Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-447

A nemzetgyűlés 447. ülése 1925. tályok mellőzésével a földmivelésügyi és közgazdasági bizottsághoz ulasitani. Van szerencsém továbbá a halászatról szóló 1888. évi XIX. tcikk módosításáról es kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtani. Tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végeit a földmivelésügyi és közgazdasági bizottsághoz ulasitani. Elnök : A két törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a földmivelésügyi és közgazdaságügyi bizottságnak. Mai ülésünk egyetlen tárgya a további teendők iránti intézkedés lévén, javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendiére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, f. hó 15-ikén délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki : Alföldy Béla képviselő ur indítványának indokolása egy állandó parlamenti közegészségügyi és gyermekvédelmi bizottság megalakítása tárgyában. A mentelmi bizottság 833—8)7. és 875-877. számú jelentésének tárgyalása, Vanczák János 23, Ulain Ferenc 4, Esztergályos János 2, Dénes István 2, Szabó József, Kabók Lajos, Jankovich Bésán Endre gróf, Drozdy Győző, Patacsi Dénes, Hakovszky István és Pikier Emil képviselő urak 1 — 1 rendbeli ügyében. (Ugrón Gábor : Legközelebb már logaritmussal fogunk számolni !) Napirendi javaslatomhoz Peidl Gyula képviselő ur kivan szólani. Peidl Gyula : T Nemzetgyűlés ! Az elnöki napirendi javaslatot nem fogadom el, mert abban annak leplezését látom, hogy a kormány ilyen hosszú szünet után sem tudja, vagy nem akarja a nemzetgyűlést foglalkoztatni. Hallottunk itt egy sereg törvényjavaslat beterjesztéséről. A kolorádóbogárról és a burgonyarákról, az Akadémia érdemeinek elismeréséről szóló javaslatok és az ehhez hasonló törvényjavaslatok azok, amelyekkel a kormán}'zat (Propper Sándor: A legnagyobb magyar problémák) három vagy négy hónapi szünet után a nemzetgyűlés elé áll. (Klárik Ferenc: Szépen dolgoztak a ministeriumban !) Nem kívánom lekicsinyelni ezeket a a „törvényjavaslatokat, de meg kell állapitanom, hogy az ország fontosabb, sokkal égetőbb problémák megoldását várja a kormányzattól. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.j amelyek létezéséről a kormányzat borzasztó gondtalansággal egyáltalában nem látszik tudomást venni. (Ugy van ! a szêlsôbaloldalon.l Lehetetlennek tartom, hogy a nemzetgyűlés összeülése alkalmából szó ne essék ezeknek a problémáknak legsúlyosabbjairól Ilyennek tarlom és ilyennek érzi az ország dolgozó népe elsősorban a drágaság kérdését. (Propper Sándor: Ankét, az volt elég ! — Rupert Rezső : Amelynek nyomán minden megdrágult!) A drágaság kérdése az, amel}*et mi napirendre kívántunk tűzetni a Ház hosszú szünetének megszakításával, de napirendre kívánta tü/etni a drágaság problémáját a demokratikus pártok blokkjában egyesült valamennyi párt és képviselő, csatlakozott ehhez a blokkon kívül álló néhány tiszteletreméltó képviselőtársunk is, és ha a Házat, az országot súlyosan érintő kérdésben nem sikerült összebivatnunk, ezt a tényt jellemzi egyrészt a házszabály, melyei ugy alkotott meg ,a kormányzat és a mögötte'álló párt, hogy az csaknem lehetetlenné teszi a Ház összehívását, de másrészt nem sikerült ez a törekvésünk azért sem, mert a Ház baloldali ellenzéki padsoraiban helyet foglaló képviselők is w tartózkodóan viselkedtek e kérdéssel szemben. Ám ha mi a drágaság Kérdésében kísérletet teltünk a Ház összehívására, mellőzhetetlennek tarlom, hogy ma az első alkalmat meg ne évi október hó 14-én, szerdán. 