Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

A nemzetgyűlés 452. ülése 1925, évi október hó 22-én, csütörtökön. 159 1. többségi párt lelkében ugyanaz az érzés él, mint a mi lelkünkben, de kifejezésre nem juttatták, mert sajnálattal kell megállapítanom, hogy mindig várják azt a kommandót, amelyre lelkesedhetnek, vagy tiltakozhatnak és nincs meg önökben a nemzeti önérzet, mert a pártbéklyó leszorítja önöket (Zaj és mozgás jobbfelől. — Barthos Andor : Ne tessék minket önérzetre tanítani !) és nem tudnak összeforrni velünk még ilyen szent ügyben sem. (Barthos Andor : Nem a lármában és tumultusban rejlik az önérzet!) Keserves lélekkel kellett ezt akkor tapasztalnunk, amikor egy magyarfaló és pogromrendező oláh idejön Magyarországba, bebújik alattomosan, — mint ahogy 1848-ban martalóc oláhok a magyar falvakba alattomosan belopóztak. Mert Cuzáék is igy csináltak, bejöttek a megvérzett, megcsonkított Magyarország főváro sába, Eckhardték hívására, s ahogyan a hegyeken keresztül a mócok vezették annak idején a magyarfalókat, ugy vezette most Eckhardt képviselő ur ide őket, Magyarország fővárosába — hogy aztán együtt titkosan konspiráljanak. Hogy lehet az, hogy ilyen esetben nem forr össze a nemzetgyűlés egyhangú tiltakozásban, hanem egy maroknyi ellenzéki tábor kénytelen a maga elkeseredésének kifejezést adni. Lehetetlen, hogy amikor idáig sülyedtünk, ilyen kérdésben sem tudunk összhangra jutni. Azt kell kérdeznem önöktől : szabad-e a büntetőtörvénykönyvet nyíltan megszegni, lehet-e az abban foglaltak ellen szabadon izgatni, lehet-e Magyarországon felekezeti üldözést szabadon folytatni nemcsak az itthonievőknek, hanem a külföldieknek is ? (Rupert Rezső : Tessék elolvasni a tegnapi Budaváry-itéleteket!) Csodálatos vádakat hallottunk ebből az alkalomból az igen t. fajvédő képviselő ur részéről a magyar zsidók ellen és csodálatos megállapításokat, mondván : a zsidók nem magyarok ! Nemzeti kisebbséggé degradálta a magyar zsidóságot és mindjárt el is akarta nyomni. Rettenetes hazaárulás van ebben, t. Nemzetgyűlés. Ugyanakkor, amikor Genfben ott viaskodik "és vergődik a magyar kormányzat és megjelenik Genfben a Népszövetség tanácsa előtt a magyar politikai életnek olyan puritán alakja és nemes egyénisége, mint gróf Apponyi Albert és viaskodik, "verekszik az erdélyi telepesek és nemzeti kisebbségek jogaiért, akkor idebenn példát statuál egy nemzetgyűlési képviselő azzal, hogy nemzeti kisebbségnek minősítvén a magyar zsidóságot, mindjárt elnyomni is kívánja őt, vagyis teljesen szankcionálja azt a politikái, melyet Erdélyben a román impérium üz Hogyan álljunk a Népszövetség elé, hog\ an fog Bethlen ministerelnök ur odaállani ós megvédeni saját erdélyi véreit, amikor itt benn a nemzetgyűlés szó nélkül tűri, hogy ezt a végzetes politikát szankcionálja valaki ? Nem lehet könnyen napirendre térni e dolgok felett, és a legnagyobb felháborodással és méltatlankodással kellene megemlékezni e titkos összeesküvésről, Eckhardt ur szerepéről és a Cuzával való barátkozásáról ugy a mélyen t elnök urnák, mint a kormányelnök urnák. Eg}- történelmi előzményre, ha onló esetre mutatok rá. Amikor 1921-ben Windiscbgraetz herceg azzal vádolta meg az akkori liberális blokkot, hogy területi engedményekért érintkezést keresett a csehekkel, akkor Belliién István ministerelnök ur ismételten többször felkelt és nyilatkozott ebben a kérdésben, s elégségesnek tartotta ezt a laza vádat arra, hogy a legszigorúbb büntetőjogi intézkedéseket helyezze kilátásba, sőt rögtön letartóztatásokat is eszközöltek Giesswein Sándor képviselő urat egy éjszakán át ott tartották a rendőrségen. (Rupert Rezgő : Hallatlan ! Micsoda gaz idők voltak azok!) Később kiderült, hogy az a vád, amelyet Windischgraetz herceg jónak