Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

134 A nemzetgyűlés 452. ülése 1925. tanácskozási rend, de most, amikor egyszerű munkásemberek vagj'unk itt, akik napközben vagyunk munkával elfoglalva s akiknek nem a képviselői mandátum keresetforrásuk, egész napunk tönkretételik azáltal, hogy kénytelenek vagyunk itt tartózkodni. Ha pedig más munkánkat is akarjuk elvégezni, akkor kénytelenek vagyunk a parlament üléseitől távol maradni és sokszor fontos tanácskozásokban igy nem vehetünk részt. E kijelentés után rátérek a törvényjavaslat tárgyalására. A Rockefeller-alapitvány részéről történt ajándékozást — nem keresem ebben a pillanatban ennek az alapítványnak forrását — elfogadom magát a törvényjavaslatot is -— s később ezt az állásfoglalásomat meg fogom indokolni — általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. Elvégre 245.000 dollár, ami 17 milliárd: korona körül mozog, közegészségügyeink fejlesztésére nem kisjelentőségü összeg, bár rögtön hozzáteszem, hogy állami költségvetésünk összeállitása kapcsán még a mai nyomorult gazdasági viszonyaink között is, még a mai költségvetési tételek között is találnék a költségvetésben ehhez hasonló összegű, vagy ennél még nagyobb tételeket, melyek az állami költségvetés sérelme nélkül volnának közegészségügyi intézmények felállítására és fejlesztésére fordíthatók. De örömmel üdvözlünk minden oly lépést, amely közegészségügyünket előre viszi, fejleszti, amely a népbetegségek megelőzésére intézményesen törekszik és ez a szempont az, amely miatt politikai szempontjaink félretételével hozzájárulunk ennek a törvényjavaslatnak elfogadásához. Kijelentem azonban, hogy amikor önmagamban taglalom, milyen hatása lehet ennek a Rockefeller-alapból létesített intézménynek a közegészségügyre, a népbetegségek megelőzésére, esetleg a népbetegségek leküzdésére, elgondolásom szerint ennek az intézménynek felállítását — hogy magyaros szólásmódot használjak — ugy jellemezhetem : fenn az ernyő, nincsen kas. Mikor képviselőtársaim akár erről, akár a túloldalról felszólaltak, statisztikai adatszerüleg bizonyítgatták, hogy a puszütó népbetegségek terén Magyarország a háború előtt előljárt Európában s a háború után ezeknek a betegségeknek terjedése csak fokozódott. A háború következményei, a leromlott gazdasági viszonyok, az emberek ellenálló képességének csökkenése a betegségekkel szemben szükségkép maguk után vonták a betegségek terjedését. Felesleges tehát ezeknek az állításoknak igazolására statisztikai adatok felsorolása, hiszen a hivatalos tényezők nyilatkozatai s az egészségügyi intézmények vezetőinek nyilatkozatai, melyek e kérdésben elhangzottak ezekkel együtt, eléggé igazolják ezeket a megállapításokat. A pusztító betegségek nem azért terjedtek ilyen széles körben, nem azért váltak ilyen pusztító jellegüekké a magyarság soraiban, mert a betegség okainak vizsgálata nem állott volna nálunk is európai színvonalon, vagy a betegségek vizsgálatának eszközei hiányoztak. volna, vagy mert. nem lett volna európai értelemben képzett orvosi karunk. A betegségek csirája sokkal mélyebbre nyúlik. Tehát nem az orvosi tudomány fejletlensége következtében, vagy az egészségügyi védelmi intézkedések berendezésének hiányossága következtében térj edtek ezek leginkább, hanem mert szociális viszonyaink adtak meleg tápot e betegségek terjedésének és tették lehetővé ezeknek legszélesebbkörü elterjedésüket. Azt mondhatnám tehát, hogy a betegségek elterjedésének, a betegségek nagyfokú intenzitásának pillére valójában a mi szociális állapotaink. Az én elgondolásom szerint bármilyen jóakarattal is akarjuk ezt a kérdést kezelni és a bajt