Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

152 A nemzetgyűlés 452. ülése 1925. évi október hó 22-én, csütörtökön. mint példára rámutatott arra a diktatorius eljárásra, amely a házszabályrevizió tárgyalásával Magyarországon is napirendre került. Ilyen előzmények után foglalkozott a Népszava ezzel a kérdéssel, és amikor leszögezte, hogy az Emberi Jogok Ligája távol áll attól a gondolattól, hogy a magyar belügyekbe beavatkozzék, sőt ezt a leghatározattabban vissza is utasitotta, akkor szóvátette a gyilkosságra uszitó sajtó ténykedését, amely ezzel kapcsolatos volt s szóvátette az azóta kimúlt Nép cikkeit, a Szózat cikkeit, s az Uj Nemzedék és Nemzeti Újság cikkeit. Ezekre reflektált a Népszava. Hogy a tényállást teljesen megismerjük s felderítsük, hogy tulajdonképen mi motiválta ezt a cikket, ahhoz szükséges lenne, hogy az előadó ur ismertesse a Népet, a 8 Órai Újságot, Szózatot, Nemzeti Újságot és Uj Nemzedéket, mert ha ezeknek a lapoknak cikkeit elolvassuk, s ha látjuk, hogy ezekben sokkal súlyosabb sértések, sokkal erősebb kitételek vannak, mint a Népszava inkriminált közleményében, akkor meg tudjuk érteni, hogy mi váltotta ki ennek a cikknek megirását és meg tudjuk érteni, hogy tulaj donképen egészen enyhe hang nyilvánul meg ebben a cikkben, és semmiféle oly erős kitétel nincs benne, amelyből a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése elleni vétséget lehetne megkonstruálni. Nézzük, hogy mik azok a kitételek, amelyek ebben a közleményben foglaltatnak és amelyekből az ügyészség megkonstruálja a hatályos törvénybe ütköző vádat. Szóváteszi a cikk a kormányeinöknek és kormányzópártnak azt a ténykedését, amely 1924 november 28-án, az ellenzék kivezettetése napján történt, amikor nyilvánvalóvá és mindenki által tudott dolog volt az, hogy mikor a ministerelnök urnák az Esküdt-perrel kapcsolatosan tett tanúvallomása miatt kitört a vihar a nemzetgyűlésen, akkor Ulain Ferenc képviselőtársunk, aki ismerője volt a ministerelnök ur magatartásának az Esküdt-perben és látta azt az ellentétet, amely az ő vallomása és a levélben foglaltak között volt, bejött ide a nemzetgyűlésbe azért, hogy leleplezze az egész kérdést és felderítse a tényállást. Ekkor történt az, hogy a kormányzópárt oldaláról békeköveteket küldöttek Ulain Ferenc képviselőtársunkhoz, akit megkértek arra, hogy álljon el a szótól, aminek a következménye az volt, hogy rá két vagy három napra tárgyalásra kitűzött Zsirkayféle mandátumot elalkudták. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — EUenmondások a jobboldalon.) Elnök : Kénytelen vagyok a képviselő urat azért, mert a parlament bíráló-bizottságát megsértette, rendreutasítani'. (Farkas István : A helyzet mégis csak ez !) Farkas képviselő urat ezért a közbeszólásáért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Zaj.) Györki Imre : Hiszen ez teljesen tisztázott dolog, mert Ulain képviselőtársam is mondogatta, hogy így történt. Nem szóltam egy szót sem a parlamenti bírálóbizottság ténykedéséről, én csak leszögeztem azt, amit Ulain képviselőtársam akárhányszor kijelentett a folyosón, hogy igenis, elalkudták a Zsirkavféle mandátumot az ő elhallgattatása fejében. (EUenmondások a jobboldalon.) Elnök : A képviselő urat kénytelen vagyok ezért a kifejezéseért másodszor is rendreutasítani s figyelmeztetem, hogy ha az elnöki figyelmeztetés ellenére ismét sértő kifejezéseket használ, kénytelen leszek a szót tőle megvonni. (Helyeslés a jobboldalon.) — Rupert Rezső : Igaz, vagy nem igaz ? Ez a kérdés ! — Farkas István : Igaznak igaz ! — Zaj.) Györki Imre : Az a