látott világgá röpíteni, tarthatatlan, (Rupert Rezső : Most csehszlovák lesz a nag}' hazafiból !) mégis sictett a ministerelnök ur abban a pillanatban nyilatkozni és visszautasítani minden kísérletet, amely a külföldi ellenséges országokkal való összeköttetésre vonatkozott ; pedig ott területi engedményekről volt szó. Mert a dolgok lényege abban állott, hogy a liberális blokk részéről egyesek puhatolóztak, vájjon ha demokratikus kormány lesz Magyarországon, akkor lehet-e számítani területi engedményekre. Nem volt formális, hivatalos tárgyalás, egyszerűen tapogatózás történt, ami azonban ennek elleniére ilyen szigorú retorzióban részesült. És mi történt most? Az a szomorú tény, hogy a területi integritásunkról való lemondás tendenciájával egy gyűlölködő közösségben találkozni tudott egy magyar nacionalista képviselő a román nacionalista képviselővel, a m;igyarfaló, pogromrendező volt egyetemi tanárral. (Zaj.) Találkoztak az üldözésben, nemzetközi szövetséget tudtak teremteni. Rámutatok arra, hogy a magyar zsidóságot, amelyet itt állandóan így aláznak meg, ezt a derék magyar hazafias zsidóságot a legkeservesebb idők sem tudták arra kényszeríteni és ösztönözni, hogy i ülföldi nemzetközi szövetséget keressen a maga jogainak érvényesitésére. Hivatkozom arra, hogy a numerus clausus szégyenbelyegének letörlése érdekében módjuk lett volna arra, hogy a trianoni békeszerződés impera ív rendelkezéseinek segítségét vegyék igénybe. Yázsonyi Vilmos mondotta el egyszer, hogy »hazámnak gyászából és könnyeiből nem akarok jogforrást fakasztani« és nem kívánt azzal élni, ïiogy a numerus clausus ellen magát a trianoni békeszerződést állítsa szembe megfelelő ellenható eszköznek. És más egyéb példák is igazolják, hogy a hazai zsidóság milyen becsületesen milyen heroikusan, milyen türelemmel, milyen hallatlan önmegtartóztatással állta azt a pokoli pergőtüzet, amelyet a gyűlölség ellene zúdított és meg kell állapítani, hogy igazi vérünkből való magyarok, akik a nemzet minden áldozathozalalában resztvettek. Méltóztassék tehát ezt a játékot, ezt a csúnya komédiát abbahagyni, amelynek célja nem más, mint az, hogy politikailag" érvényesüljenek olyanok, akik máV rendes eszközókkera politika és közéletterén érvényesülni nem tudnak. Tisztelettel kérem a t. elnök urat, hogy mindazoknál fogva, amik itt ez ügy kapcsán felmerültek, méltóztassék magas elnöki székéből megnyilatkozni : helyesnek találja-e azt, hogy itt a nemzetgyűlésen nyíltan izgassanak felekezetek ellen; helyesnek talalja-e azt (Yázsonyi Vilmos : Hogy minket a magyarságból kiközösítenek!), hogy a magyarság kebeléből kiközösítik a törvényesen bekebelezett hazafias magyarországi zsidóságot? Leiiet-e ezt tovább tűrni lehet e itt addig megnyugvás és rend a lelkekben, amig ez a szemfényvesztő aljas, gaz játék folyhatik Magyarországon? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.J Elnök: Peyer Károly képviselő ur szintén a házszabályokhoz kért szót. (Rupert Rezső : A kamarillának mindent szabad, még hazát árulni is!) Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halliuk ! a szélsőbaloldalon.J Amióta mi résztveszünk a nemzetgyűlés munkájában, több csalódásban volt részünk. Amig kint voltunk, az volt az érzésünk, hogy itt megvan a lehetőség arra, hogy az ellentétes politikai vélemények megnyilatkozzanak, és hogy a velünk szembenálló politikai felfogású képviselőket igazunkról meggyőzhetjük. Azóta meggyőződtünk arról, hogy ez nem lehetséges, de nem tetiük volna fel azt, hogy a nemzetgyűlésen érvek helyett más módon is igyekezzék valaki véleményének érvényt szerezni. Nem hittük volna azt, hogy a nemzetgyűlés termében a legdurvább módon lehet szidalmazni más politikai felfogású képviselőket, és lehet szidalmazni feleke24'