egészségéi ohtóber hó 22-én, csütörtökön. ügyi tanácsadó és vizsgáltató intézmények létesítésével leküzdeni, munkánk eredményességének mindig szárnyát szegik a mai társadalmi, gazdasági viszonyok, és munkálkodásunk mindaddig eredménytelen lesz, míg ezeken a társadalmi viszonyokon nem tudunk megfelelő módon, kellőképen javítani. Méltóztassanak akár Európa legfejlettebb államának egészségügyi tanácsadó szervezetét beleplántálni a magyar viszonyokba, mit eredményezhetne, mit jelentene ez és milyen hatást gyakorolhatna a népegészségügy fejlődésére ! Meggyőződésem szerint még ezek àz egészséges, fejlődött egészségügyi intézmények is jóakaratú tanácsaikkal csak kárbaveszett fáradságot jelentenének, ha társadalmi, szociális viszonyainkat nem javítanák megfelelő módon. A magy. kir. közegészségügyi intézet felállításáról szóló törvényjavaslat indokolása körülirja azokat a célokat, melyeket a népjóléti minister ur a javaslattal elsősorban el akar érni. Szószerint nem olvasom fel az indokolást, csak pár részletet ragadok ki belőle. Ha felolvasnám is, akkor sem tudnék más eredményre jutni, mint hogy ennek az intézménynek célja : bakteriológiai vizsgálódások, a betegségek megállapítása, a tisztiorvosok képzéséhez tanácsadás által való hozzájárulás és a betegségek okainak népszerű ismertetése. Az előbb előadottakból önként következik, hogy ennél sokkal elsőrendübb kötelességet vélnék teljesíthetőnek a népegészségüggyel szemben, ha meglátnók azokat a szociális alapotokat, amelyek valóban betegágyai a népbetegségek terjedésének és elsősorban ezeknek a megváltoztatására törekednénk. Az orvosi tudomány feladata ma valóban nemcsak a betegségek gyógyitása, hanem a betegségek megelőzése is ; nemcsak az, hogy a már akuttá vált betegséget gyógyítsa, hanem hogy a betegséget megelőzze. így nyúlik bele azután akaratlanul is az orvosi tudomány gyökere magukba a társadalmi viszonyokba is. Kénytelen vagyok Itt szóbahozni s nem tudom elég szinesen jellemezni azt a nyomorúságot, amelyben Magyarországon különösen a mezőgazdasági munkások élnek. Épen a tegnapi napon tettem szóvá itt a nemzetgyűlés szine előtt a munkanélküliség kérdését s azt, hogy ennek következtében milyen viszonyok között élnek. De hozzá kell tennem azt a kulturálatlanságot is, amely a falvakban jelentkezik, az egészséges ivóviz hiányát, és ha ezt a kulturálatlanságot lakás és egyéb nyomorúságot összevetem, ebből tudom megmagyarázni, mi az oka annak, hogy különösen a tüdővész, a hivatalos adatok szerint, a falvak lakosai között jobban pusztít, mint a városi lakosság soraiban, Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági munkások idejük nagyrészét a'szabadlevegőn töltik, jobban pusztulnak, mint az ipari munkások, akik összezsúfolt munkahelyeken dolgoznak és laknak. Ismételten hangsúlyozom, jól tudom, hogy ezeken a bajokon ez a javaslat segiteni nem tud, mert a javaslatnak egészen más célja van, minthogy ezeken elgondolásom szerint a bajokon segíthessen, azonban mégis szóvá kellett tennem ezeket az állapotokat és kötelességemnek tartom erre a javaslat kapcsán az illetékes tényezők figyelmét felhívni. Nem egészséges állapot az, hogy állami feladatnak tartjuk az álíategészégügyet, de elérhetetlen ábránd előttünk a mezőgazdasági munkások kötelező biztosítása. Nem komoly szolgálata a népesség ügyének, hogy 30 milliárd korona összeget fordítunk a lótenyésztésre, s ugyanakkor a költségvetésben csak 6 milliárdot fordítunk- a különféle ragályos betegségek megelőzésére. Rövid felszólalásomban hangsúlyozom, kivánom, hogy tisztában vagyok a törvényjavaslat céljával s igy tudom, hogy "azokat a nagy kérdéseket, amelyeket