemzetgyalázásnak (Ugy van! "Ugy van! a baloldalon.) Meggyalázta a kormányt, meggyalázta magát a nemzetet azzal, l.ogy nincs a kormánynak halalma arra, hogy itt a jogrendet. a polgári jogegyenlőséget fentartsa, mert hiszen az általa gyűlölt vallásfelekezetnek kiváltságos jogot ad és ezért kell neki bennünket megölni, meggyilkolni, a volt ellenséget idehivni |és azzal szövetkezni saját testvérei ellen, ha azok más felekezethez tartoznak is. Ez olyan súlyos botlás, amelynek szó nélkül hagyása az elnökség részéről óriási hiba és mulasztás, mert hiszen az elnökség fel van jogosítva és kötelezve van arra, hogy a magyar nemzetnek és a magyar nemzetgyűlésnek becsülelét (Vázsoiiji Vilmos : A szuverenitást az elnök képviseli, nem a ministerelnök !) minden körülmények között megőrizze és ha valaki ez ellen vét, ellene a házszabályokban biztosított fegyelmi büntetéseket alkalmazza. Én, igen t. elnök ur, sajnálattal nélkülöztem erélyes intézkedését Eckhardt Tibor képviselő úrral szemben. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ami pedig az igen t. fajvédő képviselőtársaim szerepét illeti — mert hiszen innen kikapcsolni őket nem lehet — meg kell álla pila nom, hogy ők a magyar közéletben és a magyar nemzetgyűlésben való létjogosultságukat elvesztették. (Ugy van! Ugy van ! a 'szélsőbaloldalon. — Batitz Gyula : Kutmérgezők ! -- Peyer Károly : Mit csináltak Németországban Korfantyval '.' — Pikier Emil : Kidobták a lengyeleknek ! De a fajvédőknek nincs érzékük ehhez ! — Zaj.J Nem idevalók akik Cuzával tárgyaltak. Eddig ugy tudtuk, hogy egész létjogosultságuk két pillérre támaszkodik. (Pikier Emil : Az ország ellenségeivel barátkoztak !) Az egyik pillér a felekezeti gyűlölködés, a másik pedig a túlhajtott nacionalizmus és ok ezeket a pilléreket Kamatoztatták. (Vázsonyi Vimos : Es ez a legnagyobb pillér ! — Rupert Rezső : Ez a harmadik pillér \) Méltóztatnak emlékezni arra, hogy mennyire tiltakoztak az ellen, hogy a kormány a trianoni békét aláirta s mint hálás témát hánylorgatták napokon keresztül, hogy például Daruváry volt igazságügyi minister, általunk is elitélt módon elkövette azt a botlást, hogy a cseh-szlovák állam fennállásának ünnepén megjelent. (Peyer Károly : Ebbe egy minister bukott bele !) Most mindezeket figyelmen kivül hagyva összeülnek saját polgártársaik megrontására! Ezeknek a t. képviselőtársaimnak ugy gondolom, nem itt a helyük, hanem máshol, ahol paialog kusan foglalkoznak az emberek cselekedeteivel. (Pikier Emil Menjenek a bolondokházába ! Odavalók, nem ide ! — Rupert Rezső : Onnan is kidobják őket. — Zaj.) Én neme ak a kormánytól várok ebben a kérdésben nyilatkozatot, hanem mint a nemzetgyűlés reprezentánsától, az elnök úrtól is elitélő nyilatkozatot várok ezekkel a képviselőtársaimmal szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! (Hadjuk ! Halljuk !) Kijelentem, hogy kizárólag azokkal a felszólalásokkal és e felszólalásoknak azokkal a részeivel kívánok foglalkozni, amelyek a házszabályoknak az elnökség részéről történt állítólagos helytelen alkalmazását tették szóvá. Ha a többi kérdéssel is foglalkoznám, amely ezzel kapcsolatban felhozatott, ez sértené az elnöki objektivitást és azt a helyet, ahol most szerencsém van ülni. Nekem az a kötelességem, hogy megóvjam a nemzetgyűlés tekintélyét és kötelességem a házszabályokat azok szelleme szerint alkalmazni. Teljes mértékben osztozom abban a felfogásban, amelyet Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur volt szives itt előadni. Az elnökségnek mindig ez volt a évi október hó 22-én, csütörtökön. felfogása és e felfogás szerint, is kezelte a házszabályokat. Az