5 ragadjam ennek a kérdésnek rendelkezésre álló időhöz képest rövid megvilágítására. T. Nemzetgyűlés ! Véresre és éhesre marcangolja az ország dolgozóit a drágaság kérdése, és nem látunk egy* mozdulatot, egy mozzanatot a kormányzat részéről e kérdés enyhítése tekinte- • lében. Nem tekinthetem ilyenek az ankétezést, mert meggyőződhetünk róla, — ha amugyis nem tudtuk volna, — hogy ankétezéssel a drágaságot nem lehet megfélemlíteni. (Ugy van! Ugy van a bal- és a szélsőbaloldalon. Közbeszólások. J Ha lehelne, ha az ankétezés segíthetne. . . (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök /csenget) : Csendet kérek ! Peidl Gyula: T. Nemzetgyűlés! Nem akartam mai felszólalásomba disszonáns hangot vegyíteni, de ha a túloldalról közbeszóló t. képviselő ur azt mondja, hogy a szolgabirák segítségével lehet a drágaság problémáján változtatni. (Farkas István : Az egész kormány szolgabirákból áll!) akkor meg kell állapítanom, hogy a kormányzatnak e kérdéssel szembeni gondatlansága igenis abból a tudatból származik, hogy ez az ország eléggé van konszolidálva rendőrökkel, csendőrökkel, szolgabirákkal, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Élénk ellenmondások a jobboldalon.] nincs tehát oka a kormánynak attól tartani, hogy ezt a konszolidációt valamelyes baj érhetné, de egyben figyelmébe ajánlom a kormányzatnak, hogy ezzel a konszolidációval, — a szuroiryoknak és a börtönöknek ezzel a konszolidációjával — csak ideigóráig lehet kormányozni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. ' Azt mondottam, hogy ha ankétezéssel lehetne megfélemlíteni a drágaságot, akkor én haladéktalanul azt javasolnám, hogy létesítsünk egy ankétező ministeriumot, amely* egyebet sem csinál, csak ankétezik, s ebben az esetben ez volna az egyetlen hasznos ministeriuma az országnak. Ha a drágaság forrásait kutatjuk, akkor mindenekelőtt a kenyér, jobban mondva a kenyér drágaságát előmozdító kenyérmagvak drágaságára kell bukkanunk, (EőriSzabó Dezső: A gabona olcsó !) és ha azt mondják, hogy a drágaságot nem lehet letörni és a gazdasági életbe nem lehet belenyúlni, akkor én ezt csak bizonyos korrekciókkal tudom magamévá tenni. Előttem áll e tekintetben a házbérek, illetőleg a lakók védelmének kérdése, amelyet a kormányzat túlgyorsan igyekszik leépíteni, de" amely egy példa arra nézve, hogy* igenis vannak helyek, ahol bele lehet avatkozni a gazdasági életbe ; és ha azokat az indokokat keresem, amelyek a házberek lekötését alátámasztották, akkor nyilvánvaló, hogy ezek között a legfontosabb az a tény, hogy a régebben épített házak az azokat terhelő jelzálogkölcsönök revén, amelyeket nagyon leromlott olcsó koronákkal fizethettek ki a tulajdonosok, elég hasznot jelentettek, amelyek indokolttá és lehetővé teszik, hogy á házbére« emelkedése a lakáshiány ellenére is meggátoltassék. Én ezért bátor vagyok rámutatni arra, hogy nemcsak a házbérek kérdésének terén találkozunk ezzel a ténnyel, azzal a valósággal, hogy a régi aranykoronákban lelvett jelzálogkölcsönöket rossz koronákkal fizet!ék ki, tehát tekintélyes adósságoktól meneküllek az illető tulajdonosok, hanem találkozunk ezzel a ténnyel a földbirtok terén is Ha tehát lehetett komolyan arról beszélni nem felforgató, nem szocialista, nem zsidó kormányzatnak. hog\* a házbtTekét bizonyos időre lekössük, akkor ugyanennyi jogosultsággal lehet arról is beszélni, hogy a jelzálogterhektől olcsón menekült földbirtok produktumainak az ára is leköttessék. (Élénk ellennwndások jobb felől, — Hedry Lőrinc : Maximáljunk és rekviráljunk újból !) Ezzel szemben csak egyet lehet felhozni, azL hogy a munkabérek teszik drágává a kenyeret, de aki ezt fel akarná