tényállás, amelyet ez a cikk felemiit, a valóságnak megfelel, tehát ebben nem tudok semmi olyasmit látni, amiért büntető eljárást kellene lefolytatni. (Ellenmondások a jobboldalon.) A cikk másik kitétele, ahogyan azt az előadó ur előadmányából hallottuk, az, amit azután kifogás tárgyává is tesz, hogy sajtószabadság és gyülekezési jog csak a reakciósok részére létezik s hogy tömegesen zárnak el embereket olyan cselekményekért, amelyekért másoknak a hajukszála sem görbül. Ezek megint olyan köztudott tények, amelyek bizonyításra nem szorulnak, mert hiszen Rupert képviselőtársamnak tegnap elmondott interpellációja a legékesebb bizonyítéka annak, hogy mikép kezelik Magyarországon a szólásszabadságot, a gyülekezési jogot s hogy nálunk csak a kiváltságos pártoknak adják meg a gyülekezési jogot. Hiszen Esztergályos képviselőtársammal történt meg a múlt vasárnap, hogy beszámolóra kért engedélyt a saját kerületében és erre a beszámolóra sem kapta meg az ottani rendőrhatóság engedélyét és ezt nyugodt lélekkel tűri az igen tisztelt belügyminister ur és semmiféle beavatkozásnak szükségét nem látja ! (Farkas István : Csak a szocialistáknál ! — Zaj.) Nem látja tehát szükségesnek, sőt helyesli a rendőrhatóság intézkedését (Rupert Rezső : Uszította a rendőrséget a gyülekezési szabadság ellen ! — Zaj.) abban az esetben is, amelyről Rupert képviselőtársunk itten szólt. Azután a sajtószabadság kérdését teszi szóvá ugyancsak e.z a közlemény. Méltóztassanak arra gondolni, hogy az 1925. év végén tartunk, a világháború lezajlása utáni hatodik esztendőnek is a végén, s ennek ellenére Magyarországon a sajtót még mindig a kivételes rendszabályok alapján tartja a kormány a kezében. (Farkas István : Még mindig háború van ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A lapinditási jogot a kormány fentartja magának, s jogában van még mindig a háborús állapotokra való hivatkozás. Láttuk, hogy bizonyos időre betiltotta a lapok kolportázsjogát, így a Népszava kolportázsjogát tiz hónapra. Látjuk, hogy a Világ kolportázsjogát is hosszú időre elvonta és láttuk azt, hogy körülbelül hat héten át szüneteltette egy tanúvallomás közzététele miatt Az Újság politikai napilapot, s ezek után még azt mondja, hogy az, aki a sajtószabadság korlátozásáról mer cikkezni, az ezáltal megsértette a magyar nemzet becsületét. Én igazán a legnagyobb és a legszigorúbb kritika mellett sem tudom ezt megállapítani. (Ellenmondások és felkiállások a jobboldalon : De mi meg tudjuk állapítani 1 — Farkas István : Még az előadó ur sem tudja megállapítani ! Azt is tudni ok kellene, hogy a vidék sem azonosítja magát velük Î) Rámutatott a cikk még arra a helytelen külpolitikára is, amely az egész kurzust jellemezte, amely kapkodott jobbra és balra s nem tudott egyetlenegy barátot sem szerezni az összeomlás óta, ellenben küldöttséget menesztett Kemalhoz, diszkardot vitt neki, (Farkas István : Hittlernek és Ludendorffnak !) annak, aki tömegesen mészároltatta le a maga birodalmában a keresztényeket, és annak a Mussolininek, aki a legnagyobb elnyomást honosította meg országában. (Peyer Károly : Majd Cuza is kap egy kardot ! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Teljesen megfelel a valóságnak mindaz, amit ez a cikk magában foglal. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A legnagyobb és a legszigorúbb kritika és tárgyilagosság mellett sem tudom ebből megállapítani, hogy olyan tényeket tartalmaznak, amelyeknek fenforgása mellett alkalmas lenne a magyar nemzet meg nem becsülésének vétségét megkonstruálni. Ismétlem tehát, hogy maga az a közlemény