én fel fogásom szerint és az eddigi parlamenti felfogás szerint csak azok áz események tehetők nyílt ülésen az elnökség részéről szóvá — és azokkal szemben a rendelkezésére álló fegyelmi szakaszokat csak akkor alkalmazhatja, —"amely cselekedetek a nemzetgyűlés nyilt ülésén történnek. Amik itt történtek, azok a nemzetgyűlés ülése felfüggesztésének ideje alatt történtek s az elnökségnek ezekre vonatkozólag ingerenciája nincs, mert a házszabályok erre az ingerenciára neki módot nem adnak. (Pikier Emil : Eckhardt beszéde nem a nyílt ülésen hangzott el? — Saly Endre : Buday közbeszólása is nyílt ülésen történt ! A templom akkor is templom, ha nincs benne mise!) Csendet kérek! —A t. képviselő urak aposztrofáltak engem elnöki eljárásomra vonatkozólag, én tehát erre nézve nyilatkozom. (Zaj.) Egyszerre két témát fejtegetni fizikai lehetetlenség, tehát egy kis türelmet" kérek, hogy abban a sorrendben beszélhessek, amelyben a kérdéseket a képviselő urak felvetették, hogy azután a magam nyilatkozatát megtehessem. Éz nem jelenti azt, mintha az elnökség helyeselné azt a turbulenciát és azt a jelenetet, amely itt az ülés felfüggesztése után történt. En magam az ülés megnyitásakor enunciáltam volt azt és arra kértem a képviselő urakat, hogy higgadtságukat és nyugodtságukat őrizzék meg ugy és abban a mértékben, amint azt a nemzetgyűlés méltósága megkívánja, és magában az ülésteremben az ülés ideje alatt is kértem mindenkit, hogy tartsa magát a házszabályokhoz, mert amenynyiben ezt nem tennék, kénytelen volnék a nemzetgyűlés tekintélyének megóvása érdekében a házszabályokban rendelkezésemre bocsátott szigorúbb intézkedéseket is alkalmazásba venni. Ami pedig a konkrétumokat illeti, Horváth Zoltán képviselő urnák az a kifogása, hogy az elnök a napirend előtti felszólalásokra szóló engedélyek megadásánál nem járt el teljesen pártatlanul. Elsősorban is kijelentem, hogy ez az elnök diszkrecionális joga. Mindezek ellenére igyekszem ezt a kérdést a nemzetgyűlés tekintélye, a nemzetgyűlés tárgyalási rendjének és nyugalmának biztosítása szempontjából az emberi lehetőségig pártatlanul elbírálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Régi parlamenti szokás, hogyha egy képviselő urat bizonyos cselekedeteiért a lapokban megtámadnak, akkor mód adatik neki arra, hogy nyilt ülésen ezt szóvá tehesse, nem személyes kérdésbeni, hanem napirendelőtti felszólalás alakjában. Eckhardt Tibor képviselő ur — amint azt magam is olvastam az aznapi lapokból és erről meggyőződtem, — cselekedetéért erős támadásoknak volt kitéve, tehát indokoltnak láttam,* hogy ezen sajtótámadásokkal szemben, nem személyes kérdés alakjában, hanem napirendelőtti felszólalás formájában neki a védekezésre az engedélyt megadjam. A többi képviselő urak is kértek ezen üggyel kapcsolatban felszólalásra engedélyt, azonban, amennyiben a képviselő urak ebben a kérdésben ezzel az üggyel kapcsolatba egyáltalán nem hozattak és ameivynyiben ugyds a költségvetés tárgyalása előtt állunk, amikor az egész politikai helyzet bírálatára a legtágabb tér nyílik a felszólalók részére, nem láttam indokoltnak napirenden levő tárgysorozatunkat ilyen izgató témával megbolygatni engedi és ezzel a nemzetgyűlés munkarendjének csendességét és nyugalmát veszélyeztetni. Ez vezetett engem abban, amire nézve a képviselő urak tőlem felvilágosítást kértek, hogy miért nem adtam felszólalásra engedélyt. Ami az ügy másik részét illeti,, azt t. i.,

;

hogy Eckhardt képviselő ur lázító, sértő beszédet mondott volna a zsidóság ellen, ezt három-négy képviselő ur is szóvátette általánosságban, de konkrétumot nem méltóztattak megemlíteni. (Zaj